Folytatjuk 2018 elemzését. A szerkesztőségi körkérdéssor második része:
5. Ért-e bármilyen negatívum a munkáddal kapcsolatban?
Szabó Viktor: Nem igazán. Talán annyi, hogy a kötőjelekkel ezentúl vigyázni kell. 🙂
Sipy: Noooo!
Bársony Péter: Nem.
Buga B: Engem személyesen nem, de néha elcsodálkozom a hozzászólások hangnemén egy-két kolléga cikke alatt, és őszintén szólva, ennek nem örülök. A jogos kritika mindig jó dolog, de a hangnem egy másik kérdés. Ha valakinek más a véleménye, attól még nem lesz hülye, és azt se feledjük el, hogy ez egy hobbi-oldal, amit próbálunk minél magasabb szinten írni, de a profizmust nem kell, és nem is szabad rajtunk számon kérni. Más zenei ízlését lekutyázni pedig még rosszabb ötlet, én ezt 18 évesen kinőttem.
Dávid László: Nem tudok róla. Maximum annyi, hogy korántsem tudtam annyit írni, mint amennyit akartam, beterveztem, de ennek más okai voltak. Maradjunk annyiban, hogy zűrös, kaotikus, kemény esztendő áll mögöttem, remélem, januártól pozitív irányba változik majd minden.
Coly: Azon kívül, hogy lezsiráfoztak, nem. 🙂 Ja, és a Rockmaraton „Sajtóakkreditációs Bizottsága” sem vett bennünket médium-számba. Remélem, ez jövőre másként lesz. 🙂
Zozzie: Nem volt.
6. Melyik cikkedre vagy a legbüszkébb, és miért?
Szabó Viktor: Mindegyik az én kutyám kölyke, a Black-Out albumrangsorral viszont, remélem, elindult egy egyre népszerűbb sorozat.
Sipy: A Death- és a Celtic Frost-lemezrangsort is jó volt írni, szerintem ez nagy ötlet volt Viktortól! Az ilyen cikk megírása jó alkalmat nyújt arra, hogy egy együttesről tételesen és általánosan is kifejthessem a véleményemet. Ez részben egy elismerés is az adott banda irányába. (Kár, hogy ezt néhány kommentelő elfejti, és a kötőjeleken kezd el szőrözni!)
Bársony Péter: Wolvennest – Void és Voivod – Angel Rat.
Buga B: Sajnos, mivel 2018-ban keveset publikáltam, ezért a választék elég kicsi. Bizarr módon a Stormwitch-interjúmra vagyok a legbüszkébb, mert a korántsem szószátyár énekes félmondataiból talán sikerült egy aránylag használható anyagot összehoznom. Meg kell, mondjam, vért izzadtam.
RxGx: Egy kicsit talán az év eleji „Underground vagy mainstream?” című cikkemre. Kiírtam magamból egy olyan eszmefuttatást, ami már évek óta gyűlt bennem.
Dávid László: Értelemszerűen az összesre. 🙂 Nem rangsorolom az írásaimat, azoknak a minőségét döntse el az olvasó, arra azonban törekszem, hogy informatívak legyenek, érdekesek, figyelemfelkeltők, valamint feleljenek meg a stilisztikai és nyelvtani követelményeknek.
Coly: Arra vagyok a legbüszkébb, hogy munka és család mellett is biztosítani tudom/tudjuk az oldalon az új anyagok napi szintű megjelenését. A neves muzsikusokkal (Mike Amott, Sid Falck, Eric Wagner) készített interjúim, és az „ifjú tehetségek” (Acamarachi, Marijannah, Demon Incarnate, Nahaya, Acrania, NMK, Immortal Guardian stb.) felfedezése, bemutatása miatt is elégedettséget érzek. Az olvasói visszajelzések szerint a Mi lett velük? rovatba írt cikkeimet is érdeklődés övezte – számomra legalább ilyen élvezetes volt az ezeket megelőző kutatómunka.
Zozzie: A Jubileum rovatból a Mekong Delta The Music of Erich Zann című lemezéről szóló cikkem. Szerintem jól rámutattam a zene és a novella kapcsolódási pontjaira, sikerült az irodalmi mű hangulatát, mondanivalóját párhuzamba állítani a szintén nem gyenge muzsikáéval. A Terítéken rovatból szerintem az új Thy Catafalque lemezről írt ismertetőm sikerült az átlagosnál jobban, igaz, érzek még benne hiányosságokat, de összességében elégedett vagyok vele. A Rattle Inc.-nél eddig eltöltött pályafutásom első személyes interjúja az Archaic együttessel készített volt, amire szintén büszke vagyok, de ez többnyire a zenekar (főleg Jósa Tamás) érdeme. Rég nevettem ennyit, mint a beszélgetés és a felvétel visszahallgatása alatt. 🙂
7. Volt-e olyan együttes, amelyet eddig nem ismertél, de az olvasók/munkatársak hatására megszerettél, és új kedvencet avattál bennük?
Szabó Viktor: A Thy Catafalque. Zseniális dolgok vannak benne.
