Levélváltás Tujmer Gáborral, a Mood egykori dobosával
A Mood január 4-én, a Barba Negrában tartott koncertje kapcsán jutott eszembe, hogy legelső demójuk óta a legnagyobb fanatizmussal követtem pályafutásukat. A ma már ritka kincsnek számító kazettának annak idején az volt az egyik különlegessége, hogy két dalban Tujmer Gábor dobolt. A többit pedig elmondja ő.
Gábor, köszönöm szépen, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet! Mindenekelőtt arra lennék kíváncsi, hogy mikor, hogyan kerültél kapcsolatba a zenével, és hogyan jutottál el a metalig?
Én köszönöm a megkeresést! Talán ott kezdődött, hogy a ’80-as években édesapám egy rockzenekarban játszott. Kb.10-12 éves lehettem, amikor lejárogattam hozzájuk próbára. Ekkor csapott meg a hangszeres zene illata, és szerettem bele a rockba. Később rendszeresen bejártam a Moby Dick próbáira is. Ismertem a srácokat, Mentes Norbit és Smicit ugyanis az apukám tanította gitározni.
Mikor döntötted el, hogy zenész leszel, illetve hogyan esett a választásod a dobra? Játszol esetleg más hangszeren is?
Apám gitáros, így hát én is gitározni kezdtem. Elég gyorsan feladtam, mert a dobszerkó, a dobolás jobban tetszett. Mindig a dobost figyeltem a zenekarokban. Akkoriban már éreztem, hogy a zenélés az utam.
A tudásodra autodidakta módon tettél szert, vagy jártál zeneiskolába?
14 évesen mentem az első dobórára Pfaff Lászlóhoz, apámék dobosához, aki akkoriban alapította meg a dobiskoláját. Nála szereztem meg az alapokat.
Vannak dobos példaképeid, olyan muzsikusok, akik nagy hatást gyakoroltak rád?
A kezdetekkor Kőszegi Imre és Kovács Gyula anyagaiból tanultam, ők voltak rám hatással, bár végül nem lettem jazz zenész. Később Ian Paice, John Bonham, Jeff Porcaro játékát figyelgettem. Amikor belecsöppentem a metálba, Lars Ulrich és Dave Lombardo dobolása volt számomra a példa. Lombardo játékából használtam is fel elemeket, amennyire az akkori tudásom engedte. Mai kedvenceim Mike Portnoy, Gavin Harrison, Matt Halpern.
Mielőtt csatlakoztál volna a Maelstrom-hoz, szereztél már más bandákban is tapasztalatokat, vagy a Maelstrom volt az első komoly bandád?
Kamaszkoromban volt egy zenekarom, akikkel magyar előadók dalait tanulgattuk lelkesen. Utána az alternatív Fekete Macska Bandájában doboltam, majd következett a Maelstrom.
Mielőtt rátérnénk a zenekarra, arra lennék kíváncsi, hogy akkoriban milyen volt a soproni metal élet. Milyen zenekarok működtek a városban (illetve vonzáskörzetében) a Moby Dick-en kívül? Létezett-e már például a Paranoid?
A Moby Dick helyi szinten szerintem műfajteremtő volt. Az ő példájukra alakult több rock, illetve metál formáció Sopronban. Akkoriban működött az Aragon, a Guillotine, és már létezett a Paranoid is.
A Maelstrom-ot Hegyi Kolos gitáros/énekessel és Holdampf Gábor basszusgitárossal alapítottad meg. Hogyan ismerkedtél meg velük? Mit kell tudnunk Kolos és Gábor zenei múltjáról?
Gábor és Kolos dobost kerestek Sopronban. Valaki engem ajánlott. Nem is értettem, miért, mert én addig nem voltam komolyabb kapcsolatban a metállal, populárisabb műfajokat játszottam. Meghallgattam, hogy milyen muzsikát akarnak csinálni, és igent mondtam. Nagyon tetszett, hogy milyen könnyedén kezelik a hangszereiket. Ők előtte is ebben a műfajban mozogtak.
Ez volt a kezdeti tagság, vagy már történtek tagcserék, mire ez a felállás összeállt?
Ebben a hármas felállásban kezdtünk próbálni. Tagcsere nem volt, de bővült a zenekar. Később csatlakozott hozzánk Sásdi Tamás gitáros.
Zeneileg mely zenekarok voltak a közös nevezők? Egyértelmű volt számotokra, hogy thrash bandát hoztok létre?
Gáborék egyértelműen thrash témákkal kerestek meg, nem is merült fel más stílus. A közös nevező a Metallica és a Slayer volt.
Ki találta ki a csapat nevét? Tisztában voltatok azzal, hogy veletek párhuzamosan több, Maelstrom névre hallgató együttes is dolgozik az undergroundban?
Nagyon régen volt, de azt hiszem, Gábor ötlete volt a név. Szerintem egyikünk sem tudott akkor más Maelstrom nevű zenekarról.
