10×10 – Szerkesztőségünk 2018-as kedvencei 1.

Az év vége felé az egyik legizgalmasabb játék/feladat összeállítani az elmúlt 12 hónapban megismert anyagok közül kedvenceink tízes listáját. Minden ilyen alkalommal fontosnak tartom hangsúlyozni: senkitől ne várjunk abszolút igazságokat, az alábbiak nem 2018 legjobb lemezei, hanem a nekünk leginkább tetsző albumok.

Ez alkalommal szerkesztőségünk tíz munkatársa vállalta, hogy közkinccsé teszi az elmúlt évben szerzett zenei élményeit. Listáinkat több-kevesebb kommentár kíséretében osztjuk meg veletek, egyúttal benneteket is arra bíztatva, hogy ugyanígy írjátok meg nekünk (kommentben), hogy nektek melyik a tíz kedvenc anyagotok 2018-ból. A posztot – terjedelmessége okán – két részre bontjuk, a második felét ma 17.30-kor olvashatjátok.

Bársony Péter

1. Thy Catafalque: Geometria
2. Wolvennest: Void
3. Megaton Leviathan: Mage
4. Monolithe: Nebula Septem
5. The Ocean Collective: Phanerozoic I: Palaeozoic
6. Between the Buried and Me: Automata I-II (bár ez két lemez, együttes játékidejük és a koncepció is egy albumnak felel meg)
7. Voivod: The Wake
8. Primordial: Exile Amongst the Ruins
9. YOB: Our Raw Heart
10. Doomed-6: Anti Odes to Life

Buga B

Mielőtt belemennék a részletekbe, előrebocsátom, hogy ez az év nekem zenei szempontból eléggé ambivalens lett: igazán nagy kedvencem nem jelentkezett új anyaggal, ellenben egy kicsit kísérletezőbb lettem, és ennek köszönhetően sok új, számomra izgalmas csapatot fedeztem fel, akikből akár hosszú távú kedvencek is lehetnek. Na, lássuk!

1. Behemoth: I Loved You at Your Darkest

Az első helyezett kiléte teljesen egyértelmű volt. Korábban csak bele-belekóstoltam a Behemoth munkásságába, de ezzel az albummal végleg meggyőztek. Végtelen profizmus, érett, letisztult hangzás, a black metalra jellemző (engem mindig is zavaró) kásásság nélkül és kiválóan felépített számok jellemzik ezt a mesterművet, amivel a legnagyobbak közé katapultált a banda. Az a gyanúm, hogy nekem pont az tetszett meg ebben a lemezben, amitől a true black arcok biztosan kiakadnak.

2. Dynazty: The Firesign

A banda totális kakukktojás a listámon. Teljesen véletlenül fedeztem fel, a Spotify-on új zenék után kutatva, és már az első számmal (Firesign) teljesen lenyűgözött. Az általam általában hallgatott thrash és death bandák után üde színfoltot jelent a tracklist-emen ez a már-már nyálasan dallamos, néhol egy kicsit túl sok szintetizátorral operáló svéd zenekar. Abszolút az év felfedezettje számomra a 2007-ben alakult Dynazty, figyelemmel fogom követni a további pályafutásukat, az tuti.

3. Carnifex: Cover Me in Blasphemy

Az amerikai deathcore banda korábban szintén ismeretlen volt előttem, ez a négyszámos EP viszont azonnal nagy kedvencem lett, ugyanakkor a NIN-feldolgozástól (Head Like a Hole) nem vagyok elájulva, bár lehet, hogy csak az én fejemben van az, hogy NEM dolgozunk fel NIN-t, maximum Johnny Cash-ként, különben szinte lehetetlen felnőni a feladathoz. Durva zúzás, szuper hangzás, látni akarom őket élőben!

4. Jungle Rot: Jungle Rot

Őszinte, kőkemény death metal az amerikai bandától. Összeszedett, durva anyag, hamar belopta magát a szívembe, muszáj lesz megismerkednem a korai anyagaikkal is, korábban ugyanis csak koncertről ismertem őket.

5. Pestilence: Hadeon

Engem annak idején a Comsuming Impulse-nál elvesztett a banda, ezért is volt hatalmas meglepetés számomra az a színvonal, amit ezzel az albummal hoztak. A holland brigád igazán masszív anyaggal jelentkezett 2018-ban, abszolút helye van a 10-es listámon.

