A debreceni Dim Vision kapcsán a közelmúltban írtam már egy kritikát, így most eltekintenék a csapat különösebb bemutatásától, az oldalon megtalálható, és azt hiszem, Aether című kislemezük apropóján kellően körülírtam mindazt, amit illik róluk tudni (az ismertető itt olvasható). Most a 2009-es Dim Vision/Nadir-splitről értekeznék, amelyen öt dallal a debreceniek őrölnek, négy nótával pedig a ma is aktív budapesti horda képviselteti magát. Ez a split gyakorlatilag két kislemez összegyúrása, amely szerzői kiadásban és terjesztésben látott napvilágot, és ez sajnos egyben az utolsó Dim Vision-anyag, amely három évvel az Epidermis után érkezett.
A Suta Bence vezette banda ugyanazt a vonalat viszi tovább, mint korábban, azaz komplex death metált kapunk black- és néhol doom-osabb hatásokkal. A hangzás a szerzői kiadás ellenére erőteljes, és a minimalista külsőségek is jól illeszkednek a nem túl barátságos muzsikához, amit szerencsére könnyebben befogadhatóvá tesznek a kórusok és a dallamosabb vokáltémák (pl. az Escalation of the Crisis zárása). Ezek korábban sem voltak tőlük idegen elemek, de nem tudták (vagy nem akarták) ennyire intenzíven alkalmazni.
Mindemellett Bence súlyos hörgése ezen a kislemezen tetőzik, ez a mélyről fakadó harag abszolút jól illeszkedik az amúgy alapvetően a Benediction, az Obituary, a Gorefest és a Morgoth vonalán haladó zenei koncepcióba (egy mini Chris Barnes veszett el a Mission 2A és az Extremely Low Frequencies tételében – utóbbi erősen hajaz a Six Feet Under-re). A szólók kísérletező, virtuóz kilengései sem voltak eddig ennyire erőteljesek; az A Visceral Experience in a Superficial World egyszerűen úgy színes, hogy közben bűzlik a rothadástól. Alvadt vér pattogzik a buldózer-súlyos riffek hatására, miközben az éjfekete muzsika, ami körülvesz minket, táncol, dalol, és közben lassan felszeletel…
Rejtett értékeit már elsőre is észre lehet venni, de sokadjára jobban kiismerjük magunkat az útvesztőben, és a menekülés mellett bámészkodni is marad időnk. Csodálatos dallamok buggyannak elő, és süllyednek vissza a lápba, ilyen a Becoming the Antagonist néhány másodperce itt-ott… Aki esetleg nem ismerné a mára sajnos már feloszlott csapatot, vagy csak ez az EP maradt ki az életéből, az könnyen pótolhatja a lemaradását, méghozzá ingyen és bérmentve, ugyanis az alábbi linkről a teljes anyag letölthető:
http://foreest.hu/dimvision/A_Visceral_Experience_in_a_Superficial_World.zip
A split másik résztvevője a fővárosi Nadir; róluk azért ejtenék el némi infómorzsát, hogy aki megéhezne, könnyen utánuk nézhessen. Nos, a formáció 2004 óta létezik, gyakorlatilag a Dark Clouds romjain alakult, amely csapat 1993-2004 között volt aktív. Talán érdekesség, hogy utóbbi csapat első nagylemezének a címe a későbbi reinkarnáció neve lett.
A Nadir világában központi téma a létezés kérdése, kiegészülve a társadalomkritikával, mitológiával és minden olyasmivel, ami a frontember Tauszik Viktort foglalkoztatja. Nekem mind a zene, mint pedig a szövegek terén egy poszt-apokaliptikus világégés utáni haldoklás képe ugrik be; avagy ne számítsunk szép és kellemes dolgokra, azokat valahol máshol találod.
A Nadir zeneisége valahol hasonló tőről fakad, mint a Dim Vision-é, talán éppen ennek okán egészíti ki olyan jól egymást a két zenekar, és lett ez egy remek split. A Viktor vezette brigád minden albumán valamennyire megújul, de soha nem tagadják meg a gyökereiket, csak kissé messzebb rugaszkodnak a biztonságos és sötét anyaméhtől, de semmi aggodalom: a köldökzsinór minduntalan visszarántja őket.
Avagy komor, száraz riffek, pulzáló, szaggatott tépés, mély, súlyos dobok és basszus… Mint valami ördögi Crowbar meetingje az At The Gates-szel. Megjegyzem, a szólók itt is színesebbé váltak, mint ahogy azt tőlük eddig megszokhattuk, és Viktor hangjában is több a tónus; a hörgésen kívül enyhén HC-s üvöltéseket is kapunk. Na, de senki ne menjen messzire, korábban is voltak ilyen kilengéseik, és a Nadir továbbra is egy masszív, tömör forma, amely ránk nehezedik, és az utolsó leheletünkig szorít, hogy aztán tetemünk fölött prédikálhasson a lét nagy kérdéseiről…
A Nadir négy dalából csak kettő mondható újnak, a split utolsó két nótája régi emlékek újra felvett reinkarnációja, még a Dark Clouds-os emlékiratokból. A They Pull the Strings a 2001-es Nadir-ról, míg a Diamond Cutter a 2002-es Global Depressing System-ről elevenedik fel. Itt jegyzem meg, nem lenne halott ötlet felvenni és újrahangszerelni a két említett és elfelejtett album dalait, mert mindkét anyag nemzetközi szinten is megállná a helyét, ahogy ezzel a split-tel sincs, kérem szépen, semmi gond.
Két remek banda, amelyek közül a Dim Vision sajnos már nem létezik, de a Nadir még csörtet, és azóta is bivalyerős és jó anyagokkal táplálja az enyészet malmát, hogy aztán csontporral szórja körbe a világot. Éppen tavaly jött ki Honour the Cavalry című kislemezük; majd igyekszem Viktorral egyeztetni, hátha kapok belőle egy példányt, és akkor értekeznék is róla. Addig is, a lótuszzabálókat itt lehet csekkolni:
http://nadir-official.com/down/Lotus%20Eaters%20EP.zip
1. Dim Vision: Absence of Light
2. Dim Vision: Escalation of the Crisis
3. Dim Vision: Mission 2A
4. Dim Vision: Extremely Low Frequencies
5. Dim Vision: Becoming the Antagonist
6. Nadir: Lotus Eaters
7. Nadir: The Prometheus Deception
8. Nadir: They Pull the Strings
9. Nadir: Diamond Cutter
Dim Vision-cuccok:
http://foreest.hu/dimvision/index.html
https://www.facebook.com/pages/category/Musician-Band/Dim-Vision-114401741903855/
https://myspace.com/dimvision
Nadir-cuccok:
http://www.nadir-official.com/
http://nadirhun.bandcamp.com/
http://www.facebook.com/Nadirhungary
Leave a Reply