„Azt szeretnénk, ha gondolatokat és érzéseket váltana ki az emberekből”

Andy Beresky a Palace In Thunderland új albumáról

A Springfield-i (Massachussets, Egyesült Államok), pszichedelikus metalt játszó Palace In Thunderland egy hónappal ezelőtt jelentette meg sorrendben harmadik nagylemezét, a The King of the Empty Aeon-t. Mindeközben jó néhány másik, kihívást jelentő vagy éppen izgalmas esemény is történik a csapat háza táján: távozott közülük a dobos Matt Netto, még ebben az évben egy újabb (split) kiadványuk is megjelenik, és már javában dolgoznak a TKotEA folytatásának tekinthető következő album dalain. Mindezekről kérdeztem az együttes énekes-gitárosát, Andy Beresky-t. Beszélgetésünk során Buddha, Bruce Lee és a Fehérlófia című magyar rajzfilm is szóba került…

Andy, legutóbb azt mondtad, a The King of the Empty Aeon-nal a legjobb lemezeteket szeretnétek elkészíteni. Sikerült?

Nagyon remélem, hogy igen. Kezdetben volt hozzá néhány vázlatos ötletünk, erős dalunk, jó riffünk, és mindezekhez egy pár klassz jammelésünk. Maximális művészi szabadságot hagytunk magunknak, és arra fókuszáltunk, hogy kiszakadjunk a stílus korlátai és sablonjai közül. Azt gondolom, a végeredmény magáért beszél, az anyag egy igazán egységes alkotás lett.

Konceptalbumot készítettetek; mesélnél egy kicsit a sztoriról?

A történet egy jövőbeli Buddháról szól, aki a mi modern korunkban nő fel. A történelmi Buddha elhatározta, hogy megpróbálja megérteni és felszámolni a világban tapasztalható szenvedést, amit az apja a földi örömök spanyolfalával rejtett el előle. Sokkolóan hatott rá, amikor első ízben találkozott a betegséggel, az öregséggel és a halállal, és ez arra indította őt, hogy maga mögött hagyja a luxust, amiben egy előkelő család sarjaként része volt, és válaszokat keressen az élet nagy kérdéseire.

Andy

A mai világban erre nem igazán van lehetőség. Az interneten, a közösségi médián keresztül a nap 24 órájában másról sem hallunk, mint szenvedésről. Ezért aztán egy olyan fiatalember történetét írtam meg, aki első kézből tapasztalja meg ezt: a halált, veszteséget, szerelmi csalódást. Tinédzserként mindenféle eszközt, életformát kipróbál, hogy megbirkózzon az élet nehézségeivel, ám végül egytől egyig hátat fordít ezeknek. Megtapasztalja, hogy a vallás és a politika is át van itatva korrupcióval, és egyik sem kínál valódi megoldást; hogy a technológiai fejlődés egy fenntarthatatlan életmódot eredményez, végső soron pedig a pusztulásba vezeti a társadalmat.

Végül egy nagyon sötét helyre jut, ahol azt énekli maga elé, újra és újra, hogy „minden esélyem darabokra hullott”… És ekkor jön a történet második része, amikor a főszereplő rájön, mit kell tennie annak érdekében, hogy értelmet adjon ennek az egésznek. Összeszedi magát, és Maitreya-ként, vagyis újjászületett Buddhaként folytatja életét.

Milyen üzenet húzódik meg a lemezcím mögött?

Ez egy szövegrészlet a „Hegyek és a vizek” szútrából (aforizmagyűjteményből), amelynek szerzője Eihei Dogen, egy japán zen szerzetes, költő és filozófus. Ez minden, amit mondani tudok róla. Ha többet akarsz tudni, olvasd el az említett szútrát: játékos, éles elméről tanúskodik és egy csomó paradoxont tartalmaz. Szeretem Dogen írásait.

Ki készítette a nagyszerű borítógrafikát, és a kép mit jelenít meg ebből a történetből, koncepcióból?

Az alkotója David Paul Seymour, aki valóban nagyszerű munkát végzett. A kép több dolgot is ábrázol. Szerettük volna, ha egy kicsit hasonlítana a Hüsker Dü Zen Arcade című lemezének borítójára, ami egy roncstelepet ábrázol, egy halom autó és egyéb gép csontvázával. A mi központi figuránk békésen, már-már derűsen lebeg mindezek felett.

