Fürj János

Jani, sok szeretettel köszöntelek magazinunk nevében, és köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérést! Mi a véleményed az oldalunkról?

Üdv, Laci! Részemről a megtiszteltetés, üdvözlöm a kedves olvasókat is! Rendszeresen látogatom az oldalt, részemről rendben van. A rovatok jók, maga a felület áttekinthető. A lemezismertetőket mindig érdeklődéssel olvasom, más kérdés, hogy nem mindig találkozik a véleményünk, de ez így van rendjén. Nem sértődöm meg, ha egy kritika nem az én szájízem szerint íródik.

Gyakran olvasol online rock/metal zenei weboldalakat?

Mivel viszonylag sokat utazom tömegközlekedéssel, igen. Zenehallgatás mellé jól passzol útközben.

Mindenekelőtt egy rövid bemutatkozást kérek szépen tőled!

Fürj János vagyok, 1968-ban születtem Budapesten, ahol jelenleg is élek. Kristóf fiam idén lesz 19 éves, évek óta viszem magammal különböző koncertekre. Egy multinacionális cégnél dolgozom, immár 24 éve. Jelentős zenei gyűjteményt halmoztam fel az évtizedek során.

Mikor, hogyan, kinek/minek a hatására kerültél kapcsolatba a metal zenével?

Már a hetvenes években felfigyeltem a rockzenére, bár eleinte kevésbé tetszett. Főleg apukám Yugoton nyomású Sweet-lemezét, a Desolation Boulevard-t hallgattam, amely nevezhető egy korai heavy metal anyagnak is. A nyolcvanas évek elején azután megfertőzött a magyar hard rock. Akkoriban, egy szombat délutánon pecsételődött meg a sorsom, amikor a Pulzus című műsorban a Dinamit előadta „Te mondd meg!” című dalát. Onnantól kezdve faltam, visszamenőleg is, többek között a P. Mobil, a Korál, a Piramis, az Edda zenéjét. Végül 1982 őszén, a középiskolában megcsapott a metal szele. Osztálytársak mutattak nekem Iron Maiden-, Scorpions-, Accept-, Ozzy-felvételeket, és a műfaj egy csapásra magába szippantott.

Metalossá válásod előtt milyen zenéket hallgattál?

Gyerekkoromban leginkább csak a rádióból hallottam zenéket, főleg tánczene, később diszkó ment, valamint a Révész Sándor nevével fémjelzett Generálra is emlékszem, ami nagyon tetszett. Persze egészen kiskoromból rémlik, hogy bizony a Paranoid is adásba került az állami rádióban.

Melyek voltak a legelső albumok/előadók, amelyeket felfedeztél, illetve meghallgattál?

A Kiss-től a Love Gun, a Dynasty, a Creatures of the Night, a Scorpions-tól az Animal Magnetism és a Blackout, a Black Sabbath-tól a Heaven and Hell és a Mob Rules, illetve az első három Iron Maiden, valamint a Judas Priest 1979-es koncertlemeze, az Unleashed in the East.

Melyek azok a metal műfajok/előadók, amelyektől kiráz a hideg, amelyeket egyáltalán nem szeretsz?

A nu metal, a rap metal és a brutal death metal például egyáltalán nem tetszik.

Zeneileg mindenevőnek tartod magad? A „csak jó és rossz zene van” elvhez hogyan viszonyulsz?

Sok műfajt képes vagyok befogadni. Az, hogy egy zenét jónak vagy rossznak gondolunk, ízlés dolga. Kategorikusan nem jelenthetjük ki, hogy valami egyértelműen rossz, csak azért, mert nekünk nem tetszik.

A gyűjtőszenvedélyed mikor alakult ki? Mekkora kollekcióval rendelkezel? Melyek a gyűjteményed legféltettebb kincsei, legritkább „példányai”?

A zenei gyűjtőszenvedélyem lassan már negyven éve kialakult, több ezer CD és úgy ezer vinyl lehet a birtokomban. Pontos számot sosem tudok, mivel folyamatosan változik a kollekció. Sok ritkaságom van, például a Rox Violent Breed című lemeze korabeli nyomásban, vagy a Gravestone három ikonikus LP-je, szintén első nyomásban, és hozzáteszem, kitűnő állapotban.