Sipy: Hogyne! Egy metal-csoportból egy bizonyos P. Rita nevezetű hölgyemény ajánlására hallgattam meg az Uncle Acid and the Deadbeats nevű zenekar Melody Lane című számát (szerelem első hallásra). Azóta rendszeresen hallgatom a csapat lemezeit, a nemrég megjelent új albumukat is kifejezetten jónak tartom! De hasonlóan találkoztam legújabb óriási kedvencemmel, az Anaal Nathrakh-kal, és még ide sorolnám a Coly ajánlására megismert Mustasch-t is (igaz, nekik még csak az idei lemezüket ismerem, de majd belehallgatok a korábbi anyagaikba is).
Bársony Péter: Primordial.
Buga B: Inkább témakeresés közben akadtam rá olyan új bandákra, amelyek később a kedvencemmé váltak. Így ismertem és kedveltem meg a Decadence-t, a Jungle Rot-ot, vagy a Black Fast-et. Annak is örülök, hogy a nagy klasszikusok folyton említésre kerülnek az oldalon, mert így lassan én is veszem a fáradtságot, és bele-belehallgatok egy általatok ajánlott klasszikusba, vagyis hiányt pótolok. 🙂 Így vált „új” kedvenccé nálam például az Accept.
RxGx: Idén nem emlékszem ilyenre, tavaly a Tool, valamint a Mastodon voltak azok, amelyekkel elkezdtem ismerkedni, és nagyon megtetszettek.
Dávid László: Mindig elolvasom a kollégáim írásait, azonban nem mindig jut időm a zenéket meghallgatni. Ilyen-olyan okokból kifolyólag így is rengeteg betervezett albumról nem tudtam megírni a kritikámat. Nem avattam új kedvencet.
Coly: Rengeteg. Amit kollégáimhoz, konkrét személyekhez tudok kötni: Dávid Lacinak köszönhetem az Angel Of Damnation-t, Sipy ajánlotta a figyelmembe a Warkings-t, de a Ghost-ot is nála hallottam először. Szabó Viktor írása nyomán találtam vissza régi kedvencemhez, az Alice In Chains-hez, Zozzie sugallatára az Orphaned Land-hez, Buga B révén pedig a Stormwitch-hez.
Zozzie: Molnár Máté olvasónk ajánlásával ismertem meg a norvég Solefald együttest (nem tudom, eddig miért maradt ki az életemből), és már az első pár dal meghallgatása után azt éreztem, hogy új kedvencem született.
8. 2019-re vannak-e olyan terveid, amelyeket már beütemeztél, és úgy érzed, emelni fogják a Rattle Inc. színvonalát?
Szabó Viktor: Valamilyen formában el kellene már kezdenem írni a kedvenc magyar demóimról. Ez 2019-re marad.
Sipy: Azt tervezem, hogy jövőre megnyerem a lottó ötöst, és Rattle Metal Meeting néven egynapos fesztivált szervezünk a vezetésemmel a mezőkövesdi (eléggé kihasználatlan) repülőtéren, ami erre a célra maximálisan alkalmas! A Rattle-stábból mindenkinek meglesz a maga feladata a szervezésben (így készüljetek)! 🙂 A metal zene több műfajából hívnánk meg külföldi és hazai bandákat. A programot 14.00-kor kezdené az Autopsy – ez tuti, ugyanis megígértem Elek Balázs barátomnak, hogy így lesz. 🙂 ÁMEN!!! (Így legyen, Sipy! – a szerk.)
Bársony Péter: Nincsenek pontos terveim, mindig a pillanatnyi hangulatomra szoktam hagyatkozni.
Buga B: Még Coly-nak is meglepetés lesz, de igen, vannak új terveim. 🙂 Már ki is néztem egy jó kis metal klubot Malagában, amit szeretnék majd bemutatni, természetesen személyes élmények alapján. 🙂
Dávid László: Azt nem tudom, hogy emelni fogják-e színvonalat, de vannak terveim. Elsősorban tematikus interjúkat tervezek, elméletileg két zenésszel már meg is állapodtam, de a neveket egyelőre nem árulom el. Arra nagyjából a nyakamat teszem, hogy jövőre is rengeteg kiadvány lát majd napvilágot, azonban azt remélem, hogy a minőség diadalmaskodik a mennyiség felett. Talán egy-egy újdonságra, innovatív előadóra is felkapjuk a fejünket.
Coly: Lehet, hogy kiábrándító leszek, de nincsenek. Hétről hétre létezem, és próbálom beépíteni az oldal struktúrájába kollégáim korlátokat nem ismerő ötleteit. 🙂 Amiket előre tervezek, azok az olvasótalálkozók, amelyeknek – fejben – már legalább egy-másfél évre előre megvannak a maguk művészvendégei.
Zozzie: Úgy néz ki, a jövő évtől kevesebb időm fog jutni a magazinra, de igyekszem továbbra is olyan lemezismertetőket, cikkeket írni, amelyek sok ember érdeklődését felkeltik. 2019-ben rengeteg nagyszerű album jubilál, az általam kiválasztottakról mindenképpen szeretnék írni.
Leave a Reply