A békési Another Way neve ismerősen csenghet azoknak, akik jártasabbak a hazai grindcore-ban és annak mellékágaiban, azonban ez a táptalaj elég süppedős, mocsaras, ahol könnyen léket kap a ladik, és elmerülünk a semmiben. Nos, ha így nézzük, akkor az Another Way csatahajóval és dühösen vezeklő gépházzal szeli az útvesztőket, keresztülhatol mindenen… Gyors és kíméletlen, csak néhol pattint fel egy-egy dallamosabb metódust…
…egyszóval a srácok 2002-es megalakulásuk óta minőségi anyagokat szállítanak. Az idő rövid története a negyedik nagylemezük (vagy a harmadik, hiszen a 2006-os Szertefoszló álmok között tisztán lásd a sivár jövőt valahol a mini album és a kislemez között vesztegel), amely sajnos csak kazettán jelent meg a Posthuman Productions égisze alatt. A külsőségek nagyon tetszetősek (lejjebb beszúrok egy pár, általam készített képet), és a hangzás is egész masszív lett. Ettől függetlenül kritikám tárgya igazán kijöhetett volna CD-én és 10″ bakeliten is, hiszen bár a kazetták a nosztalgikus retró fertőzésének köszönhetően jönnek vissza, szerintem időt állóbb egy CD vagy egy hanglemez. Nem is beszélve arról, hogy ez az első kiadvány, amit a békési srácok nem szerzőiben, önmaguk „dobtak piacra”; igazán megérdemelnék, hogy egy kicsit marketing terén is odafigyeljenek rájuk.
Nézzük csak meg például a kiskunhalasi Jack-et, hány kiadóval állnak kapcsolatban, és a kiadványaik milyen eltérő formátumokban is megjelentek, és még tőlük is sok minden nehezen vagy egyáltalán nem beszerezhető. (Ha már itt tartunk, ha valakinek van egy fölösleges Szertefoszló álmok között tisztán lásd a sivár jövőt albuma, szívesen megszabadítanám tőle.)
Azért példálóztam éppen a Jack-kel, mert zeneileg valahol egy tőről fakadnak, annyi különbséggel, hogy az Another Way kevesebb grindcore- és több hardcore-elemet használ, viszont a punk puritán pulzálása mindkét formáció esetében meghatározó…
Elkerülhetetlen, hogy a csapatnak ezt a legutóbbi lázadását összevessem 2009-es, Holtágak az ártérben című lemezével, és ha így nézzük, akkor Az idő rövid története érettebb, kidolgozottabb és összerakottabb anyag. Azonban ezzel együtt kevésbé változatos, bár rengeteg dallamos, punkos kiállást és jól összerakott kórust kapunk; nekem valahogy mégis a Holtágak az ártérben jött át jobban. Az „új” album amolyan folytatása az előzőnek, de közben egy kissé megcsúszva, térben és időben egyaránt. A szövegek jók, és a nagy részük első hallásra is érthetők (ahol nem, ott segít a szövegkönyv), de ilyen téren soha nem érhette őket kritika: mindig is értelmes, elgondolkodtató témákat feszegettek, amelyekben ugyanúgy jelenvaló léthez jut a társadalmat kritizáló ember fanyar szájíze, mint az önmagába süllyedő tudat utolsó pislákolásai, amelyekbe itt lehet belemerülni.
Zenileg leginkább fastcore-ként lehetne őket aposztrofálni; vagy agresszív és dühös punk-hc ez, némi grind-fertőzéssel, de egy valag zenei irányzat férkőzik még be az összképbe, és egészíti ki a nagy egészet, amiket dalonként is ki lehetne emelni. Én mégis inkább annyival rendezem le, hogy színes és változatos az anyag, és éppen ennek köszönhető, hogy úgy elreppen a 23 perces játékidő, hogy észre sem vesszük, és már újra az A oldallal áll csatasorba a Generációs vádak…
Kapunk egy nagy adag ős hc- és itt-ott modernebb core-elemet, amelyek jók keverednek a grind-os keverésekkel, a mély tamokra épülő megerősítésekkel, punkos kiállásokkal és néhol melodikus burjánzásokkal, izmos refrénekkel, kihasználva a fogós témák egészséges variánsait. Az összkép pedig az, amit otthon hallgatva vagy koncerten pogózva is egyaránt megkeseredett és őszinte lázadás, téboly és önpusztító marcangolás jellemez. Mint látható, valahol a külsőségek is erre hajaznak:
Elismerésem amúgy, hogy bár a békési srácok viszonylag dallamos és kommersz, könnyen befogadható és sikerorientált zenét is tudnának játszani, ők mégis ragaszkodnak a romboláshoz, és ha építenek is, azt csak békési téglából… Nem a közismertség és a telt házas koncertek perspektíváját tartják szem előtt, hanem hűek maradnak önmagukhoz. És bár a maga szférájában az Another Way egy ismert és elismert formáció, ettől függetlenül én a helyükben erőltetném, hogy valamelyik kisebb vagy nagyobb kiadó, ha nem is túl nagy példányszámban, de kiadhatná az összes anyagukat (ezt és a Holtágak az ártérben-t mindenképpen, hiszen ez két bivalyerős sújtás), mert félő, hogy elkallódnak, és nem marad utánuk semmi, csak a nevük…
Az írott CD-k és kazetták felhasználhatóságának ideje limitált, a hanglemez örök… nem is beszélve arról, hogy újabb hat év telt el (valójában 2013-as az anyag, csak a Posthuman Productions adta ki 2014-ben), és ideje lenne már egy újabb tékozló őrjöngésnek, amiben nemhiába reménykedünk, hiszen az új anyag állítólag még az idén megjelenik!!!
Megjelenés éve: 2014
Kiadó: Posthuman Productions
Formátum: kazetta
http://posthuman.hu/music%20releases.html
https://www.facebook.com/posthumanfanzine/
A1 Generációs vádak (1:33)
A2 Korvajúdás (1:07)
A3 Embervad (1:12)
A4 Aranykorba újra és újra (2:18)
A5 Degeneratív propaganda (1:18)
A6 Korszellem (1:55)
B1 A mindent látó szem (1:14)
B2 Iskola a határon (1:35)
B3 Az idő rövid története (2:04)
B4 Emlék a jövőről (1:45)
B5 Száműzve az emlékeimbe (2:20)
B6 Reformszkepszis (2:20)
B7 (Viharsarki álom) (1:57)
https://www.facebook.com/anotherway666/
http://anotherway.atw.hu/hirek.htm
https://anotherway666.bandcamp.com
Leave a Reply