Buga B:
Végeláthatatlan vitákat lehetne folytatni arról, hogy hogyan „kell” zenét hallgatni. Vannak, akik csak a CD-t, az LP-t, ne adj’ isten, a kazettát tartják elfogadhatónak, mert fontos számukra a fizikai megjelenés is, míg mások fizetős csatornákon, például a Spotify-on jutnak hozzá a betevőhöz, míg megint mások a kalózkodás mellett kardoskodnak. Mindegyik tábornak megvan a maga érve, nem is akarok igazságot tenni közöttük, ennek a cikknek nem ez a célja. Bevallom, én Spotify-felhasználó vagyok, mert kényelmes, egyszerű a használata, nagyrészt megtalálható rajta minden, amit szeretnék, plusz van benne egy csomó plusz dolog, amelyek izgalmasak, és egyre gyakrabban használom is ezeket az extra opciókat.
Ilyen plusz dolog az előző évben legtöbbet hallgatott 100-as lista összeállítása a felhasználók számára. Nyilván annyira nem lepődtem meg, hogy mik a legtöbbet hallgatott zenéim, de azért így is érdekes volt látni néhány dalt a listán, amelyekről egyébként nem hittem volna, hogy benne vannak a TOP 100-amban. Viszont a lista adott egy ötletet: felmerült bennem, hogy milyen lehet egy jó cimbora hasonló listája. Mennyire tudna meglepni? Találnék-e rajta újdonságot? Ne adj’ isten, valami olyat, amiből új kedvenc lehet? Ilyen kérdések forogtak a fejemben, ezért írtam is Majka barátomnak, hogy dobja át az ő listáját, és öt perc múlva kész is volt a terv: mi lenne, ha egyfajta zenei pszichológiai kísérletként meghallgatnánk egymás listáját, és elemeznénk is, amit hallunk? Fogalmam sincs, mi fog ebből kisülni, hamarosan megtudjátok… Az biztos, hogy nem fogunk egymással kesztyűs kézzel bánni, elvégre egy barátságban az őszinteség a lényeg. 🙂
Majka:
Számomra a Spotify valóságos áldás. Úgy hozta a sors, hogy rengeteget ülök autóban, és ilyenkor folyamatosan szól a zene, anélkül, hogy kilószámra kellene CD-ket cipelnem magammal. És hát a gyermekeimet is edukálom ezen a módon: amikor az akkor éppen hatéves kislányom azt kezdte kiabálni, hogy „I’m yours mustard, mustard!!!!”, már tudtam, hogy jó úton járok. Persze az irodában is egyfolytában szól a zene, csak arra kell ügyelni, hogy ha a szobám felé téved egy tétova kolléga, ne éppen azt „dúdolgassam”, hogy „Leprosy will take control and bring you to your death!!!”
Ami Buga listáját illeti, nagy meglepetésekre nem számítottam, ahhoz túl régóta ismerjük egymást, és egymás zenei ízlését, de titkon azért bíztam benne, hogy kiderül valami nehezen mentegethető dolog, illetve, hogy viszonylag kevés kardozós-dugós metal lesz a listán. (Nagy csalódás lesz így a vége! 🙂 – Buga B)
(Hamarosan jövünk egymás Top 100-as listáival.)
Mi ez a fos? A narancskurva majka hogy kerül ide?
Időnként rosszul jön ki, hogy Majzik Ferenc kollégánknak is Majka a beceneve. Együtt voltunk Bécsben Slayer-koncerten…
És a „mi” Majkánk régebb óta jelen van a zenei közegben. 🙂
Mondjuk annyira gyorsan kiderül, hogy nem arról a Majkáról van szó, hogy tök felesleges volt az alpári hozzászólás.
A címből még nem. 🙂 Már csak ezért is szoktam javasolni, hogy a cikket is érdemes elolvasni. 🙂
Hát én újpesti hős vagyok legfeljebb, nem ózdi, a többi stimmel. 🙂