Az alábbiakban röviden elmesélem, hogyan lettem Coly. Hogy mikor voltam az, és mikor nem. Hátha valakit érdekel. Ha téged nem, nyugodtan lapozz tovább. Mindenesetre néhány korabeli fotót is mellékelek, azokon lehet röhögni.
Életem első húsz évét szimplán Tamásként éltem le. 1987 szeptemberében kezdtem meg tanulmányaimat az egri – akkor még – Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán. Az első nap eligazítást tartottak a gólyáknak. Ahogy a helyemet keresve tébláboltam a díszterem széksorai között, egy ismeretlen srác barátságosan intett az egyik sor közepéről: „Gyere, ülj ide, Colos!”
Ennyi. Onnantól szinte mindenkinek Colos, Coli lettem, még a barátnőim és egyes tanáraim is így hívtak. A nevet – hogy egyedibb, előkelőbb, angolosabb legyen – én módosítottam Coly-ra, amit így értelemszerűen C-vel, és nem K-val kell ejteni. Nyakas Csabi barátom és csoporttársam pedig, mert hogy ő volt a névadóm, onnantól a „keresztapám” lett. Ha írok neki vagy beszélünk, máig így szólítom őt.
Egeren kívül továbbra is Tamás maradtam, és amikor 1997-ben végleg hátat fordítottam a városnak, a becenevem Heves megye székhelyén maradt. Érdekes, hogy gyerekkori barátom, Dávid, aki közben maga is egri főiskolás lett, onnantól kezdett Coly-nak szólítani, amikor más már nem hívott így.
Civil életemben újra az eredeti keresztnevemet használtam, ám amikor a régi szép időket megidézendő, Jakab Viktor kezdeményezésére elkészítettük az Old-School Union fanzine-t, egyértelmű volt, hogy abban Coly-ként szignálom a cikkeimet, ahogy az is, hogy az újraindult Rattle Inc. felületén is ezen a néven leszek jelen.
Köszönöm a figyelmet!
Coly. Nem K-val: C-vel.
További fényképek a nyomtatott Rattle Inc. időszakából (1988-1991-ből), Benjoe-ról és rólam két korábbi múltidéző cikkemben (itt és itt) találhatók.
Leave a Reply