„Ez egyszerűen az a zene, amit mi így szeretünk“

A thrash-t játszó bonni Fabulous Desaster már majdnem tíz éve létezik, mégis kevesen látszanak tudomást venni róluk. Tavaly november 16-án megjelent albumuk, az Off With Their Heads és március utolsó napjaiban lezajlott, a Dust Bolt-tal és a Bloodspot-tal közös koncertkörútjuk éppen elegendő okot szolgáltatott Novák Norbert kollégánknak arra, hogy leüljön interjúzni a csapat szólógitárosával, Matthias „Matthes” Terstegge-vel és dobosával, Lukas „Luke” Terstegge-vel.

Helló, fiúk! Örülök, hogy időt tudtok szakítani egy kis beszélgetésre. 2019. március 13-án láttalak benneteket harmadik alkalommal élőben játszani. Úgy tűnik, olyan gyakran nem koncerteztek. Mi ennek az oka: elsősorban az anyagiak vagy az egyéb elfoglaltságaitok, netán a kettő kombinációja?

Matthes: Szia, Norbert! Azért megpróbálunk a koncertekre is időt szánni, hiszen ez a legfrankóbb az egészben, ha az ember egy zenekarban játszik. A jövőben megpróbálunk többször is koncertezni, bár eddig sem futott rosszul a szekér. Valóban, a munkánk egy kissé behatárol bennünket, hiszen Andinak (Andi Mertes basszusgitáros) kevés mozgatható szabadnapja van egy évben, és Jannak (Jan Niederstein énekes-gitáros), mint szellemi szabadúszónak is jó előre végig kell gondolnia, hogy milyen gyakran engedhet meg magának egy kis távollétet. De mindent összevetve azért egész jól állunk ezen a téren.

Össze tudnátok foglalni pár mondatban a zenekar történetét?

Luke: Jan és én körülbelül 16 évvel ezelőtt kezdtünk közösen zenélni, 2010-ben pedig megalakítottuk a Fabulous Desaster-t. Kevéssel ezután tagcserék történtek a csapatban, és ezután jó pár évig gyakorlatilag semmit nem csináltunk. 2014-ben csatlakozott hozzánk Matthes, majd rövid időre rá Andi, aki korábban a Hornado-ban játszott, ami egy fantasztikus bonni heavy metal formáció. Ebben a felállásban már igazán jól kezdett futni a banda szekere. 2016-ban vettük fel első albumunkat, a Hang ´Em High-t, majd két évvel később jött az Off With Their Heads.

Hogyan keletkezik nálatok a zene és szöveg? Ki hozza az alapötleteket, és ki határozza meg a szövegek mondanivalóját?

Matthes: Jan és én írjuk az összes számot. Az adott dalt megpróbáljuk a lehető legjobban kidolgozni, még mielőtt elkezdjük közösen gyakorolni. A zenekari próbán aztán gyakran a többiek is javasolnak dolgokat, amiket igyekszünk beépíteni a számokba. A szövegekért egyedül Jan felelős: alapelv, hogy szórakoztatóak, akár viccesek is legyenek, de ne hassanak idétlennek. Ez elég nagy kihívás, de Jan ezt is szuperül megoldja. Viszont arra is figyelnie kell, hogy ezeket élőben is elő tudja adni, ami nem egyszerű, hiszen ezzel egyidejűleg nagyon gyors riffeket is játszik melléjük!

Van egy bizonyos zenekari koncepció, amit megpróbáltok érvényre juttatni? Milyen célokat tűztetek ki magatok elé?

Matthes: Nincs semmiféle koncepciónk, egyszerűen azt a stílust játsszuk, ami nekünk totálisan bejön: az időtlen, energia-dús thrash/speed metalt! Mindannyiunknak pontosan ugyanaz tetszik, ezért nem is kell kompromisszumokban gondolkodnunk. Eközben pedig sohasem gondolkodunk azon, hogy másoknak mi jön be. Az egyedüli, ami számít, hogy az általunk játszott zenét tök jónak találjuk!

Luke: Azért játszunk együtt, egy zenekarban, mert baromira kedvünk van a thrash-hez. Imádjuk azt, amit csinálunk, és ha ez másoknak is bejön, akkor ez természetesen óriási! Amikor elkészültünk egy-egy albumunkkal, vagy túl voltunk egy fellépésen, mindig eszünkbe jutott valami, amit a következő alkalommal másképp csinálnánk. Mindig próbáljuk az adott dolgot minél jobban megvalósítani.

Az új lemezetek már jó pár hónapja kint van a piacon. Milyen érzéseitek vannak a dalok kapcsán? Az új számoknak ugyanolyan a fogadtatása, mint a régieknek? Közülük melyekből lehetnek majd klasszikusok?

Matthes: Természetesen nagyszerű érzés, hogy megjelent a lemez! Az albumra kapott reakciók mostanáig nagyon jók. De nem próbáltunk meg bármit is másként megvalósítani, mint a bemutatkozó anyagunknál: a zene most is ugyanaz, mint amit eddig is szerettünk! Majdani klasszikusokat említeni még túl korai lenne, az idő és a koncertek fogják megmutatni, hogy melyek az igazán időtálló darabok.

