A gyerekei a legnagyobb kritikusai

Levélváltás Fodor „Fodi“ Zoltánnal, a Storm The Studio frontemberével

Biztos jó pár „vájtfülű” várta már ezt az új formációt, amelyben egykori The Bedlam- és Nomad-, valamint jelenlegi Fish!-tagok szerepelnek. Március 20-án jelent meg új albumuk, de ez a beszélgetés még a dalok megjelenését megelőzően készült, az internet segítségével, Németország és Japán között, hogy a hallgatóság többségét főleg Magyarországon lássa el új információkkal e csapatot illetően. Fodi állt interjúkérdéseink elébe, aki a szövegeket írta, a dalokat felénekelte.

Szia, Fodi! A Reaper-es időktől kezdve (1986) egészen mostanáig, a Storm The Studio zenekarig (2019) jó pár zenei változáson mentél keresztül. Minden projekted elhatárolódott az előzőtől, hol kevesebb, hol több különbséggel, kezdve a thrash-től (’80-as évek) a grunge-on keresztül (’90-es évek) a rockon át (2000-es évek) egészen a mai napig. Hogyan karakterizálnád a mostani projekted? Vagy esetetekben egy valódi zenekarról beszélhetünk?

Zenéről van szó. (???)

Kik voltak, vannak rátok a legnagyobb hatással?

Talán minden eddigi zene, amit eddig hallgattunk, túl hosszú lenne őket felsorolni.

Gondolom, nincsenek nagy terveitek, mivel sok ezer kilométer választ el benneteket egymástól: te Japánban, a társaid Magyarországon élnek. Vagy? Mi a célotok?

Bárkinek lehetnek nagy tervei, függetlenül attól, hogy hol él. Megint más kérdés, hogy ezek a tervek meg tudnak-e valósulni. Ezzel a projekttel be szerettem volna bizonyítani, hogy ma már a távolságok ellenére is lehet együtt zenélni.

Kik a Storm The Studio tagjai? Zenélnek más csapatokban is?

Hankó „Judy” Zoltán barátommal kezdtük a dolgot, ő ugye gitáron, én énekkel, később csatlakozott Újvári Peti barátunk dobon, ők mindketten társaim voltak a Bedlam-ben. Petya ajánlására került a projektbe Binges Zsolt, aki a remek Fish! együttes még remekebb basszusgitárosa. Így négyen véglegesítettük a dalokat.

Ha a szövegeidet nézzük, hogyan változott a dalszerzéshez való viszonyod 1986-tól napjainkig? Van valami különleges technikád írás közben? Értem ez alatt, hogy inkább szövegképekkel, érzések leírásával vagy esetleg konkrét, aktuális politikai/hétköznapi szituációkkal foglalkozol? Mi a mondanivalód?

Ha jól emlékszem, 1986-tól kezdtem el szövegeket írni. Általában a gondolataimat, érzéseimet írom le. Van köztük mindenféle, persze jó esetben 17 évesen és 47 évesen máshogy lát az ember dolgokat, és máshogy is fogalmaz. A politikától elhatárolom magam! Tehát nem foglalok állást, csak szemlélőként próbálom elmondani a dolgokat.

Először a zene születik meg nálatok, ami befolyásolja a szövegek hangulatát, vagy éppen fordítva?

Általában, ha aktív vagyok, mindig vannak szövegeim, aztán, ha kapok egy zenei ötletet, megpróbálok hangulatban, szótagban hozzá illő szöveget illeszteni rá – ez egy bevált módszer. Van, amikor néhány rész inspiráció hatására jön, de az alap általában mindig meg volt már írva.

Ezúttal milyen nyelven énekelsz? Az angol zenekarnévből kiindulva olvasó azt gondolhatná, hogy angolul. Vagy maradsz a magyarnál, mint ahogy ezt pár hónappal ezelőtt egy internetes oldalon említetted? Mi az oka a választásnak?

Magyarul énekelek, egy ideje ezt tartom kihívásnak, érdekesebbnek. Magyarul, otthoni hallgatóságnak nem lehet kamuzni! Ez olyan, mint a clean sound a gitáron.

Hogyan oldjátok meg a közös zenélést?

Ugyanúgy, mint ezt az interjút: az internet segítségével, meg ugye, amikor otthon járok.

Hol és hogyan vettétek fel a dalokat?

Az éneksávokat tavaly augusztusi hazalátogatásom alkalmával, Petya házi stúdiójában rögzítettük, a zenét a srácok novemberben vették fel Szegeden, a Miracle Sound stúdióban, Vári Gábor segítségével.

Azt is említetted, hogy 10 dalotok van. Esetleg időközben bővült a repertoár?

Nem, nem bővült azóta, tehát a tervek szerint az albumon tíz nóta fog szerepelni. Vannak ki nem dolgozott témák, amiket majd később veszünk elő, és van rengeteg új ötlet, de az még a jövő zenéje, ne előzzük meg önmagunkat!

Milyen formátumban jelenik meg a lemez?

Először Spotify-on lesz elérhető, de tervezünk CD- és limitált példányszámú bakelit-megjelenést is.

A Nomad zenekarral van még kapcsolatod, már ami a kreatív, közös munkát illeti?

Ilyen értelemben nincs; használták néhány szövegemet és dalötletemet a Hotel Polimeren, de ennyi.

Japánban jársz koncertekre?

Az túlzás, hogy járok. A nagyobb zenekarok Tokió és Osaka kivételével nem játszanak máshol, úgyhogy ahol én élek, ott nem sok zenei történés van.

Zenélsz is ott másokkal, vannak esetleg a Storm The Studio-hoz hasonló garázsprojektjeid?

Eddig nem voltak, de nem kizárt, hogy lesz valami a jövőben.

A gyermekeid hogyan viszonyulnak a zenéhez? Beszélgettek erről? Ők is játszanak valamilyen hangszeren?

Imádják a zenét, mindketten jól zongoráznak, és a lányom iszonyúan jól énekel. Ők a legnagyobb kritikusaim, minden szerzeményt megmutatok nekik.

Mi a véleményük a ’80-as/’90-es évekbeli múltadról?

Nem sok, a gyerekek nem gondolnak sokat az életük előtti dolgokra.

Mit üzensz azoknak, akik reménykednek egy esetleges The Bedlam-es újra összeállásban?

Türelem!

Végezetül: melyik számodra kedvenc albumod vinnéd magaddal egy magányos szigetre?

Nincs ilyen. Wifi lenne esetleg a szigeten?

Fodi, köszi szépen, hogy benne voltál ebben a beszélgetésben!

Én is köszi!