Egyik olvasónk vetette fel a témát, pontosabban szegezte nekem, és rajtam keresztül nektek a kérdést: jöttünk-e már el úgy koncertről, hogy azt éreztük, valamiért nem volt tökéletes a buli?
Persze, hogy volt, bár egy koncert alapvetően nagy élmény, kedvenceinket élőben látni és hallani szinte mindig katartikus érzés. Főleg, ha viszonylag ritkán kerül erre sor. A bulikról nekem szinte csak pozitív emlékeim vannak, ezzel együtt megpróbálom összeszedni azokat a momentumokat, amelyek csökkenthetik egy-egy ilyen alkalom élvezeti értékét – hangsúlyozva, hogy ezek mindig elenyésző kisebbségben vannak a jó benyomásokhoz képest. Pontokba szedem, hogy ti is könnyebben tudjatok reflektálni rájuk.
1. Hangzás: különösen a ’80-as években volt zavaró, hogy a technikus még koncert közben is tologatta a potikat, gitárszóló közben levette az énekes mikrofonjának hangerejét, aztán elfelejtette időben visszatolni. Különösen a Petőfi Csarnokból vannak ilyen élményeim. Ma, ha valamiből kevesebbet hallok, elsősorban magamat hibáztatom, hogy rossz helyen állok.
2. A „legrosszabb” koncert az, amelyik elmarad. Most hirtelen a Down PeCsa-beli fel nem lépése jut eszembe, tavalyról pedig a Metal Allegiance távolmaradása a FEZEN-ről.
3. Ugyanígy veszteség az a koncert is, amelyikre nem megyünk el. A Metallica legutóbbi, arénás koncertje kapcsán nem annyira bánom, hogy későn kaptam észbe, és nekem már nem jutott jegy, az Iron Maiden néhány évvel ezelőtti bulijáról való lemaradást viszont, amikor a Seventh Son… album dalait játszották, sokkal jobban bánom.
4. Amikor egy zenekar (akiket pedig nagyon vársz) nem jön el egy turnéra vagy fesztiválra, és egy másik ugrik be a helyére. Ilyen most hirtelen nem jut eszembe, ti biztos tudtok példát mondani. Annak idején például az Alice In Chains-szel történtek hasonló esetek…
5. Amikor egy zenész nem jön el a turnéra. A közelmúltból Gary Holt (Exodus) és Charlie Benante (Anthrax) távolmaradása ugrik be. Persze aki jól értesült, az ezt előre tudja, és ennek fényében dönthet arról, hogy így is megnézi-e a fellépő zenekarokat.
6. Amikor kevesen vagyunk a bulin. Ez egyrészt a fellépő zenekar felé, másrészt a szervező számára gáz; utóbbi emiatt legközelebb kétszer is meggondolja, hogy elhozza-e ezt vagy egy hasonló csapatot. Most hirtelen Jeff Scott Soto 2014-es, Club 202-beli fellépése ugrik be…
7. Ha túl rövid a koncert. Na, ilyen már gyakran előfordul. Az ember szinte mindig többet vár. Különösen az előzenekarokból kapunk rendre nagyon keveset, ami egyrészt érthető, másrészt például a Death Angel-t megnézném egyszer végre már főbandaként is.
8. Ha nem az a program, amit vársz. Ha nem játszanak bizonyos nagy kedvenceket, ha a setlist nem a klasszikusokra, hanem az új korszak dalaira épül, amiben esetenként persze szintén van ráció. Nekem ilyen volt valamelyik évben az Iron Maiden Sziget fesztiválos fellépése.
9. Ha valamelyik zenész (általában a gitáros) hangszere egyáltalán nem vagy nem megfelelően szól. A közelmúltból Rob Cavestany (Death Angel) és Dave Linsk (Overkill) esete jut eszembe, szerencsére ezek a legtöbbször csupán percekig tartó gikszerek.
10. Amikor valamelyik zenész a közönség számára bántóan viselkedik. Az idősebbek még emlékezhetnek a Deep Purple 1987-es, első budapesti fellépésére, amikor Ritchie Blackmore-nak valami nem tetszett, és egyszerűen levonult a színpadról. Amikor az előadó unottan, lélek nélkül játszik, vagy éppen ellenkezőleg, viselkedésével, szövegeivel provokálja, alázza a közönséget.
11. Amikor a rendezők feleslegesen durvák. Ilyenre inkább még a rendszerváltás előtti időkben láttam példát. (Emlékeztek a lovas rendőrökre a Kisstadionbeli koncertek előtt?)
12. Amikor a közönség valamelyik tagja rontja el a szórakozásodat. Ha túl közel állsz a moshpit-hez, amikor pedig nem is pogózol, a te hibád. 🙂 Az viszont már kevésbé, ha az előtted állótól nem látsz semmit a zenészekből. Ha a mögötted handabandázó, kissé már részeg egyén folyamatosan rád támaszkodik, rád esik, rád löttyinti a sörét, vagy szimplán csak barátkozni akar veled, miközben te a színpadon zajló eseményeket követnéd. Vagy verekedés tör ki melletted.
13. Amikor annyira kiütöd magad, hogy utána nem sokra emlékszel a koncertből.
14. Amikor a buli után úgy érzed, hogy ár-érték arányban kevesebbet kaptál, mint amire számítottál.
15. Ha nem érzed az ilyenkor „kötelező” katarzist, ami minden valamirevaló koncert velejárója. Velem legutóbb a Skeletal Remains–Angelus Apatrida koncerten történt ilyen: ott voltam, jólesett, mégis hiányérzetem volt utána.
Elsőre ennyi jutott eszembe. Innentől ti jöttök, de ne számokat írjatok, inkább konkrét eseteket említsetek!
Nlam a okostelefonnal kamerázok tömkelege viszi a pálmát.
Amikor sokan vannak egy koncerten tök feleslegesen: Tool szigetes koncert
Az emberek 90% fingja sem volt mi ki zenél, én meg nem bírtam előre keveredni.
Amikor pipilni kell a sok sörtől de nem akarod feladni a fasza helyed (metallica stadion), mert esélytelen visszaverekedni magad, és vagy görcsölsz vagy az üres sörös korsóba khmmm-)
„13. Amikor annyira kiütöd magad, hogy utána nem sokra emlékszel a koncertből.”
Hát mondjuk ez is a te hibád 😀
Én nem szeretek koncertre járni, mert a hangosítás mindig el van baszva és semmit nem hallani az énekesből. Szóval nekem inkább csak rossz koncertélményem van, egy kivétellel, amikor nem mentünk el, hanem elittuk a jegy árát.