Számodra a metal csak egy zene, vagy egy életforma/életérzés? Mi a véleményed azokról, akik egy idő után hátat fordítanak a metalnak, és megtagadják a múltjukat?

A metal mindenképpen egy életérzés, nem múlik el. Akik hátat fordítanak a műfajnak, azok sosem voltak igazán benne, ők csupán divatmajmok.

Az adott muzsika hangulata is fontos számodra? Mitől függ, hogy mikor mit hallgatsz?

Természetesen a zene hangulata is fontos, de egy ekkora gyűjteménynél azt hallgatom, ami valamiért éppen a látóterembe kerül, és nyilván kedvem is van hozzá.

Szerinted van-e a metalnak összetartó ereje?

Igen, mindenképpen. Talán nincs is még egy ennyire összetartó zenei tábor. Egy metal koncerten lényegében mindenki cimbora, persze – mint mindenütt – akadnak kevésbé barátságos emberek is.

Benne voltál a ’80-as években az akkor kialakult kazettacserélgetős mozgalomban? Voltak hazai, illetve külföldi levelezőpartnereid?

Nem igazán voltam benne, csupán a közeli haverokkal cserélgettük a zenéket. Ennek köszönhetően nyilván sok zenét tároltam kazettán, viszont amint lehetőségem adódott, elkezdtem a vinyl lemezek gyűjtését (CD akkor még nem volt). Mindig is törekedtem a lehető legjobb minőségben begyűjteni/hallgatni a zenéket.

Esetleg a fanzine-eket is olvastad, gyűjtötted?

Akkoriban nem gyűjtöttem, de jelenleg már azok is vannak, például a Papi Zoltán által szerkesztett/kiadott Burning Sun vagy a Lédeczy Lambert és Csízi Norbert gondozásában megjelenő Metal Catacombs. A Cselőtei/Lénárd páros neve által fémjelzett magazinokat viszont már a kezdetektől gyűjtöttem. Ezáltal természetesen a Metallica Hungarica legelső, eredeti kiadása is megvan. Amint lehetőségem nyílt rá, a német Metal Hammer és az angol Kerrang! magazinokat is beszereztem.

Egyetértesz azzal, hogy a ’80-as évek volt a metal hőskora/fénykora?

Egyetértek. A nyolcvanas évek hangulata megismételhetetlen.

Milyen volt a ’80-as évek Magyarországán metalosnak lenni? Szerinted a politikai helyzet rányomta a bélyegét a honi metal mozgalomra?

Akkoriban nyilván nehezebb volt, a politika nem szívesen adott teret ennek a műfajnak, viszont ahhoz túl nagy volt a közönségbázis, hogy tiltani lehessen. Ebből adódóan az Aczél-féle kultúrpolitikában a metal a megtűrt kategóriába tartozott.

Hogyan tudtátok beszerezni az aktuális kiadványokat? Honnan jutottatok friss információkhoz?

Ki kell emelnem a korai maszek lemezboltokat, azok közül is Herczeg Tamást, a Viking tulajdonosát, akinek a Bacsó Béla utcában lévő akkori boltjában, szinte minden nyugati kiadású metal lemez megtalálható volt. A hely már a nyolcvanas évek elejétől valóságos kincses szigetet jelentett számunkra.

„Belülről” milyennek láttad, és hogyan jellemeznéd a ’80-as évek magyar metal-jának helyzetét? Voltak olyan zenekaraink, amelyek megütötték a nyugati csapatok színvonalát?

A magyar metal eleinte csak földalatti mozgalom volt, viszont kiváló zenekarok léteztek, amelyek véleményem szerint akár nyugaton is megállták volna a helyüket. Gondolok itt olyan nevekre, mint például a Stress, a Jaguár, a Pokolgép, a Sámán vagy a Classica.

Amennyiben a politikai helyzet nem lett volna annyira szigorú, szerinted néhány együttesünk külföldön is ért volna el sikereket?

Mindenképpen lett volna keresnivalónk. A fentebb említett zenekarok közül is leginkább a Stress–Sámán–Classica triumvirátussal. Amúgy a Lordnak sikerült is Ausztriában lemezt kiadnia, még mielőtt itthon zöld utat kaptak volna az MHV-tól.

