A nemrég lezajlott Living Death-albumszavazás ismét csak elgondolkodtatott azzal a fura és látszólag igazságtalannak tűnő ténnyel kapcsolatban, amely szerint bizonyos tehetséges bandák, akiknek úgymond minden esélyük megvolt rá, hogy egy sikeres zenei pályafutást tudjanak maguk mögött, hogy el tudtak tűnni az ismeretlenségben. Bár ez a Living Death esetében csak részben igaz, hiszen pont az említett szavazós játékra érkezett voksok száma bizonyítja ennek az ellenkezőjét. De biztos sokan értitek, főleg a hozzám hasonló korú, 50 év körüliek, hogy mire gondolok az ő esetükben. A többieknek néhány mondatban kifejteném.
Szóval, adva van egy fiatal nyugatnémet együttes, akik már 1984-ben kiadnak egy olyan lemezt, amelyen olyan gyors metal zene szólt, amit az országukban azelőtt senki, és világszerte is csak néhány csapat játszott akkoriban. Olyan gitár sound hallható jó néhány dalban ezen az albumon, amilyet mindaddig csak egy bizonyos Metallica nevű amerikai banda tudott produkálni. Sajnos az elcseszett dobhangzás miatt az egész lemezről ugyanez nem mondható el, de abban az időben ez még bocsánatos bűnnek számított. 🙂 Ezzel konkrétan arra célzok, hogy szerintem a Vengeance of Hell volt az ELSŐ német speed-thrash album. Lehet vitatni, de szerintem, jobban belegondolva nagyon is helytálló ez a kijelentés.
És erre a tényre alapozva a Living Death nyugodtan nevezhető az első német speed-thrash bandának. És mivel zeneileg, illetve lemezeik hangzásában a későbbi anyagaikon is egyértelmű fejlődés hallható (a harmadik albumig mindenképpen), valamint a gyors gitárzenék is akkoriban lettek igazán népszerűek a metalrajongók körében, így a siker esetükben még inkább indokolt lett volna. A sikeresség alatt itt természetesen a velük nagyjából hasonló zenei „ligában” játszó, akkoriban induló és még ma is létező német csapatok – a Kreator, Sodom, Running Wild, Grave Digger – által elért szintre gondolok. De ez sajna elmaradt. Gondolom, 1991-es feloszlásuknak is a sikertelenség volt az egyik fő oka.
Tehát! Amíg a világ első speed-thrash metal lemezét kiadó Metallica tíz év alatt világsikerre tett szert (teljesen megérdemelten), addig Németország első speed-thrash bandája ugyanennyi idő alatt megmaradt a népszerűségi skála „béka segge alatti” fokozatánál. És tényleg: így visszagondolva, anno alig jelent meg róluk cikk, koncerthirdetés, kalóz videó stb. Márpedig az internet előtti időkben egy kezdő banda számára csak ezek nyújtották a reklám lehetőségét a zenei piacon.
Pedig zeneileg, mint már írtam, az akkoriban éppen aktuális trendnek megfelelő műfajban utaztak, és sorra nagyon jó lemezeik jelentek meg. De az is igaz, hogy ezek csak egy szűk rétegben hagytak maradandó emléket, a hangos siker elmaradt számukra. Pedig zenei teljesítményük alapján ez teljesen megérdemelt lett volna. De az élet már csak ilyen!
Népszerűség ide vagy oda, nekem azért jó érzés volt látni Living Death-játékunkban a viszonylag sok szavazatot. Bár már csaknem 30 éve nem léteznek, és én soha nem tartottam magam a zenekar nagy rajongójának, azért e cikk írása közben néhány vidám és kevésbé vidám, ehhez a bandához köthető emlék is a felszínre tört bennem.
R.I.P. Living Death! R.I.P. Kanu barátom!
Nekem a Protected from reality a kedvenc albumom a Wood Of necrophiliac pedig a csúcs az albumon. Mai napig hallgatom. Sok mai banda letérdelhet.