Rossz koncertélmény? Van ilyen?

Önbizalomból jeles

Egyik olvasónk vetette fel a témát, pontosabban szegezte nekem, és rajtam keresztül nektek a kérdést: jöttünk-e már el úgy koncertről, hogy azt éreztük, valamiért nem volt tökéletes a buli?

Persze, hogy volt, bár egy koncert alapvetően nagy élmény, kedvenceinket élőben látni és hallani szinte mindig katartikus érzés. Főleg, ha viszonylag ritkán kerül erre sor. A bulikról nekem szinte csak pozitív emlékeim vannak, ezzel együtt megpróbálom összeszedni azokat a momentumokat, amelyek csökkenthetik egy-egy ilyen alkalom élvezeti értékét – hangsúlyozva, hogy ezek mindig elenyésző kisebbségben vannak a jó benyomásokhoz képest. Pontokba szedem, hogy ti is könnyebben tudjatok reflektálni rájuk.

1. Hangzás: különösen a ’80-as években volt zavaró, hogy a technikus még koncert közben is tologatta a potikat, gitárszóló közben levette az énekes mikrofonjának hangerejét, aztán elfelejtette időben visszatolni. Különösen a Petőfi Csarnokból vannak ilyen élményeim. Ma, ha valamiből kevesebbet hallok, elsősorban magamat hibáztatom, hogy rossz helyen állok.

2. A „legrosszabb” koncert az, amelyik elmarad. Most hirtelen a Down PeCsa-beli fel nem lépése jut eszembe, tavalyról pedig a Metal Allegiance távolmaradása a FEZEN-ről.

3. Ugyanígy veszteség az a koncert is, amelyikre nem megyünk el. A Metallica legutóbbi, arénás koncertje kapcsán nem annyira bánom, hogy későn kaptam észbe, és nekem már nem jutott jegy, az Iron Maiden néhány évvel ezelőtti bulijáról való lemaradást viszont, amikor a Seventh Son… album dalait játszották, sokkal jobban bánom.

4. Amikor egy zenekar (akiket pedig nagyon vársz) nem jön el egy turnéra vagy fesztiválra, és egy másik ugrik be a helyére. Ilyen most hirtelen nem jut eszembe, ti biztos tudtok példát mondani. Annak idején például az Alice In Chains-szel történtek hasonló esetek…

5. Amikor egy zenész nem jön el a turnéra. A közelmúltból Gary Holt (Exodus) és Charlie Benante (Anthrax) távolmaradása ugrik be. Persze aki jól értesült, az ezt előre tudja, és ennek fényében dönthet arról, hogy így is megnézi-e a fellépő zenekarokat.

John Dette-re egy rossz szavam nem lehet, de azért most már Charlie Benante-t is megnézném egyszer élőben

6. Amikor kevesen vagyunk a bulin. Ez egyrészt a fellépő zenekar felé, másrészt a szervező számára gáz; utóbbi emiatt legközelebb kétszer is meggondolja, hogy elhozza-e ezt vagy egy hasonló csapatot. Most hirtelen Jeff Scott Soto 2014-es, Club 202-beli fellépése ugrik be…

7. Ha túl rövid a koncert. Na, ilyen már gyakran előfordul. Az ember szinte mindig többet vár. Különösen az előzenekarokból kapunk rendre nagyon keveset, ami egyrészt érthető, másrészt például a Death Angel-t megnézném egyszer végre már főbandaként is.

8. Ha nem az a program, amit vársz. Ha nem játszanak bizonyos nagy kedvenceket, ha a setlist nem a klasszikusokra, hanem az új korszak dalaira épül, amiben esetenként persze szintén van ráció. Nekem ilyen volt valamelyik évben az Iron Maiden Sziget fesztiválos fellépése.

9. Ha valamelyik zenész (általában a gitáros) hangszere egyáltalán nem vagy nem megfelelően szól. A közelmúltból Rob Cavestany (Death Angel) és Dave Linsk (Overkill) esete jut eszembe, szerencsére ezek a legtöbbször csupán percekig tartó gikszerek.

10. Amikor valamelyik zenész a közönség számára bántóan viselkedik. Az idősebbek még emlékezhetnek a Deep Purple 1987-es, első budapesti fellépésére, amikor Ritchie Blackmore-nak valami nem tetszett, és egyszerűen levonult a színpadról. Amikor az előadó unottan, lélek nélkül játszik, vagy éppen ellenkezőleg, viselkedésével, szövegeivel provokálja, alázza a közönséget.

11. Amikor a rendezők feleslegesen durvák. Ilyenre inkább még a rendszerváltás előtti időkben láttam példát. (Emlékeztek a lovas rendőrökre a Kisstadionbeli koncertek előtt?)

12. Amikor a közönség valamelyik tagja rontja el a szórakozásodat. Ha túl közel állsz a moshpit-hez, amikor pedig nem is pogózol, a te hibád. 🙂 Az viszont már kevésbé, ha az előtted állótól nem látsz semmit a zenészekből. Ha a mögötted handabandázó, kissé már részeg egyén folyamatosan rád támaszkodik, rád esik, rád löttyinti a sörét, vagy szimplán csak barátkozni akar veled, miközben te a színpadon zajló eseményeket követnéd. Vagy verekedés tör ki melletted.

13. Amikor annyira kiütöd magad, hogy utána nem sokra emlékszel a koncertből.

14. Amikor a buli után úgy érzed, hogy ár-érték arányban kevesebbet kaptál, mint amire számítottál.

15. Ha nem érzed az ilyenkor „kötelező” katarzist, ami minden valamirevaló koncert velejárója. Velem legutóbb a Skeletal Remains–Angelus Apatrida koncerten történt ilyen: ott voltam, jólesett, mégis hiányérzetem volt utána.

Elsőre ennyi jutott eszembe. Innentől ti jöttök, de ne számokat írjatok, inkább konkrét eseteket említsetek!

Ne mondd már, hogy nem élvezed!
About Coly 1196 Articles
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

3 Comments

  1. Amikor sokan vannak egy koncerten tök feleslegesen: Tool szigetes koncert
    Az emberek 90% fingja sem volt mi ki zenél, én meg nem bírtam előre keveredni.

    Amikor pipilni kell a sok sörtől de nem akarod feladni a fasza helyed (metallica stadion), mert esélytelen visszaverekedni magad, és vagy görcsölsz vagy az üres sörös korsóba khmmm-)

  2. “13. Amikor annyira kiütöd magad, hogy utána nem sokra emlékszel a koncertből.”

    Hát mondjuk ez is a te hibád 😀

    Én nem szeretek koncertre járni, mert a hangosítás mindig el van baszva és semmit nem hallani az énekesből. Szóval nekem inkább csak rossz koncertélményem van, egy kivétellel, amikor nem mentünk el, hanem elittuk a jegy árát.

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*