Kitaláltam, hogy a figurának konnektor-arca legyen, ami azt szimbolizálja, hogy a szemünkön keresztül egész nap össze vagyunk kötve valamilyen elektronikai cuccal, ami a modern Buddha végső eljövetele szempontjából is komoly kihívást jelent. Az ötlet az volt, hogy a Maitreya-nak le kell meztelenednie, hogy elérje a megvilágosodást. Utolsó lépésként pedig David a figura fejébe nyomta a hagyományos Palace In Thunderland-koronát.

A Doomcharts.com februári listáján a lemezetek a negyedik helyen végzett. Számotokra ennek mekkora a jelentősége?

Óriási! Alapvetően nem azért készítünk egy lemezt, hogy elismerjék, mégis jó érzés, ha ez megtörténik. Ez alkalommal egy teljesen más megközelítéssel írtuk a dalokat, és ez mindig egyfajta kockázatot is hordoz magában. Ha ezt elismerik, akkor úgy érezzük, kifizető volt kockáztatni. A szerzeményeink nem fűről, varázslókról, kecskékről vagy az ördögről szólnak, olyan megfontolásból írtuk őket, hogy a hallgatót gondolkodásra ösztönözzék, és ami még lényegesebb, érzéseket váltsanak ki belőle. Bruce Lee koncepciója lebegett a szemünk előtt, aki szerint az érzelmi töltet az, ami egy ütést igazán hatékonnyá tesz. A dalírásba, a koncertjeinkbe és az albumainkba is komoly érzelmi pluszt próbálunk belesűríteni. Azt gondolom, ez a kulcsa annak, hogy a hallgatónál azonnali hatást érjünk el velük.

Azt írtad magatokról, hogy láthatatlan zenekar vagytok. Ehhez képest nekem úgy tűnik, mintha mostanában kezdenétek kilépni a fényre. Először is, az anyagot a Fuzzdoom Records terjeszti. Ez mekkora kiadó, és miben tud segíteni nektek?

Az, hogy láthatatlan zenekarnak mondjuk magunkat, egyfajta tréfa, amivel jó esetben azt érjük el, hogy az emberek felteszik maguknak a kérdést: „Mi a fenére gondoltak ezzel?” Persze a legjobb tréfák gyakran az igazság magvait is magukban hordozzák, és hát igen: rendszerint a legtöbb ember radarja alatt repülünk.

A Fuzzdoom egy kisebb kiadó, akik éppen azt teszik, amire szükségünk van: velünk együtt dolgoznak azon, hogy a lehető legjobb albumot jelentessük meg, és a zenénk az eddigieknél több emberhez jusson el. Jórészt az ő erőfeszítéseiknek köszönhető, hogy az anyag ekkora nyilvánosságot kapott.

Másrészt a lemez szerintem legjobb dalához, a Vicarious-hoz videóklip is készült…

A klip az élet különböző szeleteit mutatja be, a bolygónkat és az Univerzumot, a mikro- és makrokozmoszt, ami engem komolyan elgondolkodtat azzal kapcsolatban, hogy nekünk, mint emberi lényeknek hol van ebben az egészben a helyünk. A videót inkább nevezném egy, a tudatot tágító pszichedelikus élménynek, mint hallucinogén anyagok hatása alatt tett utazásnak.

Adam Abrams, Andy és Monte Newman

Mi történt a dobosotokkal, Matt Netto-val? A Facebook-oldalatokon úgy látom, hogy már nem tagja a csapatnak.

Ez egy nagyon bonyolult és személyes ügy, éppen ezért igyekszem maximális tisztelettel beszélni róla. Azt gondolom, kemény dolog egy olyan zenekar tagjának lenni, olyan zenét játszani, amely csupán egy egészen szűk körben mondható népszerűnek, és hosszabb ideje mozog a félhomályban. Rendre komoly próbatétel elé állít bennünket, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a munkánk és a magánéletünk között, miközben azt a zenét játsszuk, amit igazán szeretünk. Történtek bizonyos változások az életünkben: elvesztettük a korábbi próbahelyünket, újabbat kellett bérelnünk, plusz néhány személyes kihívással is meg kellett birkóznunk. Azt gondoltuk, visszatértünk a helyes útra, hogy a dolgok innentől újra a jó irányba haladnak. Matt ezt nem így látta, ezért kilépett a csapatból.

