Közeledik az év vége, ezért a szerkesztőség munkatársai felidézték emlékeiket 2018 legfontosabb zenei eseményeiről. Zozzie vállalkozott arra, hogy meginterjúvolja kollégáit a fémzenével, illetve a Rattle Inc. magazinnal kapcsolatban erre az esztendőre vonatkozóan. Két éve, ezen a napon indult újra a Rattle Inc., így ezzel a kétrészes kérdéssorozattal ünnepeljük meg ezt a jeles eseményt.
1. Melyik anyag volt számodra 2018 legkellemesebb meglepetése? Lehetőleg ne az Év Lemezét írd!
Szabó Viktor: Kérésre nem az év lemezét írom, ezért a Sear Bliss-től a Letters from the Edge. Akkora atmoszférája van, nem győztem gratulálni Kovács Attila gitárosnak!
Sipy: Az új Necrophobic-lemez mindenképpen ezek közé tartozik. Erős anyag!
Bársony Péter: Megaton Leviathan – Mage.
Buga B: Számomra egyértelműen a Behemoth és az új lemeze 2018 legkellemesebb meglepetései. Nem vagyok nagy black metal „bubus”, de valamiért ez a lemez nagyon betalált nálam, a zenekar pedig Nergal-lal az élen bebizonyította, hogy profizmussal és tehetséggel igenis ki lehet törni Kelet-Európából is, a határ pedig a csillagos ég. Emellett pedig saját magamnak is kellemes meglepetést okoztam azzal, hogy elkezdtem azokat a régi klasszikusokat is meghallgatni, amik eddig kimaradtak, illetve sokkal több új zenét vagyok hajlandó felfedezni, és nem csak az általam leginkább kedvelt stílusokban. Így került be a kedvencek közé a Dynasty, a Static-X vagy a Walking Dead on Broadway.
RxGx: A Tantara új lemeze, a Sum of Forces, noha nem meglepetés, hanem egy igen-igen várt anyag volt számomra. A friss Hatchet is igencsak megtalált, valamint nem metal vonalon a Pennywise új albuma, őket ugyanis egy kicsit fáradtnak éreztem az utóbbi lemezeken.
Dávid László: A hazai Perfect Strangers No One Knows For Sure című, „fű alatt” megjelentetett anyaga kívánkozik az első helyre. Roppant tehetséges, fiatal zenészeket tömörítő progresszív metal bandáról van szó, akik lemezüket csak digitális úton tették hozzáférhetővé, azonban nagyon remélem, hogy a srácok „megnyomják” a promóciót, és fizikailag is hozzá lehet majd jutni. Nagy meglepetést okozott továbbá a kínai Ancestor is a Lords of Destiny albummal; a fiatal ázsiai legények egy remek old school thrash albumot adtak ki. Természetesen ezeken kívül is akadtak kiváló korongok (Druid Lord, Hamferd, Deathstorm, Sacral Rage stb.), de azok már tapasztalt csapatok, és nem az első lemezüket jelentették meg idén.
Coly: Napestig tudnám sorolni, a többségük új felfedezett. De hogy később ne ismételjem magam, itt az új Lizzy Borden- és Meliah Rage-albumot említem.
Zozzie: Tavaly a Myrkur, idén Vermilia. Utóbbi egy finn énekesnő, aki a Kätkyt című lemezzel mutatkozott be a metal porondján, és rögtön egy igen jó pagan/black metal albumot készített, nekem nagyon bejött.
2. Melyik, általad nagyon kedvelt zenekar okozott csalódást új lemezével idén?
Szabó Viktor: A Machine Head. Szerintem nem kell kivesézni, miért…
Sipy: Az új Marduk. Többszöri neki futásra sem győzött meg. „Amit pedig erőltetni kell, azt nem kell erőltetni!” 🙂
Bársony Péter: Nem emlékszem ilyen csalódásra.
Buga B: Hatalmas kedvenc nem jelentetett meg ebben az évben lemezt, talán csak a Stormwitch lehet ez a kategória. Tudom, hogy 5-ből 4 pontot adtam a Bound to the Witch-re, de azóta nem sokat hallgattam, és szembesülnöm kellett vele, hogy hiába próbálom elhitetni magammal nosztalgiából, ez bizony már nem ugyanaz a zenekar, és a mostani mű is csak egy erős közepes lehet. Ami tőlük nem szint a régi lemezekhez képest.
RxGx: A Skull Fist-et tudnám mondani. Nem vált hátrányukra az érés (emberileg, ami a zenén is megmutatkozik), mégis úgy érzem, hogy ez már nem az a zenekar, amit megszerettem.
Dávid László: Ha visszanézem a listámat, valamint a feldolgozott zenéket veszem alapul, szerintem ilyen nem volt, bár az igazat megvallva, nagy kedvenceim vagy csak koncerteznek manapság, vagy teljesen visszavonultak az aktív zenéléstől. Egyik legnagyobb favoritom alkotása pedig úgy néz ki, hogy csak jövőre lát napvilágot. Igen, a Possessed-ről van szó. 🙂
Coly: Akiket nagyon kedvelek, azok nem okoztak csalódást. Talán a Corrosion Of Conformity-től és az Artillery-től vártam ütősebb, Warrel Dane-től pedig egy valamivel befogadhatóbb anyagot. A Suicidal Tendencies-től is jobban örültem volna most ősszel egy vadiúj nótákkal telepakolt sorlemeznek.