Mi volt szerinted az oka, hogy amíg a ’80-as évek végéig a metal egyfajta elnyomás alatt volt, és kevés koncertet bonyolítottak le hazánkban, addig például Lengyelországban vagy Csehszlovákiában nem volt ilyen probléma?

Ennek egyetlen oka volt: Aczél György és a sleppje.

Hogyan élted meg a ’90-es metal zenei változásait? Gondolok itt a grunge-ra, a pop/punk-ra, a modern/nu metal-ra, majd pedig a tradicionális metal visszatérésére. Befolyásolták-e ezek a trendek, változások a zenei ízlésedet?

A kilencvenes évek trendjei semmilyen hatással nem voltak rám, nagyon örültem, amikor végre a Hammerfall 1997-ben újra felemelte a hagyományos metal zene zászlaját.

Mi a véleményed a mostani színteret jellemző lemezdömpingről? Van értelme annak, hogy naponta tucatszámra jelennek meg a különféle albumok?

Sajnos manapság túl sok album lát napvilágot, ezáltal a színtér felhígult. Nehezebb kiszűrni a gyöngyszemeket, de azért úgy vélem, így is sok jó zene születik. Ráadásul, aki eredetiben szeretné begyűjteni a friss megjelenéseket, annak mélyen a pénztárcájába kell nyúlnia.

Mennyire nehéz vagy könnyű manapság tájékozódni az információáradatban a lemezmegjelenésekről?

Az internet szerencsére megkönnyíti mindezt, viszont ha nincs interneted, akkor elvesztél.

Hogyan viszonyulsz az mp3 file-okhoz? Ártott vagy használt az internet (és az mp3-formátum) megjelenése a zeneiparnak, az együtteseknek, a kiadóknak?

Régi vágású vagyok, nem szeretem az mp3-at. Sosem kedveltem, mindig a fizikai hanghordozók híve voltam. Szerintem inkább ártott az előadóknak és a kiadóknak, bár vannak ezzel ellentétes vélemények is.

Támogatod-e valamilyen formában az itthon működő kiadókat/disztrókat?

Az eredeti kiadványok megvásárlásával támogatom őket.

Hagyománnyá vált nálunk, hogy háromhavonta Rattle Inc. író-olvasó találkozókat szervezünk. Részt vettél-e már valamelyiken, illetve tervezel-e részt venni rajtuk a jövőben?

Még nem volt szerencsém részt venni, de mindenképpen tervezem, ha a munkám és az egyéb feladatok/kötelezettségek is engedik.

Van-e kedvenc rovatod? Mi a véleményed az albumszavazós játékról?

Van, az Időkapszula. Az albumszavazós játék nagyon jó, amikor tehetem, voksolok is.

Van-e valamilyen hobbid, kedvenc szabadidős tevékenységed?

A három műszak és a zene mellett már nem nagyon jut idő egyéb hobbira.

Végezetül, kérlek, sorold fel a számodra minden idők tíz legjobb metal lemezét és tíz legjobb koncertjét!

Nagyon nehéz választani, ezért a sorrend nem is releváns. Tehát a lemezek:

Judas Priest: Unleashed in the East
Jag Panzer: Ample Destruction
Agent Steel: Unstoppable Force
Running Wild: Gates to Purgatory
Accept: Restless and Wild
Anvil: Forged in Fire
Manowar: Kings of Metal
Iron Maiden: Piece of Mind
Ozzy Osbourne: Speak of the Devil
Paradise Lost: Icon

Koncertek:

Iron Maiden (Budapest, 1984)
Running Wild (Budapest, 1987)
Rage/Running Wild (Budapest, 1990)
Talon/Railway/Tokyo Blade/Stress/Fáraó/Pokolgép (Budapest, 1986)
Scorpions (Budapest, 1986)
Manowar (München, 2017)
Pumpkins United (Pozsony, 2017)
Stormwitch (Budapesten, három alkalommal is a ’80-as években)
Sámán (Budapest, 1986)
Black Sabbath (Budapest, 1994)

Jani, köszönöm szépen a válaszaidat, minden jót kívánok!

Én is köszönöm a lehetőséget!