Soha.
Itt akár meg is köszönhetném a figyelmet, de ha már ide kattintottál, egy kicsit mesélni is szeretnék arról, hogy egyáltalán hogyan, milyen ihletésre merült fel bennem ez a téma.
Az elmúlt hetekben szerkesztőségünk két tagjával is folytattam olyan levelezést, ahol szóba került az igazodás a fősodorhoz, illetve a szakmai közösséghez való tartozás. Az elkövetkezőkben a saját véleményemet osztom meg veled, ami nem biztos, hogy egyezik valamennyi kollégám álláspontjával, de sebaj, ezt majd házon belül lemeccseljük. 🙂
Az egyik gondolat az volt, hogy mi is adjunk hírt egy bizonyos eseményről. Mások már megtették, ne maradjunk ki a sorból.
A híroldalaknak az a feladatuk, hogy írjanak az aktuális történésekről, vadásszanak az éterben a sztorikra, és lehetőség szerint minél előbb osszák meg azokat a nagyközönséggel. Bőséges és megbízható hírforrásként így nő a látogatottságuk, és előbb-utóbb a hirdetők is megjelennek a felületükön. Csakhogy mi vállaltan nem vagyunk híroldal. Nincs kapacitásunk a sajtófigyelésre, arra, hogy a kétes értékű elsőség érdekében versenyt fussunk az idővel és a konkurenciával.
Arról írunk, amiről szeretnénk. Akkor és úgy, amikor és ahogy nekünk jólesik. És ez jó érzés. Nincsenek kötelezettségeink: lemezek, amelyeket feltétlenül értékelnünk KELL, koncertek, amelyeken ott KELL lennünk. Nekem, mint az oldal működtetőjének egyetlen – önként vállalt – kötelezettségem van: a rendszeres posztolás, a folyamatosság biztosítása.
Nem látom értelmét, hogy három vagy öt másik magyar nyelvű weboldallal (a „versenytársakkal”) együtt olyan híreket tegyünk közzé, amelyek egy-két órával korábban a mértékadó külföldi zenei portálokon is megjelentek. Nem hiszek abban (nyugodtan javíts ki, ha tévedek), hogy az ember csak egy internetes felületet olvas. A Rattle Inc.-t én egy személyes hangvételű blognak tartom; aki friss információkra vágyik, lapozgasson híroldalakat (is).
Egyik külföldön élő kollégám (több ilyen is van) kérdezte, miért nem akkreditáltatjuk magunkat a különböző koncertekre, fesztiválokra, miért nem kérünk be CD-ket a kiadóktól, metalszakmai sajtóorgánumként miért nem voltunk ott – hogy egészen konkrét példát említsek – a HangSúly zenei díj zsűrijében.
Itt ismét szigorúan csak a magam nevében beszélek: lehet, hogy ostobaság, de kuncsorgásnak érzem ezt a „hadd menjek be ingyen a koncertre!” nyomulást. Felesleges energia, hiábavaló körök, megalázó szituációk. Nem kérek belőlük. Felnőtt, pénzkereső ember vagyok, csak azokra a koncertekre megyek el, amelyekre tényleg szeretnék, és igen, ki tudom fizetni a jegyek árát.
Kettő: nem gyűjtöm a CD-ket, az anyagokat más formátumban is meg tudom hallgatni.
Három: más webzine-ekkel ellentétben nem voltunk ott a zsűriben, mert nem vagyunk tagjai a „klubnak”. Ebből is világosan látszik, hogy nem vagyunk meghatározó tényezők. De én nem is azért működtetem ezt az oldalt, hogy „tényezők” legyünk, hanem azért, mert szeretem csinálni, és remélem, hogy a munkatársaim is így vannak ezzel. Ja, egyébként az „amatőr” szó eredeti (latin) jelentése is ez: „aki szereti, amit csinál”.
Egyik kollégámmal szoktuk időről időre megállapítani, hogy a Rattle Inc.-t elsősorban magunknak írjuk, és örülünk, ha a cikkeinkkel mások tetszését is elnyerjük. Éppen ezért csak addig fogom ezt csinálni, amíg jólesik. Nincs szükségem elvárásokra – arra ott a család és a munkahely. És hát erről szól a metal eredeti szellemisége, filozófiája is: hogy ne kövessük a sztenderdeket, hogy merjünk szemben állók, eretnekek, önkéntes száműzöttek lenni. És hogy ne álljunk be a sorba.
Én nem fogok.
Leave a Reply