Zozzie: Nincs ilyen, inkább az ellenkezője történt, mert néhány favorit együttesem rendkívül színvonalas produkcióval állt elő az idén (pl. Dimmu Borgir, Voivod).
3. Mi volt számodra 2018 legjobb eseménye?
Szabó Viktor: Az Ørdøg Fonogram-győzelme. Mivel ez szakmai díj, nagyon örülök, hogy nem valamelyik gagyi zenekar kapta (neveket hadd ne írjak).
Sipy: Satyricon-koncert a Dürerben. Most láttam őket először. Nálam black-ben a Top 5-ben vannak.
Bársony Péter: Iron Maiden-koncert a Volt Fesztiválon.
Buga B: Számomra egyértelműen az év kiemelkedő koncertje a Helloween fehérvári fellépése volt. 2017-ben Prágában már láttam ugyanezt a felállást, és alig vártam, hogy végre hozzánk is eljöjjenek. Fantasztikus hangulatú koncertet adtak, és óriási ötletnek tartom a Pumpkins United turnét, szerintem telitalálat. Olyan pluszt adtak ezzel a közönségnek, amelytől a régi rajongók ismét átélhették azt az érzést, amit a ’80-as években a Helloween-nak köszönhettek. Bármikor újra mennék. BÁRMIKOR, heti hétszer.
RxGx: Na, ebből elég sokat fel tudnék sorolni. A legnagyobb katarzis talán az Elder koncertje volt októberben. Csak pár dalukat ismertem, mégis rajongóvá váltam a koncertjük után.
Dávid László: Értelemszerűen mindkét olvasótalálkozónk, bár a (sorrendben) negyedik látogatottsága hagyott némi kívánnivalót maga után (az ötödiken sajnos nem tudok jelen lenni). Egyéb emlékezetes, legjobb esemény nem volt, ez az év számomra sajnos másról szólt.
Coly: Egyértelműen a bécsi Slayer-koncert, de a Helloween FEZEN-es fellépése is műfajtörténelmi esemény és katartikus élmény volt. A Judas Priest-bulit és a Sepultura koncertjét is nagyon élveztem. Megtiszteltetés volt, hogy leülhettem beszélgetni a nagyszerű Eric Wagner-rel – még ha nem is mindig értettem, hogy mit mond. 🙂 És persze Sipy nyári szülinapi partija is mély nyomokat hagyott bennem. 🙂
Zozzie: A legnagyobb élményem az volt, hogy Zsobrák János és Szigeti Attila segítségével bejutottam a Tormentor újjáalakuló koncertjére. Ráadásul a backstage-be is bemehettem, és ott személyesen találkozhattam a tagokkal, de egy friss kedvencemmel, a Perihelion együttessel is beszélgethettem. A buli pedig egyszerűen fantasztikus volt!
4. Ebben az évben mi volt a legkellemesebb dolog a Rattle Inc. oldallal kapcsolatban?
Szabó Viktor: Stílusilag tágulunk, remélem, ehhez én is hozzáteszek.
Sipy: Természetesen az, hogy csatlakoztam a Rattle team-hez, és ebből kifolyólag cikkeim is jelennek meg az oldalon. 🙂
Bársony Péter: Mindenképp a sokszínűsége az, ami számomra fontos, valamint az, hogy rengeteg zenekart innen ismertem meg közelebbről.
Buga B: A közönségtalálkozókat mindenképpen ide sorolnám; remekül éreztem magam, amikor jelen tudtam lenni. Remélem, hogy hagyomány lesz belőle, és évente 2-3-4 alkalommal minél többen össze tudunk igy jönni, akár valamilyen koncerthez köthetően is. Emellett annak is nagyon örülök, hogy egyre többen írjuk az oldalt, amitől csak sokszínűbb és izgalmasabb lesz a produktum.
Dávid László: Tudom, hogy az önfényezés büdös, hazabeszélni sem akarok, de úgy gondolom, hogy honlapunk komoly, erős tartalommal rendelkezik. Örülök, hogy a stáb bővült, és remélem, hogy ez a jövőben is így marad. Noha Buga B kolléga külföldre költözik, bizakodom benne, hogy lesz ideje időt szakítani ránk, és kritikáival, interjúival emeli a Rattle Inc. színvonalát. És Bársony Pétertől is sokkal több cikket várok. 🙂
Coly: Először is a saját weboldalunk, a rattle.hu januári elindulása. Aztán a közönségtalálkozók, az ottani pódiumbeszélgetések, nem utolsó sorban pedig a szerkesztőség és olvasóink létszámának gyarapodása.
Zozzie: Ez az év számomra igen sok kellemes eseménnyel szolgált. Néhány kiváló zenésszel sikerült megismerkedtem (nem mindenkivel személyesen, de azok kapcsán, akikkel csak üzenetváltás útján kommunikáltam, ugyancsak pozitív benyomások értek). Néhányuktól kaptam is az idei anyagaikból CD-ket, amit örömmel vettem, ráadásul ezek mind remek muzsikát rejtenek, és szívesen írtam róluk ismertetőt (Omega Diatribe, Nagaarum, Crowhill Tales, Zivatar). Ezen kívül, szintén jóleső érzés látni, hogy egyre többen követnek bennünket a Facebook-on. És majdnem kifelejtettem a leglényegesebbet: az év elején elindult a Rattle Inc. önálló weboldala, amelynek végső kialakításában egy kicsit én is részt vettem.
(ma 17.30-kor folytatjuk)
Leave a Reply