Luke: A munkamódszerünket egyáltalán nem változtattuk meg az előző albumhoz képest. Ezt viszont sok ember totál másként látja! Néhányan az új lemezt jobbnak találják, mások pedig rosszabbnak. Én magam még nem igazán látom, hogy az embereknek melyik dalok tetszenek jobban. Jelenleg éppen ezt teszteljük a koncerteken. Az én személyes kedvencem a The Dealer, az Against the Wall és az Abra Cadaver. A klasszikusok, mint a Midnight Fistfight, a Customized vagy a Faster than Light inkább az első albumról valók.

Gondoltatok már arra, hogy a dalaitokat jobban variáljátok, feltűnő ritmusváltásokat építsetek be, középtempós, esetleg lassú nótákat is feltéve a lemezeitekre? Természetesen úgy, hogy azok a stílusotokhoz is passzoljanak…

Luke: Eddig is születtek középtempós dalaink, ezek azonban nekünk nem tetszettek, ezért egyik lemezünkre sem kerültek fel. A jövőben azonban jobban akarunk figyelni arra, hogy az album, mint egy egység, állja meg a helyét. Ezért aztán el tudom képzelni, hogy a számok a jövőben sokszínűbbek lesznek.

Matthes: A mi irányzatunk az energia-dús high-speed-thrash. Ha valami lassabbat akarok hallgatni, akkor más stílusbeli zenekarok lemezét teszem fel. A zenénkkel nem feltétlenül akarunk mindenkinek tetszeni. Ugyanakkor be kell vallanom, a készülőben lévő új album egyik dala tényleg egy középtempós szám. De ebből nem feltétlenül szeretnénk rendszert csinálni. Mint ahogy Luke is mondta, az új anyagra megpróbálunk egységként tekinteni, és egyes daloknak több teret hagyni a kibontakozásra. Zenei téren viszont a jövőben semmi nem fog változni, ezt megígérhetjük (vagy fenyegethetünk is ezzel, ki hogyan látja)! Ha-ha!

Még ha egységes is a stílusuk, láttok különbségeket a lemezeitek között?

Luke: A zenét tekintve nem. A másodiknak jobb a hangzása.

Matthes: Sok embernek jobban tetszik az új lemez, mint az első, másoknál pedig ez pont fordítva van. Személy szerint nem tudok különbséget tenni a kettő között. Szerintem az új dalok ugyanúgy szerepelhettek volna a bemutatkozó albumon is, mint a tavalyi korongon és viszont. Egyszerűen ez az a zene, amit szeretünk játszani, és ez nem változott.

Mit jelent számotokra a thrash metal?

Matthes: Számomra gyorsaságot, energiát és agressziót. Ezek minden jó thrash-albumra igazak. Viszont az agressziót nem destruktív módon kell értelmezni! Mi legalábbis biztos nem vagyunk egy „gonosz“ zenekar, amelyik az egész napját azzal tölti, hogy gyűlölje a világot. Nálunk ezt úgy kell értelmezni, mint egy hiperaktív állapotot, mintha megittál volna három liter kávét. Ha-ha! Ez egy olyan érzés, mint amikor autóvezetés közben egy frankó dalt hallgatsz, és észrevétlenül kétszer akkora sebességgel száguldasz, mint amennyi a megengedett… Nézd csak meg élőben a Raven-t, és világossá válik, hogy mire gondolok!

Melyek egy thrash-nóta hozzávalói?

Matthes: Valószínűleg nincs általános érvényű definíciója, hiszen akkor unalmas is lenne. Mivel nálunk Jan és én írom a dalokat, ebből adódóan a riffek az elsődleges hozzávalók. Ezekből adódik a szám hangszerelése és a továbbiak. Ezért aztán extrém sok időt fordítunk az egyes riffek kidolgozására. Másként, mint ahogy egyesek gondolnák, és csak részben hagyjuk magunkat befolyásolni más thrash zenekarok által. Inkább olyan együttesektől kapunk sok inspirációt, mint a Van Halen, a Rainbow, a Judas Priest, a Deep Purple, természetesen a Raven, az Anvil és így tovább.

Ezeket a hatásokat nem feltétlenül lehet nálunk észrevenni, hiszen mire ezeket átdolgozzuk, kidolgozzuk, addigra a tulajdonképpeni eredetük el is vész. Ezekhez jönnek még az olyan ötletek, amelyekről fogalmam sincs, hogy honnan valók. Végezetül pedig Luke és Andi is hozzáteszi a maga részét. Ez az a módszer, ahogy nálunk egy thrash-dal készül.

Melyik számotokra a legfontosabb thrash-album?

Matthes: Hűha! Nehéz egyetlenegyet megnevezni! Na, jó, részemről legyen a Kill ´Em All a Metallicától. Ez a lemez, amelyik a ’90-es évek elején/közepén elvezetett a thrash metal-hoz. A mai napig annyi riffemre és szólórészemre van hatással ez a lemez, mint semmi más.

Luke: Olyan sok jó thrash-lemez van. Pillanatnyilag azt mondanám, hogy a Doomsday for the Deceiver a Flotsam and Jetsam-től.