Az új lemezt még ő játszotta fel?

Igen, valamennyi számban ő dobolt, plusz háttérvokálozott is. Hiányozni fog…

Keresitek már az utódját?

Igen, de ez nem egyszerű dolog.

Mi a helyzet azzal a négyszámos EP-vel, amiről legutóbb (2017-ben) beszéltünk, és amit tavaly terveztetek kiadni?

Idén fog megjelenni egy, a The W Likes-szal közös split albumon, a Ripple Music The Second Coming of the Heavy-sorozatának utolsó fejezeteként. Nagyon klassz anyag lesz, izgatottan várjuk!

Írtad, hogy jelenleg egy nagyobb lélegzetvételű instrumentális számon dolgoztok, ami teljes mértékben improvizáción alapul. Körülbelül milyen hosszú szerzeményt képzeljünk el?

Most, úgy tűnik, körülbelül 25 perces lesz. Remélem, hamarosan elkezdhetünk dolgozni rajta. Egyszer már eljátszottuk élőben, nagyon szuper nóta!

Mikor és milyen formában tervezitek megjelentetni?

Még fogalmam sincs róla…

Azt is olvastam, hogy már az új album dalai is készülnek. Az is konceptlemez lesz, a The King of the Empty Aeon folytatása?

Igen. Hasonló lesz a szerkezete, mint a mostani anyagnak, amelynek ráadásul néhány témáját is felhasználjuk benne. Továbbvisszük a már megkezdett sztorit, és megválaszolunk benne néhány olyan kérdést, amelyeket a TKotEA-ban feltettünk. A dalok és a témák ez alkalommal is erősek lesznek, ugyanakkor nem az idei album indigómásolatát szeretnénk elkészíteni. Az új lemez a jelenlegi állás szerint riffelősebb, húsosabb lesz, mint a mostani, de meglátjuk, hová jutunk a végén!

Talán még korai erről beszélni, de mikorra tervezitek a megjelentetését?

Nem tudom, jelenleg túl sok a bizonytalansági tényező.

Monte Newman

Koncertezés szempontjából hogy néz ki a naptáratok?

Pillanatnyilag nincsenek lekötött bulijaink. Dobos nélkül elég nehéz lenne fellépni…

Van esély arra, hogy a közeljövőben Európába is eljussatok?

Ezt nem tudom megmondani. Európa komoly kihívást jelent a kisebb amerikai bandák számára. Minden azon múlik, hogy kapunk-e bármilyen ajánlatot, és hogy az időzítés megfelelő-e.

A múltkor is megkérdeztem, ha nem is pont ezt: mennyire vagy elégedett azzal, ahogy jelenleg állnak a zenekar dolgai?

Természetesen örülök annak, hogy megjelent az album, és meleg fogadtatásban részesült. Vajon elégedett lehetek azzal, hogy nem tudunk próbálni, mert nincs dobosunk? Nem. Ahogy a múltkor is említettem, az a fajta ember vagyok, aki igazából soha nem elégedett. De a jövőben is a tőlünk telhető maximumot fogjuk kihozni magunkból. Annyi fontos részlet van egy alkotási folyamat során, hogy a jobb koncentráció érdekében előtte nem árt egy kis szünetet tartani. Aztán hamarosan elkezdünk dolgozni az instrumentális nótán, amelynek a dobsávjait szerencsére már korábban rögzítettük.

Hogyan ajánlanád a The King of the Empty Aeon-t a Rattle Inc. olvasóinak?

Nos, gondoljatok úgy az albumra, mint a Palace-mitológia egy darabjára. A magyar kultúrának is szerves része a képzelet által alkotott világ. A The King of the Empty Aeon főszereplője is egyfajta táltos, egy olyan, különleges képességekkel felruházott személy, aki akkor tűnik fel a színen, amikor az embereknek a legnagyobb szükségük van rá. Ha kedvelitek a pszichedelikus metalt, amely ráadásul egy jó kis mitikus történettel párosul, akkor ez a ti lemezetek! Tény, hogy nem egy Fehérlófia, de valami hasonló, csak sokkal modernebb kiadásban.

A szerző: Coly 1224 Articles
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél az első aki hozzászól

Válasz írása

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*