Action-lemezek rangsorolva. Vigyázat, szubjektív!

Sipy barátom az év végi szerkesztői körkérdésre válaszolva jól rámutatott ennek a rovatnak a pozitívumára. Miközben írom, újra sorban végighallgatom a zenekar albumait. Többször is megtörtént, hogy a fejemben előre összeállt sorrend megváltozott, nem is kicsit. Ahogy az is előfordult, hogy új kedvencet avattam az adott zenekartól.

Az Action 1994-ben alakult, de munkásságuk, Sex Action néven, még korábbra tehető. A dirty rockot felváltotta a hardcore, de ebben a stílusban is sikerült maradandót alkotniuk. A kezdeti stabil, erős felállás az évek alatt jócskán átalakult, s az eredeti formációból mára csak az énekes Szendrey Szasza maradt. Egy tízéves szünetet beiktatva azért szerencsére a mai napig léteznek, albumokat adnak ki. Tegyük szépen sorba mind a nyolcat!

8. A fehér és a zöld (2002)

A fradis album. A Hetedik eltévelyedése után visszatértek a közérthetőbb formulákhoz. Szaszáról köztudott kötődése a budapesti zöld-fehér csapathoz. Kapunk is egy dalt, I. M. Simon Tibor címmel, ami viszont nem a legendás fradi bekkről szól, hanem egyszerű Fradi-induló, így nem értem a címválasztást. Vannak a szokás szerinti filmes dalcímek (Végveszélyben, Pokoli torony, Rettegés foka); maradjunk annyiban, hogy a filmek jobbak, mint ezek a dalok…

Többször eszembe jutott már, hogy vajon miért ment el mellettem ez az album? A válasz egyszerű: nincsenek rajta jó számok. Gondolom, a banda már a kifulladás közelében járt, ami a lemez megjelenése után be is következett, ugyanis feloszlott a zenekar. Ha mindenképpen ki kell emelnem róla valamit, az a pörgős, punkos, nem kicsit áthallásos refrénű Tina, és „elmegy” kategória még a Mennyei manna. De sajnos, ezek is nagyon messze vannak, mind zeneileg, mind szövegileg a klasszis Action-daloktól. Mivel ez a lemez még az első korszakban készült, nem kétlem, hogy vannak, akiknek bejön. Nekem nem.

7. A hetedik (1999)

Számomra meglepetésként hatott megjelenésekor ez az indusztriális, trip-hop album. Merőben különbözött minden eddigi Action-anyagtól. Az előző album előtt elvesztett gitáros, Matyi után most a zenekar dobosa, Zana Zoli távozott, hogy Ganxsta Zolee-ként egyre sikeresebb rapkarrierjét tolja tovább. Helyette nemcsak dobost kapunk, hanem egy sampleres-kütyüs új tagot is. Én nem vagyok a technika ellen, de a Nine Inch Nails-t és a hozzá hasonló indusztriális zenekarokat sem igazán bírom, a csapatnál viszont nyilván beütöttek ezek a zenék. A lemezt elviszi a hátán a remek klippel megtámogatott Önpusztítók, ami a korong magasan legjobb dala. A többi sajnos a közelébe sem ér. „Felejthető lemez” kategória. Több szerzeményben is előzőleg már felhasznált szövegek, szövegrészletek bukkannak fel. Ezt sem igazán értem, hogy miért.

6. Pokolból (2013)

A 10 évnyi kihagyás után visszatérő album tisztességes munka lett. Helyezése ellenére bőven ajánlott hallgatnivaló. A korábbi Action-tagok közül Budavári Vilit visszatért, bár a lemez megjelenésével párhuzamosan ki is lépett. Miksa és Keresztes Viktor helyett viszont új tagokkal készült a lemez. Zeneileg nem nyúltak vissza egészen a hardcore-gyökerekig, de jó kis groove-ok vannak rajta. Tetszik a Hatodik elem, vagy a fogós Fétis, amelyben Szasza – Kiss Viki személyében – női segítséget is kap a refrénben. Női vokálok hallhatók az akár slágeresnek is tekinthető, funk-os Antiszociális sorozatgyilkosban is. A Túsz kétszer is szerepel a korongon, a bónusz verzióban olyan vendégekkel előadva, mint a Junkies-énekes Szekeres Andris, Big Daddy Laca, vagy Kowalsky. Sajnos, a lemez azért klasszik töltelékdalokban, valamint gyenge szövegekben is bővelkedik.