Komolyan vettétek a bandát, a zenélést, vagy kizárólag hobbi-jelleggel működött a dolog?
Abszolút komolyan gondoltuk, és komolyan vettük. Sokkal többet jelentett egy hobbinál. Bár a zenélés szerintem egyszerre hobbi és elhivatottság, néha pedig munka. 🙂
Milyen gyakran, milyen rendszerességgel próbáltatok? Saját dalok írására törekedtetek, vagy feldolgozásokat is gyakoroltatok?
Ha úgy volt időnk, hetente többször is próbáltunk. Sokszor egyedül is lejártam a próbaterembe gyakorolni, és kidolgozni a dalok témáit. Nagy iskola volt nekem a thrash, sokat tanultam belőle. Gyúrtuk a sajátokat, de mellette folyamatosan csináltunk feldolgozásokat is. Főleg Metallicát és Slayert.
1991-ben egy háromszámos demót rögzítettek; emlékszel még arra, hogyan születtek meg a számok?
A nótákhoz a témákat Gábor és Kolos hozta; mindig volt elképzelésük arról, hogy nagyjából milyen dobot szeretnének alá, ebből gyúrtuk össze a dalokat. Részenként raktuk össze őket, hogy az én kezemben is összeérjenek. A thrash másfajta gondolkodást igényelt, mint az, amit előtte játszottam. Ez a három nóta ütős lett, úgyhogy egyértelmű volt, hogy ezeket vesszük fel.
Hol, hogyan, milyen körülmények között rögzítettétek a dalokat?
A próbateremben vettük fel a számokat. Kölcsönkértünk egy keverőpultot, mikrofonokat (elég szedett-vedett cuccok voltak 🙂 ), és a saját eszünk szerint állítottuk be hangszereket a keverőn. Egy magnó deck-kel vettük fel. Nem külön játszottuk fel a hangszereket, mint a stúdiókban szokás, hanem együtt. Úgy emlékszem, elég jól együtt volt a zeneileg.
Arra kérlek, hogy pár szóban jellemezd a felvételt! Mondj el mindent, ami eszedbe jut!
Zeneileg rendben volt, de a hangzás elég próbaterem-jellegű volt. Nekem sem volt jó hangszerem, ami jól szólt volna a felvételen, a mikrofonok sem voltak jók, de megpróbáltuk a legjobbat kihozni belőlük. Meglepő, de elég thrash-es hangzást értünk el a felvételen. Büszkék voltunk, hogy megvalósítottuk!
Ezen a három szerzeményen kívül rendelkeztetek más nótákkal is?
Folyamatosan dolgoztunk dalokon, a három demós számon kívül több is volt még.
Ti magatok elégedettek voltatok a demóval?
Igen. 🙂 Annak ellenére, hogy a hangzás minősége nem volt túl jó, úgy éreztük, hogy jól sikerült az anyag.
Hogyan fogyott a kazetta? Milyen csatornákon keresztül reklámoztátok, és milyen visszajelzéseket kaptatok rá?
Gáborék több helyre elküldték az anyagot, többek közt a Metal Hammer-nek is. Nagyon jó kritikát kaptunk rá, egyedül a hangzást kifogásolta a cikk írója.
Mennyire vettetek részt az akkori hazai undergroundban? Milyen akkori hazai zenekarokra, fanzine-ekre emlékszel?
Eléggé indulófélben volt a zenekar, így az underground körforgásba sajnos még nem kerültünk bele. A ’90-es évek elején akikről hallottam, az a Vágtázó Halottkémek, a Sziámi, a Pál Utcai Fiúk, az Európa Kiadó, a Leukémia, a Sex Action, a Kispál és a Borz, az Auróra… a teljesség igénye nélkül.
Szerinted komoly háttere, támogatottsága volt azokban az időkben idehaza a metal zenének?
Sajnos nem. A kiadók nem támogatták a kemény műfajt. Az underground zenekarok általában a demóig és a koncertekig jutottak, lemezkiadásig már nem.
Milyen gyakran koncerteztetek? Melyek voltak a legjobb, leghangulatosabb fellépéseitek?
A Maelstrom rövid pályafutása alatt túl sokat nem játszottunk. Én összesen három koncertre emlékszem: egy a győri műszaki főiskolán, egy a Sopronhoz közeli Sarródon, egy pedig Sopronban, a Liszt Ferenc Művelődési Központban volt. Mindegyik bulin jó volt játszani.
A ’90-es évek elején a death metal volt az underground vezető zenei stílusa, ami hazánkba is begyűrűzött, s ezáltal a thrash háttérbe szorult. Erről mi a véleményed?
Személy szerint sajnálom. Számomra a thrash jobban emészthető, mint a death metal.
A Maelstrom egy viszonylag rövid életű zenekar volt; mikor és miért oszlott fel?
