A Posthuman Productions legújabb underground archiválásának lehetünk tanúi ezzel a tavaly év végi kazettaválogatással, amit a szlovákiai Skac Records-szal karöltve vitt véghez Kudri Dávid. A mindössze 200 darabra limitált kiadvány első 100 példányához frankó kiegészítőket (felvarró és jelvény) kaphat a nagyérdemű ajándékba. A full lila kazi meglehetősen puritán – ahogy a hangzás is az.
Érdekessége, hogy nincs A és B oldala, mindkettőn ugyanaz a műsor hallható, ami ez esetben egy intróval – This is Rock and Roll!!! – avagy némi dobtechnikai instrukcióval indít (amúgy ennek a track-nek van a legtisztább hangzása, hahaha), amiből kiderül, hogy miből is áll a stílus… Mindez egyfajta szarkasztikus látásmódot tükröz, hiszen a válogatásnak nincs sok köze az említett műfajhoz, viszont a blastbeat- és a slowdown grindcore-féle aprításokhoz annál inkább. Nem is kell messzire menni, és már itt is az első résztvevő…,
…a madridi Disturbance Project. A spanyol srácok az egykoron aktív és grindcore-berkekben ismert Denak utóélete. A Sin Conocimiento egy percet sem elérő aprítás, kíméletlenül söpör végig a hallgatón, míg a Prolongando tu Propia Condena rejteget némi dallamvilágot; némileg komplex, jók a kiállások, és a dal feléig inkább death metálnak tűnhet, mintsem vegytiszta grindcore-nak. A spanyol srácokat a bandcamp-jükön lehet csekkolni:
https://disturbanceproject.bandcamp.com/
A második versenyző a német Entrails Massacre, akik lényegében matuzsálemnek számítanak, hiszen a rostocki srácok 1990 óta hányják tele a világot deviáns értékrendjükkel. Ügyesen lavíroznak a grind és a death metál között, komplex muzsikát játszó, jó zenészek, színes és progresszív megoldásokat hallunk tőlük. Nem hiszem, hogy különösebben be kellene őket mutatni, aki esetleg nem ismerné őket, az itt okosodhat: https://entrailsmassacre.bandcamp.com/
A harmadik zenekar a győri Freedom Is A Lie, akik a 2007-es alakulásuk óta egy splitet és a 10 Years of Wasting Time nagylemezt hozták össze, itt utóbbiról kapunk két nótát. Ami engem meglepett, hogy a szövegek egész érthetőek, és nem is értelmetlenek. Számomra a válogatás két legjobb dalát a hazai srácok hozták össze. Lényegében crust-grind-ot játszanak, de valahol a háttérben némi HC-íz is megbújik. Többször is eszembe jutott a svéd Ursut neve, nem is annyira zeneileg, inkább mert a skandinávok muzsikája ugyanazt a poszt-apokaliptikus atmoszférát árasztja magából, mint a győri legények zenéje. Érdemes odafigyelni a Freedom Is A Lie formációra, ígéretesnek tűnik, amit csinálnak. Haverkodni és hallgatni itt lehet őket: https://freedomisalie.bandcamp.com/
Aztán érkezik a Matka Teresa, ami nem egy mindennapi képződmény, kérem szépen, a tagság ugyanis nagyon nemzetközi, a braziltól a francián át a lengyelig, de végül Hollandiában kötöttek ki – gondolom, annak a tagnak volt állandó próbahelye, vagy nem tudom. A 2000-es évek elejétől léteznek, és olyan kevésbé ismert bandák kapcsolhatók a brigád tagjaihoz, mint a D-Compose, a Paralyzed Society, az Olho De Gato vagy a Sangre. Ők aztán igazán beleszarós srácok, két nótájuknak még címe sincs, és lényegében csak spliteket adnak ki más, kisebb-nagyobb zenekarokkal vállvetve. Zenileg zajos, koszos grindcore, néhol death metál vagy gore-feling, amit hallunk, máshol meg punkos húzása van, amolyan „hajrá leves”, azonban nem annyira minőségi muzsika, a válogatás leggyengébbnek mondható produkciója. Akit mindezekkel nem rettentettem el, azt itt okosodhat ki: https://matkateresa.bandcamp.com/
A francia Grossel (avagy Gr0ssel) saját meghatározása szerint mincecore stílusban tevékenykedik, ami lényegében egy mélyre hangolt death és grindcore közötti képződményként jön le, némi régi sulis utóízzel. 2014-es alakulások óta egész tevékenyek, de ők is inkább a splitek világában élnek, avagy közösködnek egy valag bandával, de ettől függetlenül egész minőségi cuccot vágnak hozzánk, s amilyen ívben és erővel hajítják ránk az anyagot, esélyes, hogy megszédülünk… Szóval ha szeretsz esni, itt a lehetőség: https://grossel.bandcamp.com/
Utolsó felvonásként jön a szlovák (és részben magyar) Alea Iacta Est. A galántai srácok 13 évig gyűrték a hangszereket, mígnem tavaly végleg befejezték… Nekem nagy meglepetést nem okoztak, egy ideje ismerem már őket, a hazai Jack-kel közös Splitted/Alive anyagnak köszönhetően. A két dalt a legutóbbi nagylemezükről kapjuk, amelyen szinte csak magyar nyelvű nóták kaptak helyet (ez előtte annyira nem volt rájuk jellemző). Nagyon kár értük, minőségi, csépelős, aprítós crust grind belezést tolnak, így nem is csodálkozom a Jack-spliten. Leginkább az Extreme Noise Terror taposta ösvényen haladtak a srácok, míg végül eltűntek valahol a felejtés és az eltévedések erdejében… Aki esetleg megkeresné őket, az itt vállalkozhat rá: https://aleaiactaest.bandcamp.com/
Foglaljuk hát, össze mit is kaptunk: létező és mára már feloszlott pincelakók csapásait, ahol az amatörizmus jól kiegészíti a professzionális tudást, és ugyanolyan felemás képet mutat, mint a válogatás külsőségei. A Posthuman Productions alapvetően igyekszik érdekes, elfelejtett vagy feledésre ítélt zenekarokat és anyagokat kiadni – a Grind Makes Sludge válogatás esetében sincs ez másként. Pontozni nem akarom, de érdemes megnézni, milyen külsőségekkel támad az említett anyag:
Posthuman Productions
www.facebook.com/posthumanfanzine
www.posthuman.hu
Sekac Records (casusbelliesthomo@gmail.com)
Grind Makes Sludge
(2018, csak kazettán jelent meg)
Disturbance Project: Sin Conocimiento
Disturbance Project: Prolongando Tu Propia Gondea
Entrails Massacre: Someone’s Out There
Entrails Massacre: Real Beauty
Freedom Is A Lie: Parazita
Freedom Is A Lie: Rendszerselejt
Matka Teresa: No Title
Matka Teresa: No Title
Grossel: Fast Dive into a Slow Mangler
Grossel: Slow Mangling Fast Mincing
Alea Iacta Est: Beteg elme
Alea Iacta Est: Szolgasors
Leave a Reply