5. Ébredő erő (2018)

A lemez a Gyűlölet vezet című dallal nyit, ami szépen vissza is repít a ’90-es évek közepére, stílusilag a kezdeti Action-re emlékeztet. A dal ki is emelkedik a lemezről. Az album egészére elmondható, hogy Szaszáék szépen mennek tovább a saját útjukon. Végig hardcore-alapú, groove-os, néhol punkos zene hallható a kissé rövid albumon. Én ellensége vagyok a 75 perces sorlemezeknek, itt viszont, ha levennénk az Állatkínzók című bónusznótát, akkor még fél órát sem tenne ki a lemez hossza. Meg kell említeni a Nikita című dalt, amely húzós, bólogatós témája mellett unikumként francia énekbetétekkel tarkított. Az Állatkínzó egy remek kezdeményezés, teljesen egyetértek a mondanivalójával, ugyanakkor a szövegből, pláne a refrénből nem lehet egyértelműen az állatvédelemre asszociálni. Egyszóval nem eléggé direkt. Inkább az állatkínzás pszichológiáját feszegeti. (Vagy csak számomra nem az?)

4. Hannibal (2015)

A visszatérő Action eddigi legjobb albuma. A legszebb hagyományokat követi. Szasza ördögi rapbetétjei még mindig ütősek. Két filmes címet kapunk erre a kiadványra, a Baljós árnyakat és a Hannibalt. A filmes címek használatát már megszokhattuk az Action-től. A szövegek sajnos már nem mindenhol magas színvonalúak (például „Kurvák vére patakokban folyjon”). Az album egészét tekintve, számomra kiemelkedő a címadó dal, vagy a Baljós árnyak. Kellemes a slide gitáros Lesben áll, vagy a rendkívül húzós amerikai focis induló, a Budapest Eagles.

Az egész albumról viszont mindig az jut eszembe, hogy az erre a lemezre csatasorba állított gitáros, Takács Vilmos Vilkó mekkora vesztesége a magyar hard rock, heavy metal színtérnek. Ő már a Pokolból lemeznél is jelen volt, de ott, ha jól tudom, még Budavári Vili jegyezte a dalokat. Szóval Vilkó feeling-es, ütős témákat, csuklóból nyomott ízes szólókat pakolt a lemezre. Óriási gitáros, aki a Ganxsta Zolee és a Kartel zenekarban nyilván nem teljesedik ki. Remélem, tehetségét a Kartel mellett egy saját zenekarban is hallhatjuk még. A záró dal – Action 5-ös fogat címmel – úgymond, összefoglalja az addigi Action-lemezeket. A refrénje fociindulóra emlékeztet. Vilko egyik, koncerteken gyakran használt gitáros témáját, a Knight Rider zenéjét is elsüti benne.

3. Sexact!on (1997)

Az első két album után Mátyás Attila gitáros már nem kívánta folytatni a közös munkát társaival. Szaszáról így lekerülhetett a „cenzori szigor”, s kiteljesedhetett szövegileg. Meg is írtak egy pornófilmet – zenében. A szöveg olyan obszcén mélységekbe megy, amilyet legfeljebb Ganxsta Zolee rapalbumainak egyes dalaiban hallhattunk. Szerepel is a lemezen a komplett Kartel-legénység. Matyi helyett a tehetséges Snake-gitárossal, Budavári Vilivel folytatták, és a fiatal srác jól beépült, remek dalokat írtak közösen.

Zeneileg teljesen jó a lemez, a szövegek miatt viszont, gyerekes apukaként már nem hallgatnám teljes hangerővel, mint tettem azt 20 évesen. Emlékszem, mennyire meglepő volt ilyen szövegeket hallani magyar lemezen. Az Átverés, a Kurva, a V.P.P. vagy a P..avadász ajánlott ilyen szempontból meghallgatásra. Az „Olyan vagy, mint a f@szom, az, amelyikkel a csajokat b@szom” refrén klasszikus. Viszont egészében nézve itt totál jó dalok vannak, még ha az első két lemez után a hardcore-tól itt már el is távolodtak. De hát az Action-ről tudjuk, hogy nem készítenek hasonló stílusú lemezeket többször egymás után. Kedvencem a Doom-doom és a Fekete ló. Egy kissé kilóg a blues-os, de működő III. kerület, amelynek refrénjét Horváth Tünci támogatta meg.

2. Terror (1995)

Az Összeomlás után lendületből megírták a folytatást, Terror címmel. Szövegileg, zeneileg teljesen hasonló a debüthöz, viszont vannak kivételek is, amelyek emelik a lemez szintjét. A Heroin és a Terror egy kissé eltávolodott a gettó hardcore-tól. A többi dalban az erőszak, a drogok, a kurvák és az alvilág minden mocska jelen van. Zeneileg a Biohazard vagy a Helmet vonalán mentek tovább. Súlyos riffek, groove-os témák jellemzik. Sokat gondolkoztam, mi legyen a rangsor végső sorrendje, annyira egyben van számomra az első két album. Ami döntött, az az Összeomlás katartikus élménye a megjelenéskor.

A Terror nyitó kettőse, a Benn a fejben és a Lenn a téren az első lemezhez hasonlóan itt is okosan egybe lett fűzve, lélegzetvételnyi szünetet sem engedélyezve a hallgatónak. A kezdés tehát az első album legszebb hangulatait hozza, vagy talán egy kicsit többet is annál. A többi dallal sincs semmilyen probléma, a klippel támogatott Következő a sorban-t vagy a lemezt záró, punkos Utolsó utcát is említhetném, mint kedvencet. Bár több helyen olvastam olyan vélekedést, hogy ez egy ’B’ kategóriás Összeomlás, ez szerintem nagyon messze áll az igazságtól.