A Maelstrom-ban én indítottam el a lavinát. Ajánlatot kaptam egy rendszeresen koncertező zenekartól, amit a pénzkereset miatt elfogadtam. Egy darabig próbáltam a két csapatot párhuzamosan csinálni, de sajnos nem ment. Nem volt autóm, nem tudtam a dobcuccot szállítani stb. Nehéz volt, de választanom kellett. Utánam Gáborék több dobossal is próbálkoztak, de nem működött a történet. 1992-ben megszűnt a Maelstrom.
Ezután egyből jött a Mood?
Holdampf Gábor a Leukémiával ’93-ban részt vett egy Európa-turnén. Ezután alakították meg a Mood-ot.
A Mood-ot 1993 végén/1994 elején indította el Füleki Sándor gitáros és Holdampf Gábor énekes, a Leukémia együttes tagjai Hegyi Kolos gitárossal. Kezdetben Sík basszusgitáros és Kiskovács dobos, az AMD ritmusszekciója segítette ki őket, azonban hamarosan csatlakozott hozzájuk Király Balázs basszusgitáros. Ez mikor történt? Hogyan találtak rá Balázsra?
Sajnos én akkoriban zeneileg teljesen más dolgokkal voltam elfoglalva, és nem követtem a Mood-dal kapcsolatos eseményeket.
A zenekar 1995-ben készítette el első, háromszámos demóját, amelyből két dalt te játszottál fel. Ez azt jelenti, hogy rád kizárólag kisegítő jelleggel számítottak? Szó sem volt arról, hogy állandó tagként szállj be a zenekarba?
Megtisztelő volt, hogy Gáborék felkértek a demó feljátszására, de ezen kívül fel sem merült, hogy fix tagként beszálljak a csapatba.
A ’90-es évek közepére megváltozott a metal zenei klíma: a grunge és a pop/punk után a nu/modern metal tűnt fel a színen. Te hogyan élted meg ezt a változást, hogyan emlékszel vissza ezekre az időkre?
Számomra pozitív volt a változás, én ugyanis híve vagyok az elektronikus elemek alkalmazásának. Talán így nagyobb teret kapnak ezek a zenekarok is a médiában. Modernebb formában szerintem szélesebb rétegeket szolgál ki a műfaj.
Egyetértesz azzal, hogy a Mood az akkori hazai színtéren egy teljesen egyedi zenei világot képviselt, gyakorlatilag egy személyben testesítették meg a hazai doom-színteret?
Abszolút így látom én is.
Magáról a demóról milyen emlékek jutnak eszedbe? Mennyi idő alatt állt össze az anyag? Te is részt vettél a dalszerzésben?
A demó felvétele előtt talán háromszor próbáltunk együtt. A dalok készen voltak, a dob hiányzott alóluk. Füleki Sanyi irányította az alap dobtémák kidolgozását. Tök jó hangulat uralkodott a próbák alatt. Utána izgalmas volt, hogy végre egy komolyabb stúdióban dobolhattam fel a két nótát, amit ráadásul a Bikini basszusgitárosa, Németh Alajos kevert.
A demóról a Stardrifter című szám felkerült a legelső Metal Hammer-válogatásra. Szerinted ez komoly lökést adott a csapatnak?
A Stardrifter egy nagyon jól sikerült nóta. Nem véletlen, hogy felkerült a listára! És igen, ez mindenképpen komoly publicitást jelentett a zenekarnak.
Az utódod Koltay Tamás lett, a Mood pedig komoly karriert futott be. Veled mi történt ezután? Zenéltél továbbra is, vagy teljesen felhagytál vele?
A hosszú, haknizással eltöltött évek után tizen-egynéhány éve visszatértem a gyökerekhez, a rockhoz. Csináltunk egy feldolgozászenekart, a Passion Project-et. Ez nemrég szűnt meg. Vele párhuzamosan volt egy másik zenekarom, ami mai is létezik, a Yes Mom, akikkel Guns N’ Roses dalokat játszunk. A közelmúltban néhány zenész kollégával belekezdtünk a saját dalok írásába, ami a Maelstrom óta nagyon hiányzott.
Esetleg manapság is követed a metal zenében végbemenő folyamatokat, aktualitásokat? Olvasol metal zenei publikációkat?
Nem komolyan, de követem. Főképp a mai rock és metál dobosok munkássága kapcsán látom a változásokat. Ami az online médiában a rockkal, metállal kapcsolatban a szemem elé kerül, el szoktam olvasni.
Tartod még a kapcsolatot Holdampf Gáborral, Hegyi Kolossal vagy Füleki Sándorral?
Gáborral néha összefutunk Sopronban, olyankor váltunk néhány mondatot. Kolossal nagyon régen találkoztam, ahogy Sanyival is. Másfelé vittek az útjaink. Egyszer talán leülünk egy-két korsó sör társaságában, és dumálunk egyet. 🙂
Gábor, köszönöm szépen az interjút, és további sok sikert, jó szerencsét kívánok neked!
Én is köszönöm a megkeresést! Minden jót kívánok!
Leave a Reply