Az 1986-ban alakult, az Észak-Rajna-vesztfáliai Witten városából származó zenekar gyakorlatilag már akkor veteránnak számított, amikor 1988-ban kiadta bemutatkozó nagylemezét. A tagok komoly zenei múlttal, tapasztalattal rendelkeztek, lévén, hogy a a ’70-es, ’80-as években a Faithful Breath sorait erősítették. Akik ismerték a Faithful Breath-t, azok egy kissé meglepődhettek, elcsodálkozhattak a muzsikában bekövetkezett változáson, a zene keménységén.
Magáról a Faithful Breath-ről annyit érdemes tudni, hogy 1967-ben jött létre (pontosabban 1966-ban, hiszen abban az esztendőben The Magic Power néven kezdték pályafutásukat), és eredetileg progresszív rock csapatként indultak, és csak a ’80-as évek elején váltak heavy metal bandává. A The Magic Power-t/Faithful Breath-t Heinrich „Heinz” Mikus gitáros/énekes, Walter Scheuer és Reinhold Immig gitárosok, Jürgen Fisher dobos, valamint Horst „Piet” „Pete” Stabenow basszusgitáros hozta létre, azonban a ’80-as évek elejére már csak Heinz és Horst maradt az eredeti tagságból. (Majdnem húszéves fennállásuk alatt hat lemezt készítettek – első és második albumuk között hat év telt el –, és rengeteg tagcsere zajlott le soraikban.)
Ami lényeg és a Risk-hez kapcsolódik, hogy 1982-ben Jürgen Düsterloh dobos (R.I.P.), 1985-ben pedig Peter Dell basszusgitáros és Thilo Hermann gitáros lépett be a Faithful Breath soraiba, majd 1986-tól Risk-ként folytatták pályafutásukat. Miután Thilo Hermann átmenetileg a Holy Moses-be igazolt (és játszott, igaz, csak session zenészként a csapat The New Machine of Lichtenstein albumán), a gitárosi poszton hiány támadt, így Heinz mellé az a Roman „Romme” Keymer csatlakozott, aki az Angel Dust egyik alapító tagja volt, és énekelt/gitározott a zenekar ’85-ös (Marching for Revenge) és ’86-os (Demo) demóin, illetve a szintén ’86-os Into the Dark Past debütáláson.
Minden kétséget kizáróan ez volt az a pont, amikor az addigi hard rockos/heavy metalos irány egy gyorsabb, de dallamokra építkező speed metal-nak adta át a helyét. A Risk-et ugyan előszeretettel aposztrofálják speed/thrash bandaként, ez azonban annyiból téves, hogy a thrash-hez egy szemernyi közük sincs, őket sohasem jellemezte például az ős-Kreator, a Deathrow, az Assassin, vagy a korai Holy Moses brutalitása, durvasága.
A hivatalosan The Daily Horror News… From the Lost Side of the World címet viselő anyagot a hannoveri Horus stúdióban rögzítették, Heinz Mikus produceri felügyelete mellett, zenei rendezőként Peter Schmidt és Tom Theil működött közre, a keverésért Ralf Krause felelt, míg a zseniális borító Sebastian Krüger keze munkáját dicséri.
Felépítését tekintve amolyan „kisfröccs” jellegű az anyag, azaz a komponensek azonos arányban vannak jelen a lemezen. Ez azt jelenti, hogy a nyolcdalos korongon (a Violent Science a CD-verzió bónusz track-je) egyenlő arányban képviseltetik magukat a gyors és a középtempós szerzemények. A nótaszerzés folyamatában vélhetően Romme is részt vett, ugyanis a kompozíciók játékideje, ahogy az Into the Dark Past-on, itt is 4-6 perc között mozog, ugyanakkor a The Daily Horror News kevésbé homogén. Egy biztos, semmiképpen nem akarták az Angel Dustot, és úgy en bloc a pályatársaikat másolni. Fontos megjegyezni azt is, hogy a lemez vastagabban, teltebben szól, mint például a Warrant, a Running Wild, az Atlain stb. korai munkái; nem az a tipikus egyen-hangzás jellemzi az albumot, mint ami a ’80-as évek elején/közepén dívott Németországban.
Azt nem tudom, hogy Heinz Mikus milyen teljesítményt nyújtott a mikrofon mögött a Faithful Breath idején, mindenesetre a Risk által képviselt gyors, dallamos vonalhoz tökéletesen passzol a hangja. Miután fontos szerepet töltenek be a dallamok, a refrének, a nóták már első hallás után memorizálhatók, legyen szó a Living in Chaos-ról, a Roadwar-ról, a DNS Madness-ről vagy a korai Metallica-t idéző Speed Kills-ről. Hangulatilag valamelyest vontatott tempója, hátborzongató atmoszférája miatt az Alien Terror lóg ki a sorból, míg a Rommes Fritz egy instrumentális tétel.
A tavaly kerek évfordulót ünneplő, 30 esztendeje megjelent alkotás véleményem szerint a Risk legjobbja, későbbi lemezeiken (amelyeken már Thilo Hermann is hallható, a The Reborn előtt váltotta őt Christian Sumser) már nem tudták az ezt az anyagot jellemző nívót hozni, vagy akár megközelíteni. Az sem kedvezett nekik, hogy a ’80-as évek végéhez közeledve a thrash mezőny alaposan túltelítődött, és noha összességében öt lemezt, valamint egy EP-t készítettek, az undergroundból sohasem tudtak kitörni. Mindettől függetlenül a The Daily Horror News kimeríti a klasszikus fogalmát – számomra mindenképpen, hiszen megjelenése óta az egyik legnagyobb kedvencem.
Leave a Reply