A ’80-as évek végére a thrash metal európai elterjesztésében és népszerűsítésében élen járó német csapatok gyakorlatilag eltűntek. A legbefolyásosabbak, a Destruction–Kreator–Sodom trió, illetve még a Tankard és a Living Death ekkora ellőtte összes puskaporát, az akkortájt felfutott death metal hullámmal már nem tudták felvenni a versenyt. Érdekes az is, hogy gyakorlatilag csak a Morgoth és az Atrocity korai munkái voltak kompatibilisek a mezőnnyel, magyarán a death metalban már nem volt tényező Németország.
Aztán a ’90-es évek közepe táján új erőre kapott a teuton underground. Remek zenekarok bontottak vitorlát azokban az időkben, mint például – a műfaji hovatartozást figyelmen kívül hagyva – a Witchburner, a Desaster, a Fatal Embrace, az Ungod, a Kadath, az Athanatos, az Impending Doom, a Wasteland vagy a Mental Aberration, amelyek ugyan nem váltak olyan népszerűvé, mint fentebb említett honfitársaik, de a földalatti mozgalomban jól csengett a nevük. Más kérdés, hogy egy részük azóta már feloszlott, akik viszont életben maradtak, azok továbbra is az old school szellemiség, megközelítés életben tartását tűzték ki maguk elé.
A 2008-ban, Lipcsében alakult BitchHammer papíron öreg motorosnak számít, mégsem vádolható túlzott aktivitással. Létrejöttük óta változatlan felállásban dolgoznak, azaz a tagságot Falk „Basstard Priest” Mittenentzwei basszusgitáros/énekes (lásd még Sic(k)reation, Antyra), Majesty of Hell dobos (szintén Antyra) és Jack Frost gitáros alkotják, akik eleddig a Blackened Blasphemies demót (2009), a Doomblessed & Chaosborn EP-t (2010), a Thrashers of the Apocalypse splitet (2013, megosztott kiadvány a Leather Phantom-mal, a Slaughtered Existence-szel, illetve a Hell Patrol-lal, nem mellesleg mindegyik alakulat lipcsei) és a Raging Hell Rivers EP-t (2014) tudják felmutatni.
Magyarán 11 évvel megalakulásuk, valamint öt évvel legutóbbi anyaguk után jelentetik meg első albumukat. Amennyiben a ’80-as évekre jellemző, azt a korszakot megidéző zenéről beszélünk, kijelenthető, hogy az Offenders of the Faith-en kívül nem hiszem, hogy közelebb lehet kerülni ahhoz a világhoz. Kíméletlenül, mindenféle kompromisszum nélkül kezdődik a lemez a Funeral Sorcery-vel – nagyon eltalált a közepe táján hallható lassú váltás –, és ez a lendület a korong végéig kitart. A korai Venom, Celtic Frost és Bathory a csapat legfőbb hatásai, de a Desaster, illetve a Nifelheim sem ismeretlenek előttük.
A Desaster említése nemcsak az azonos nemzetiség, hanem a felvonultatott eszköztár okán is indokolt, annyi különbséggel, hogy a BitchHammer-nél kisebb mennyiségben vannak jelen a tradicionális heavy metal elemek, valamint a dallamok, harmóniák, és nem írtak olyan himnuszokat, mint például a Metalized Blood vagy a Teutonic Steel.
Mindez azonban semmit nem von le a korong erényeiből, egy az egyben a ’80-as évek közepét idézik az olyan tételek, mint a Satanica, a totális Celtic Frost-os Into the Filth, a lassú, málházós résszel és rettentően torz basszusfutammal kombinált To Hell with the Cross, a black-es tónusú, doom-os betéttel fűszerezett Pentagramm Vibes, vagy a Blasphemaniac – utóbbiban egy „ráz, dvá, tri” beszámolással.
A számcímekből könnyen kitalálható a csapat „érdeklődési köre”; a szövegek tematikája, a gonosz hangulat is átjön, tehát minden tekintetben kielégítik a black/thrash-definíciót. Brutális, nyers hangzással ruházták fel a végeredményt, tulajdonképpen csak a megszólalás idézi jelen korunkat.
Az Offenders of the Faith egy olyan, újabb 2019-es produkció, amely hetek óta beragadt a lejátszómban. A régi iskolás metal kedvelőknek mindenképpen ajánlom, kizárt, hogy mellélőjenek az anyaggal. Az év végi tízes listámon bérelt helye lesz.
Leave a Reply