1. Összeomlás (1994)

Íme, a győztes! A Sex Action utolsó lemezén, a Mocskos életen már érződött számomra, hogy a zenekar tovább akar lépni. A Cash, vagy a Mocskos élet szövegileg is jelezte, hogy a zenekar a blues-os dirty rock témáktól szeretne más irányba indulni. Az a lemez számomra már nem is tűnt egységesen erősnek. Abban az időben semmilyen hír nem volt arról, merre is megy tovább a zenekar. Előzetesről, kiszivárgott demóról, mint manapság, még csak nem is álmodhattunk, így csak annyit lehetett tudni, hogy rövidített névvel, Action-ként keményebb zenét fognak játszani, a kor kedvelt külföldi zenekarai, a Biohazard, a Helmet és a Body Count által kitaposott ösvényen.

Amikor besétáltam Sipyhez a mezőkövesdi Stereo boltba, és ő jelezte, hogy megjelent a kazetta, kíváncsian vártam a végeredményre. A kezdő Sitten első perce után kértem Sipyt, hogy vegye ki a kazit, mert kell nekem. Kb. három kilométerre laktam a bolttól, és alig vártam, hogy hazaérjek vele. Illetve nem is haza, hanem egyenesen a két házzal mellettünk lakó barátomhoz mentem, hogy megmutassam neki a szerzeményem. Együtt hallgattuk meg a lemezt, és közben az állunkat a földön keresgéltük. Egy kissé ismeretlen, kegyetlen világot tárt elénk a lemez. Azonnal bejött nekem ez a szövegileg és zeneileg is bedurvult, új Action. Matyi alaposan átnézte a nagy elődök munkásságát, merített is bőven, de ki bánja? Az is rögtön érződik, hogy Szaszának fekszik ez az új stílus, az agresszív rappelés. Arról nem is beszélve, hogy a lemez hangzása a mai napig etalon lehet. Németh Lojzi stúdiója ezután fel is lett kapva.

Két egybefűzött dallal nyit az album, megadva az alaphangot. Erős a felhozatal, nekem csak a Megöl a rendszer lóg ki egy kissé, lefelé. Az album csúcsa a Mindenki megdől (amihez díjnyertes klip is készült), valamint a Gettó szült. Hasonlóan erős a Sitten, vagy a címadó, ami egy brutál basszusbetéttel indít. A lemezt, nyilván Zana Zoli nyomására, egy rap mix zárja.

A műfajváltás miatt csalódott rajongók helyett jöttek újak, de a két táborban átfedés is volt rendesen. Sőt, a rap-rajongók is felfedezték maguknak az Action-t. Viszont a zenekar innen is, onnan is kapott rendesen. El tudom képzelni, mekkora fight mehetett a kiadóval, akik nem hinném, hogy örültek ennek a váltásnak. Gondoljunk bele, a Sex Action, egy lemezzel a háta mögött, telt házas PeCsa-bulit adott! De mit volt mit tenni, a Zana Zolin elhatalmasodott hardcore/rap-szenvedély a többiekre is átragadt. Zeneileg a Leukémia kritizált a leghangosabban, számon kérve, hogy hogy mer a Sex Action hardcore-t játszani! Kedveltem, kedvelem a Leukémiát, de e miatt a húzásuk miatt fújtam rájuk. Mintha eleve elrendelt lenne, hogy ki milyen zenét játszhat!

Szövegileg pedig szinte mindenki beléjük állt, mondván, hogy minek ez, nincs is ilyen Magyarországon, hogy túlzó, a valóságtól elrugaszkodott az, amiről rappelnek. Nem tisztem védeni az Actiont, de erről mindig az jutott eszembe, hogy a sárkányos/harcosos/ sátános dalszövegek mennyire valóságosak? Hogy csak egyetlen példával éljek, idebiggyesztem a Pokolgép Éjféli harangjának egy részletét: „Mikor az Ördög templomba ment, síri csend lett odabent (…) Leült az Ördög az orgonához, a sánta kántor menekült”. Nyugtassatok meg, hogy ez csak túlzás, és valójában nem történt meg. 🙂 Ehhez hasonló túlzásokat még hosszasan lehetne sorolni, úgyhogy erről ennyit. Persze, a mai napig nem szaladgálnak emberek Uzival az utcákon, de az erőszak, a prostitúció, a drog már napi szinten megtalálható az ország minden részén.

Mindent összevetve, egy igazi magyar klasszikus született az Összeomlással. A zenekar nem félt kilépni a komfortzónájából, és megint egy olyan dolgot csinálni a Sex Action-ös western után, amelyet előttük itthon még senki. A mára beszerezhetetlen első három lemez bőven megérdemelne egy bakelittel megtámogatott újrakiadást.