6. Nekrogoblikon: Welcome to Bonkers

Nyilván sokak szerint vicc ez a banda, mint ahogy az már a Finntroll kapcsán is felmerült az oldalon. 🙂 Én nem veszem olyan komolyan a metalt, ez a bolondos amerikai csapat is simán belefér dallamos, ám néha meglepően komplexen felépített dalaival. És továbbra is tartom, hogy a világ legjobb melója lehet a Nekrogoblikon kabalafigurájának, John Goblikon-nak lenni.

7. Nine Inch Nails: Bad Witch

A bevezetőben azt írtam, hogy hatalmas kedvencem nem adott ki albumot idén. Nos, ez csak félig igaz, a NIN ugyanis előrukkolt egy EP-vel. Nyilván már nem hasonlítható ez az anyag a The Downward Spiral-hoz vagy a Pretty Hate Machine-hez, de kellemes, nagyon átgondolt zene. Sajnos nem több…

8. Stormwitch: Bound to the Witch

A csapat régi lemezei nagy kedvenceim, ez az album visszahozott egy kicsit a régi hangzásból és hangulatból. Remélem, ez a lemez az első lépés a következő nagy durranás előtt.

9. Ice Nine Kills: The Silver Scream

Szintén ebben az évben hallottam – a Spotify-nak köszönhetően – ezt a lemezt az Ice Nine Kills-től. Az amerikai metalcore banda semmi eget rengetőt nem csinál, de engem meggyőzött. Mondjuk, tényleg csak a számomra elég gyenge évnek köszönhető, hogy ők is felkerültek a listámra.

10. Sodom: Partisan EP

A Sodomot senkinek nem kell bemutatni, a pesti koncerten rendesen odacsaptak, ez az EP is rendben van, a tízedik hely megérdemelt.

Novák Norbert

1. Suicidal Tendencies: Get Your Fight On! EP
2. Voivod: The Wake
3. Toxik: III Works
4. Machine Head: Catharsis
5. Smashing Pumpkins: Shiny and Oh So Bright Vol. 1
6. Judas Priest: Firepower
7. Ghost: Prequelle
8. Alice In Chains: Rainier Fog
9. Nomad: Új remény
10. Lizzy Borden: My Midnight Things

Sok huzavona után végül így alakult az éves listám. Olyan kimagasló albumokat viszont még így sem találok, mint a ’80-as évek közepén, de végül is össze kell állítani az évi termés rangsorolását. A zenei ízlésemnek megfelelően megpróbáltam a különböző stílusirányzatokból válogatni. Már előre látom az old school Machine Head-frakciót, ahogy kántálják, hogy mennyire rossz az új album, mégis mennyire elől van nálam. Nekem konkrét okok miatt, többszöri meghallgatás után és nem véletlenül jön be, de a „miért”-et nem akarom itt, ezen a kevés helyen kifejteni. 🙂

RxGx

1. Negative Self: Control the Fear
2. Hatchet: Dying to Exist
3. Tantara: Sum of Forces
4. Angelus Apatrida: Cabaret de la Guillotine
5. Zeal&Ardor: Stranger Fruit
6. Cauldron: New Gods
7. Pennywise: Never Gonna Die
8. Gama Bomb: Speed Between the Lines
9. Suicidal Tendencies: Get Your Fight On!
10. Skull Fist: Way of the Road

Kell-e bármit is mondanom a dobogósokról? A lista meglepetése talán a Zeal&Ardor lehet, akiknek nagyon egyedi muzsikájára az idén találtam rá, illetve a Pennywise, akik (bár nem feltétlenül van helyük egy heavy metal magazinban, mégis úgy éreztem, hogy szerepelniük kell a listámon) az év egyik nagy szenzációját szállították le az idén. Sajnos a Skull Fist és a Suicidal Tendencies idén nem tudott olyan kiemelkedő anyaggal előállni, mint amilyet vártam tőlük. Mind lemezek, mind koncertek terén mozgalmas volt az idei év, kíváncsi vagyok, mit hoz 2019, a meglebegtetett Megadeth-albummal, az arénás Slayer-koncerttel, és ki tudja, milyen más meglepetésekkel.