Noha idehaza a Tormentor teremtette meg a black metalt, igazából a ’90-es évek elején felbukkant norvég hullámnak köszönhetően lelt nálunk táptalajra a stílus. A teljesség igénye nélkül: Versano, Ahriman, Armageddon (később Mist), Sear Bliss, Neckropolis, Corvus, Blizzard, Dusk – és ehhez a körhöz tartozik a kazincbarcikai Frost is.
A Prophecy feloszlását követően létrejött csapatot (a tagok egy másik része a Mytra-t hívta életre) Mocsnik Ferenc dobos, Békei Krisztián basszusgitáros (a helyére nemsokára Fürjes János érkezett), Dévényi Gábor és Hüse Roland gitárosok, Oláh Larion billentyűs, illetve Antal Krisztián énekes alapította meg. Nem akarok végigmenni a pályafutásukon, mert azt tavaly már dokumentáltuk felületünkön Mocsnik Ferivel, kizárólag a pőre tényekre szorítkozom a lemezismertetőben. A Frost azon kevés hazai együttes közé tartozik, amelyek útját legelső kiadványuktól követem.
A négy demót, két-két EP-t, illetve split EP-t, valamint három lemezt maga mögött tudó zenekar rengeteg tagcserével küzdött az eltelt 23 esztendő folyamán, alkotásaikra azonban nem nyomta rá a bélyegét a jövés-menés. Sokat elmond az is, hogy a legkitartóbbnak Mocsnik Feri bizonyult, aki 1999 óta a basszusgitárt kezeli; gyakorlatilag ő a Frost lelke, életben tartója.
Megmondom őszintén, egy kicsit szkeptikus voltam, amikor a tavalyi interjúban Feri az „És figyeljétek a Frost-tal kapcsolatos híreket, mert nemsokára jön az új anyag!!!” gondolattal búcsúzott el a beszélgetésünk végén, mert a 2014-es …from the Dark óta semmit nem hallottunk felőlük. Kételyeim végül január környékén oszlottak el, ugyanis ekkor bukkantak fel az első információk, hogy a Metal Ör Die gondozásában napvilágot lát a negyedik Frost-mű. (Ezúton is óriási köszönet Stauderer Jánosnak!)
Az új anyagot ketten, Mocsnik Ferenc (ő kezeli a gitárt, a basszusgitárt, a billentyűs hangszereket és felel a dobprogramokért), valamint Deák Tamás énekes öntötték végső formába, míg a munkálatokra tavaly év végén a Home stúdióban (a felvétel és a keverés szintén Feri érdeme) került sor. Aki ismeri, kedveli a banda eddigi munkáit, nyugodt szívvel, szerezheti be a CD-t, csalódás, mint olyan, kizárva. Terjedelmét tekintve a legrövidebb Frost-korongról beszélünk, hat dal osztozik 28 perc játékidőn, ami a végeredményt illetően maximálisan hozzá elődei színvonalát.
Esetükben semmiféle meglepetésre nem kell számítani, az általuk kijelölt útról egy centire sem tértek le. Hangulatos, dallamokkal bőven átszőtt, atmoszferikus black metalt kínálnak a rájuk jellemző módon, amelyben a gyors részek a dominánsak, itt-ott lassabb részekkel keverve. A borongós, akusztikus témával kezdődő Born és a lemezt záró Pagan Mourning egyfajta keretbe ágyazza a produkciót, a számok mentesek mindenféle sallangtól, felesleges ötlettől, a zenészek lényegre törően adják elő a tételeket.
A For My Demons… hangulatában a Sear Blisst idézte számomra, ettől eltekintve sztenderd Frost-zenét rejt az anyag. Deák Tamás gonosz, acsarkodó károgással tolmácsolja a számokat, Feri teljesítményére sem lehet egy rossz szavam, mindent kihoztak a rendelkezésükre álló időből és lehetőségekből. Remekül csípték el a hangzást is, vaskos, telt megszólalásba csomagolták a kompozíciókat.
Örömteli tény, hogy aktív a zenekar, egy kiváló albummal rukkoltak elő, és szívből remélem, hogy a teljes legénységet is hamarosan megtalálják. Mindenképpen megérdemlik a segítséget, a támogatást, mert egy nagyon tehetséges zenekarról van szó.
Leave a Reply