Malevolent Creation: The 13th Beast (2019)

Malevolent Creation = Phil Fasciana, Phil Fasciana = Malevolent Creation. Nagyjából ez a megállapítás vonatkozik erre a zenekarra. Az alapító gitáros (eredetileg 1986-ban Resthaven-ként hívta életre az együttest) az egyetlen eredeti, állandó, fix tag a bandában, aki mellett az eltelt 33 esztendőben minimum tíz csapatra való muzsikus megfordult meg.

Az 1987-ben Malevolent Creation-re átkeresztelkedett formáció pályafutása hivatalosan Buffalo-ban indult, azonban a nagy death metal-durranás idején Floridába, Fort Lauderdale-be tették át a székhelyüket. Számomra máig megfejthetetlen rejtély, hogy miért nem kerültek a Morbid Angel-lel, az Obituary-val, a Death-szel stb. egy ligába, holott korai kiadványaik alapján erre minden esélyük megvolt. Véleményem szerint az 1995-ös Eternal-ig kizárólag klasszikusokat jelentettek meg, és noha utána sem volt sok gond a hanghordozóikkal, az állandó jövés-menés, a tagcserék nem tették lehetővé a folyamatos fejlődést, bár az mindenképpen a javukra írandó, hogy saját hangzással, egy csak rájuk jellemző stílussal rendelkeznek.

Legutóbbi, 2015-ben kiadott Dead Man’s Path című lemezük óta csend és nyugalom honolt körülöttük, jóformán semmit nem lehetett hallani, tudni róluk. Tavaly viszont súlyos csapás érte őket, mivel Bret Hoffmann énekes életét vesztette. Annyit sikerült kiderítenem, hogy két évvel ezelőtt a főnök nagytakarítást végzett, azaz új zenészekkel „töltötte fel” az állományt, mintegy friss vért pumpálva az együttesbe. Az eddig majdnem mindig kvintettként (az Eternal és az In Cold Blood albumokat rögzítették négyesben) jegyzett Malevolent Creation napjainkban ismét csupán négy főt számlál: Phil Fasciana mellett Josh Gibbs basszusgitárost (Swamp Gas, Thrash Or Die), Philip Cancilla dobost (Bits Of Gore, Primitive Brutality), illetve Lee Wollenschlaeger gitáros/énekest (Imperial Empire, Throne Of Nails) találjuk a zenekar kötelékében.

Mindenképpen Phil-t dicséri az a tény, hogy mindvégig kitartott a banda, a rajongók és a death metal mellett, a sorozatos tagcserék és kiadóváltások ellenére is hitt a munkájában. Ma már kijelenthető, hogy a Malevolent Creation tagjai a death metal tisztes iparosai közé tartoznak, alkotásaik pedig megbízható minőséget képviselnek. Butaság lenne tőlük a death metal, valamint önmaguk megreformálását várni, bár gyanítom, hogy ilyen szándékuk még csak véletlenül sincs.

Mostani, sorrendben tizenharmadik anyaguk sem vonultat fel eget rengető újításokat, a Malevolent Creation-nél soha nem hallott témákat, ötleteket, egyszerűen csak a tőlük megszokott, standard death metalt adagolják. Alapvetően gyors, grind tempókkal bőven átitatott muzsikájukban mindig is nagy szerepet tulajdonítottak a doom-os kiállásoknak, váltásoknak (Mandatory Butchery, Born of Pain), a thrash-es ütemeknek (Canvas of Flesh, The Beast Awakened). Phil és Lee az agresszív riffelést, a vijjogó szólókat kitűnő harmóniákkal, itt-ott dallamokkal fűszerezik, és ezek mindenképpen jót tesznek az összképnek.

Kezdetben nem voltam elájulva Philip Cancilla teljesítményétől, egy kicsit egydimenziósnak tűnt a játéka, de az idő előrehaladtával, ahogy egyre többször hallgattam meg a korongot, már nem találtam benne semmi kivetnivalót, simán hozza az elődei által támasztott színvonalat. Az is a pozitívumokhoz tartozik, hogy Josh Gibbs basszusgitárja nem tűnt el a süllyesztőben, mennydörgő futamai tisztán hallatszanak a dalokban.

Érdekesség, hogy a felvételek három stúdióban zajlottak: az éneket és a vokálokat a Pas Media Academy-ben, a basszusgitárt és a szólókat a Vile Production-ben, míg a dobokat és a gitárokat az S.B.S.-ben rögzítették. A hangzás semmi kívánnivalót nem hagy maga után; telten, erősen, brutálisan szólal meg a végeredmény, ahogy az egy patinás, jól bejáratott névtől elvárható.

Noha még nagyon az év elején vagyunk, afelől semmi kétségem nincs, hogy a zenekar az idei esztendő egyik kiváló death metal albumát szállította le. Kihívók, konkurensek lesznek bőven, ám tagcserék és tragédia ide vagy oda, a Malevolent Creation állja a sarat, lépést tart a mezőnnyel. Most már csak az a kérdés, hogy ez a felállás, meddig marad együtt.

About Dávid László 823 Articles
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*