Ahogy tavaly, úgy idén is összegereblyéztem 2018 legnépszerűbb lemezeit a szerkesztőség által közölt tízes lajstromokat végignyálazva, valamint az olvasóktól érkezett legnépszerűbb album-tömböket figyelembe véve. A módszer hasonló volt az előző évihez, külön összesítettem azokat a lemezeket, amelyek a legtöbb listán fellelhetők – bármilyen helyezéssel –, valamint egy egyszerű pontszámítás alapján felállítottam egy végső sorrendet a másik „létrán” is. Általában nincs jelentős különbség a kettő között, de érdemes szétválasztani ezeket.
Mindig előkerül az a központi téma, hogy mennyire volt jó az elmúlt év a lemezmegjelenést tekintve; sokan összehasonlítják a kínálatot az előző esztendőben kiadottakkal, illetve néhányan gondolatokat fűznek a hőskor (legyen ez a ’80-as évek) nagyszerűségéhez, leginkább arra utalva, hogy régebben minden jobb volt. Nem tisztem megítélni, hogy gyenge vagy erős volt a tavalyi esztendő a minőséget tekintve, szerintem 2018-ban is jelentek meg nagyszerű kiadványok, de mint a saját listámhoz írt megjegyzésemben már megemlítettem, korábban nehezebben választottam ki az abszolút legkedvencebb tíz lemezemet, mint most. Volt, aki fanyalgott, volt, aki a múlt évi termést is dicsérte, és olyan is akadt, aki semmilyen kommentárt nem fűzött a listájához. 🙂
És akkor lássuk bővebben, melyik 17 zenekar lemeze küzdötte be magát – jégkorongos hasonlattal élve – a rájátszásba!
Sosem voltam megveszekedett Judas Priest-rajongó, de az új lemezüket nekem is „kötelező” volt meghallgatni, és mondhatom, minőségi munkát végeztek Halford-ék, ezt támasztja alá a mindkét listán elfoglalt első hely. Nagyon örülök, hogy manapság is ilyen népszerű az angol heavy metal brigád, csak így tovább! Szintén kellemes meglepetés a Voivod, a Sear Bliss, az Amorphis, a Saxon és a Thy Catafalque remek szereplése. Mind az öt együttes sok embert meggyőzött új albumával. Külön szólnék Warrel Dane posztumusz nagylemezéről, a kiváló énekes sajnálatos halála sok embert ledöbbentett, de méltó módon „búcsúzott” tőlünk Shadow Work albumával, ez a kiadvány sokak kedvence lett.
Mint szerkesztő és album-összesítő, mindig figyelem, hogy az én tízes listámról hány cím kerül a summázott élmezőnybe. Nos, tavaly az általam favorizált kiadványokból több jutott be a szűk körbe, mint most, amikor csak az Amorphis, a Primordial, a Dimmu Borgir és a Thy Catafalque tartozik ezek közé. A Voivod és a Sear Bliss nálam éppen kimaradtak a legjobb tízből, de lehet, ha még párszor lepörgetném a lemezeiket, másképp döntenék, és így kettővel több lenne a „közös nevező”. Néha csalódást érzek, ha a számomra nagyszerű korongok más zeneszeretőnél nem találnak be, így az új Orphaned Land, Vermilia bemutatkozása vagy a legfrissebb Shylmagoghnar szerintem többet érdemelt volna, valamint a Primordial-tól ennél is többet vártam (nálam abszolút kiemelkedik a mezőnyből, szóval az összesített helyezése nekem alul-szereplés), de hát ezek csak az én ízlésemet tükrözik, el kell fogadnom a tényeket. Azért szerintem sokan éreznek hasonlóan, ha az általuk favorizált albumok másoknál „nem nyernek hangszórót”.
Az olvasói listákból csak azokat tudtam figyelembe venni, ahol rangsorolva voltak a lemezek, sajnos a „mindegyik első” vagy a „nem tudok dönteni, mert mind jó” kifejezéseket nem tudom értelmezni. De így is 29 olvasói lajstrom számított bele az összegzésbe a tíz szerkesztői listán kívül. Ez azért nem rossz, köszönjük mindenkinek, aki megosztotta velünk 2018-es saját favoritjait! Plechl Sándor kedves olvasónk megjegyezte, hogy nagyon széles skálán mozogtak ezek a tízes (valakinél kevesebb, valakinél több) albumcsokrok. Nem érdemes belemenni, hogy miért van ez így, szerintem egyszerűen arról van szó, hogy óriási dömping van (ez tuti), és mindenki más zenéket favorizál. 🙂
Az első tabellán találhatjuk a legtöbb zenehallgató listájára felkerült lemezeket. Azok kerültek be, amelyek legalább négy embernél fellelhetők. Csak tízig osztályoztam, de volt olyan olvasó, aki 20, és akadt olyan illető is, aki 50 zeneművet állított sorrendbe. Ez egyáltalán nem baj, örülök, ha valaki szerint ilyen sok kiemelkedő album látott napvilágot, de csak az első dekád számított bele az összevetésbe.
Judas Priest: Firepower (15)
Amorphis: Queen of Time (13)
Voivod: The Wake (9)
Sear Bliss: Letters from the Edge (7)
Thy Catafalque: Geometria (7)
Primordial: Exile Amongst the Ruins (6)
Saxon: Thunderbolt (6)
Warrel Dane: Shadow Work (6)
Immortal: Northern Chaos Gods (5)
Alice In Chains: Rainier Fog (4)
Anaal Nathrakh: A New Kind of Horror (4)
Behemoth: I Loved You at Your Darkest (4)
Dimmu Borgir: Eonian (4)
Hate Eternal: Upon Desolate Sands (4)
Skeletal Remains: Devouring Mortality (4)
Sulphur Aeon: The Scythe of Cosmic Chaos (4)
YOB: Our Raw Heart (4)
A pontszámításos lista a következőképpen néz ki: 1. hely 10 pont, 2. hely 9 pont, és így tovább 10-ig. Itt is csak azok az albumok vettek részt a végelszámolásban, amelyek legalább négy listán szerepelnek. Ez alapján így alakult a végső sorrend:
Judas Priest: Firepower (98 pont)
Amorphis: Queen of Time (65 pont)
Voivod: The Wake (60 pont)
Sear Bliss: Letters from the Edge (56 pont)
Thy Catafalque: Geometria (46 pont)
Warrel Dane: Shadow Work (43 pont)
Saxon: Thunderbolt (39 pont)
Primordial: Exile Amongst the Ruins (36 pont)
Behemoth: I Loved You at Your Darkest (34 pont)
Alice In Chains: Rainier Fog (32 pont)
Immortal: Northern Chaos Gods (31 pont)
YOB: Our Raw Heart (27 pont)
Dimmu Borgir: Eonian (24 pont)
Sulphur Aeon: The Scythe of Cosmic Chaos (24 pont)
Skeletal Remains: Devouring Mortality (21 pont)
Hate Eternal: Upon Desolate Sands (20 pont)
Anaal Nathrakh: A New Kind of Horror (18 pont)
Találkozunk egy év múlva, addig is mindenkinek jó csemegézést és lemezhallgatást!
Leave a Reply