Februárban született, szeptemberben hunyt el, úgyhogy semmilyen különösebb évfordulója nincs. A Megadeth In My Darkest Hour-jának hallgatása közben jutott újra eszembe, mekkora űrt hagyott maga után a Metallica mindössze 24 évesen buszbaleset áldozatává vált basszusgitárosa. És nemcsak a metal világában, hanem a lelkekben is. A rajongók még ma is kirakják a nézőteret a színpadtól elválasztó kordonra az „Emlékezünk Cliff-re” feliratú molinót, a halála utána években pedig anyabandáján kívül több csapat is fontosnak tartotta, hogy valamilyen formában megemlékezzen róla.
A Metallica ugye megírta az instrumentális To Live Is to Die-t, amelynek címe egy Burton által kedvelt mondás, a benne elhangzó szöveg pedig egy 17. században élt német lelkész, himnuszköltő versének részlete, amely az 1981-ben bemutatott Excalibur című film által vált híressé.
„When a man lies
He murders some part of the world
These are the pale deaths
Which men miscall their lives
All this I cannot bear to witness any longer
Cannot the kingdom of salvation
Take me home”
A költemény utolsó két sorát Cliff sírkövére is felvésték. A számban a basszusgitáros néhány máshol fel nem használt riffje is helyet kapott, egyúttal ez volt az utolsó Metallica-szerzemény, amelynél Burtont szerzőként tüntették fel.
A volt Metallica-s, Megadeth-alapító Dave Mustaine az In My Darkest Hour-ral gyászolta meg egykori zenésztársát. Ugyanakkor, bár Cliff halálának híre késztette dalírásra, a nóta nem Burton tragédiájáról vagy egy barát elvesztéséről szól, hanem Mustaine előző barátnőjéről, aki nem szentelt elég figyelmet a gitáros-énekesnek, holott Dave számára nagyon fontos volt ez a kapcsolat.
Az európai turnén, ahol a végzetes buszbaleset történt, az Anthrax volt a Metallica előzenekara, így – bár nem együtt utaztak – az elsők között voltak, akik értesültek a tragédiáról. „Nem tudtuk, hogyan kezeljük a szituációt, Cliff halálának a tényét – mesélte egy interjúban a dobos Charlie Benante. – Szürreális helyzet volt: 1986-ot írtunk, amikor még nem voltak mobiltelefonok, sem internet, így jó ideig csak mi tudtunk arról, hogy mi történt.”
A csapat következő albumát, az 1987-es Among the Living-et Burton emlékének ajánlotta, az A.D.I./Horror of It All című nóta pedig kifejezetten erről az esetről szól – természetesen nem a konkrét események, hanem az érzések szintjén.
Ugyanebben az évben, videókazettán, illetve DVD-n látott napvilágot a Metallica dokumentumfilmje, a Cliff ’Em All, amely a zenekar 1983-1986 közötti fellépéseiből mutat részleteket, illetve, ami ennél lényegesebb, öltözői és úti jelenteket, mini-interjúkat, amelyek tudatosan Burton-re vannak kihegyezve.
Állítólag a Metal Church is a basszusgitáros emlékének ajánlotta aktuális lemezét, a The Dark-ot, amely 10 nappal Cliff halála után került a boltok polcaira. Tartalmilag természetesen nem szólhatott az elhunyt muzsikusról, az együttes részéről azonban így is szép gesztus volt a dedikáció.
A legutóbbi időkig úgy hittem, a Testament 1988-as albuma, a The New Order utolsó dalával, az instrumentális Musical Death (A Dirge)-dzsel is Burton szellemét idézte meg, de nem: a számot egy Letti Csengeri nevű, feltehetően magyar származású hölgy emlékére írták.
Vajon zenei példakép volt Cliff vagy „csupán” egy jó barát, társ? Érdekes, azzal együtt, hogy mindenki elismeri zsenijét, dalszerzői képességeit, hangszeres tudását, nem emlékszem arra, hogy minden második, thrash-t játszó basszusgitáros őt tartaná fő inspirációs forrásának. Annál több olyan fotót látni a neten, ahol Burton együtt lóg – dumál, iszik, pózol – zenész kollégáival. Azt gondolom, legtöbben egy jó havert veszítettek el benne. A rajongók egy nagyszerű muzsikust. A Metallica pedig, bár megtalálta az utódját, előbb Jason Newsted, majd Robert Trujillo személyében, – az …And Justice for All-t leszámítva – soha többé nem készített olyan jó lemezeket, mint vele. Népszerűbbeket igen, jobbakat nem.
Akkori Metallica-rajongásomat mi sem mutatja jobban, mint hogy életemben egyetlenegyszer viseltem fekete gyászszalagot: 1986 őszén, az ő halálát követően. Holott azóta már az anyámat is elveszítettem…
Ti tudtok még ilyen zenészeket említeni, akikről – új szerzeménnyel, nem pedig az ő dalaik eljátszásával – ennyi pályatársuk emlékezett volna meg?
Nagyon örülök ennek a cikknek. A Cliff em All megvan videokazettán még valamior Bécsben vettem valamelyik boltban, jó rég volt.Cliff Burton nagyon jó basszusgitáros volt.