Avantgárd. A francia „avant-garde”, „előőrs” katonai műszóból alkotott fogalom, valamint mindazon képzőművészeti és irodalmi irányzatok neve, amelyek a 20. század elején jelentkeztek, és amelyek alapvetően megváltoztatták a művészetről alkotott képet, illetve magát a művészetet. A fejlett nyugati országok társadalmi válsága a 19. század végére felerősödött. Ezt a képzőművészetben azonnal jelezte a szociális érzékenységű témák megjelenése, és több új irányzat kialakulása. Az avantgárd törekvések rövid ideig tartó, forradalmi lendületű mozgalmakat hoztak létre. Céljuk a lázadás, a hagyományos művészeti formák felbontása és új kifejezésformák keresése. Az irányzatokban többnyire nincs semmi közös, csak a lázadás, a formabontás vagy az építés szándéka.
A zenekar neve Tear Light From Matter, a stílusukat pedig avantgárdként (vagy ahogy ők definiálják: experimental metal/fusion-ként) határozhatjuk meg. Azon túlmenően, hogy 2013-ban, Dartmouth-ban (Massachusetts állam) alakultak, egyéb információ nincs a birtokomban róluk. Facebook-oldaluk is csak annyit közöl róluk, hogy a tagságot Tobi Ellis dobos, Brian Applebee basszusgitáros, Matt Sousa gitáros, illetve Andrew Sullivan alt szaxofonos alkotja.
Zene. Ziskó Olivér bámulatos szólólemezéről írt cikkemben már kifejtettem, hogy nem vagyok az instrumentális zenék nagy barátja, azonban a TLFM új anyaga (az első a Fœtal Præyers volt 2015-ben) nagyon elnyerte a tetszésemet. Ebből már egyenesen kikövetkeztethető, hogy ének nélküli muzsikáról van szó. Nagyjából úgy tudom a hallottakat összefoglalni, hogy egy őrült hangszeres párbajt hallunk, amelyben mindenki sziporkázik, a tudása legjavát nyújtja, ugyanakkor nem agyatlan magamutogatásról van szó, ugyanis a zenében a hangulat dominál, különböző hatások érhetők tetten benne. A Circling Dunes Under a Beating Sun-ban keleties dallamok tűnnek fel, a Vibrio Transfusion borult jelleget ölt, az Arbitrary Catalogue No. 46 elején barokk jellegű témákat vezetnek elő, kizárólag a Jungian Poppies-ben hallható suttogás, beszédfoszlány.
Miután a metal sem idegen tőlük, a nóták a kemény, gyors zene világából is merítenek, például a Life Machine-ben, de rengeteg jazz-es hatást is tükröznek a szerzemények, ilyetén módon a bonyolult szerkezetek csatasorba állításától sem rettennek vissza. A hangszerek nem mennek egymás rovására, mindenkinek bőven van tere felvillantani a tudását. Nekem speciel a basszustémák nyerték el a tetszésemet, példa erre a Seal Song. Fontos megjegyeznem, hogy a kereteikhez képest változatos lett a végeredmény, azt a konklúziót vontam le, hogy nem hiányzik az ének, igaz vokalista legyen a talpán, aki ezekre a kompozíciókra megpróbál ráénekelni.
Mindent egybevetve, furcsa muzsika, az biztos, nem feltétlenül tudnám minden nap hallgatni, de kellemes szórakozást nyújt azoknak a műkedvelőknek, akik kellően nyitottak és fogékonyak az újdonságokra. A srácok nem csapták össze a nótákat, van elejük és végük, sőt azt sem mondanám, hogy nem lehet őket befogadni, mert ügyeltek arra, hogy ne nyújtsák el a végtelenségig a témákat; izgalmas, virtuóz darabok kaptak helyet a korongon. Ahogy mondani szokás, egy próbát feltétlenül megér.
Leave a Reply