A mai napig polémia tárgya, hogy az Exodus-nak is bele kellene-e tartoznia a Big Four of Thrash-be. Jómagam e vélemény felé hajlok, hiszen Tom Hunting-ék ott voltak a műfaj születésénél, az azonban már nem rajtuk múlt, hogy „semmire sem vitték”. „Ha a Bonded by Blood 1984-ben jelent volna meg” = ha a nagymamámnak farka lett volna, ő lett volna a nagypapám. Azonban a dolgok nem így alakultak és erről mindenképpen akkori kiadójuk, a Torrid Records tehet.
A kazettacserélgetős undergroundban már javában közkézen forgott a demó, mire a lemez 1985-ben megjelent. Persze ekkor sem volt még késő, de teljesen más lett volna a leányzó fekvése, ha egy évvel korábban jelenik meg a mű. Főleg annak függvényében, hogy a konkurencia nem volt olyan hatalmas: a Ride the Lightning és a Haunting the Chapel mellett minden kétséget kizáróan nagyot robbant volna a Bonded by Blood.
Ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy nem a thrash-vonalról indult el a zenekar, és erről ez a kalózanyag ad hű képet. És itt merül fel a másik nagy kérdés: mi történt volna akkor, ha a Metallica nem teszi át a székhelyét San Francisco-ba? Tulajdonképpen mindkét zenekar gyökerei, hatásai egy tőről fakadnak, ahogy azt ez a korong is alátámasztja.
Az 1979-ben alakult Exodus a Bay Area-i színtér legelső képviselői közé tartozik, később nemcsak közvetlen környezetükre, hanem világszerte is óriási hatást fejtettek ki a kezdő thrash metal zenekarokra. A csapatot három középiskolai kamasz, Kirk Hammett (ő a zenekar névadója) és Tim Agnello gitárosok, Tom Hunting dobos/énekes, valamint Keith Stewart énekes hívta életre, akikhez egy évvel később csatlakozott Carlton Melson basszusgitáros.
Az immár színpadképes ötös hamarosan nekiállt, hogy nevet szerezzen magának az öböl környékén; különböző házibulikon és iskolai rendezvényeken léptek fel. Szettjük főleg a ’70-es évek hard rock és a NWOBHM zenekarai szerzeményeinek feldolgozásából állt, de már saját dalaik komponálására is komoly hangsúlyt fektettek.
Ahogy az fiatal, kezdő bandák esetében történni szokott, 1981-ben az Exodusnál is megindult a zenészkeringő: miután Stewart kilépett, átmenetileg Tom Hunting lett az énekes, Carlton Melson-t Geoff Andrews váltotta, azonban Agnello is a távozás mellett döntött, akinek a helyére Kirk barátja, a csapat roadie-ja, Gary Holt került. Az együttes ebben az esztendőben találta meg karizmatikus, emblematikus frontemberét Paul Baloff (R.I.P.) személyében, majd 1982-ben az ötös felvette első demóját.
A banda Paul hatására kezdett el NWOBHM-alapú muzsikájába hardcore/punk-elemeket vegyíteni, ergo gyorsabb zenét játszani, így az Exodus-t a Bay Area-i thrash színtér úttörőjeként tartják számon. (1982 novemberében, a San Francisco-i Old Waldorfban a Metallica előzenekaraként léptek fel, és ahogy egyre több és több bulit adtak, úgy tettek szert egy nagy, lelkes rajongói bázisra, mégpedig agresszív, erőszakos színpadi magatartásuk révén.)
Mark Whitaker menedzser/producer javaslatára 1983 elején Kirk Hammett belépett a Metallica-ba, így a zenekar irányítását Gary Holt vette át. Rövid ideig Mike Maung, illetve Evan McCaskey voltak a zenekar gitárosai, mígnem megtalálták Rick Hunolt-ot, majd Geoff Andrews távozását követően Rob McKillop lett az új basszusgitáros, kialakítva ezzel a zenekar klasszikus felállását. Az új legénység 1984 tavaszán vonult a Turk Street stúdióba, ahol Doug Piercy segítségével rögzítették szerzeményeiket későbbi bemutatkozó nagylemezükhöz, a Bonded by Blood-hoz.
A Strike of the Beast a ’82-es és a ’84-es demó anyagait tartalmazza egy rövid interjúval kiegészítve. Csakúgy, mint a Slayer-nél és a Metallica-nál, úgy az Exodus-nál is egyértelműen kimutatható a NWOBHM csapatainak hatása, azonban mind Hetfield-ék, mind Araya-ék gyorsabban, lendületesebben, agresszívebben tálalták muzsikájukat az immár Baloff-fal megerősített Exodus-nál. Arról már nem is beszélve, hogy Paul ekkor még nem rendelkezett azzal a démoni kisugárzású, groteszk hanggal, mint amely a Bonded by Blood-on jellemzi. A ’82-es demó dalaiban kifejezetten gyengén énekel, az azonban vitathatatlan, hogy lendületesen, ifjonti hévvel tolmácsolják a tételeket.
A két évvel későbbi demó már egy másik, keményebb, súlyosabb Exodust mutat, Baloff hangja is alapos változáson ment át, ekkor nyerte el a csapat végső arculatát. Nyersebb, vadabb, technikásabb irányba lépett a csapat, a Bonded by Blood, az Exodus, a No Love vagy a Strike of the Beast nagyságrendekkel jobbak, mint a Whipping Queen, a Death and Domination vagy a Warlord, nem véletlenül lettek a thrash metal meghatározó klasszikusai, és hívták fel a zenekarra a rajongók figyelmét. A lemez érdekessége még a ’83-as próbatermi felvételről átemelt Deathrow, ugyanis ez a szám Exodus-kiadványokon korábban soha nem jelent meg, először a Double Live Dynamo-ra került fel.
Az Exodus a New York-i Torrid Records-szal kötött szerződést, majd 1984 nyarán, a Prairie Sun stúdióban álltak neki debütáló korongjuk felvételeinek. Az eredetileg A Lesson in Violence munkacímen futó album kiadása amiatt csúszott majdnem egy évet, mert nem találták meg hozzá a legmegfelelőbb borítót – miközben a felvett anyag közkézen forgott a tapetrading mozgalomban részt vevő fanatikusok között, óriási lelkesedést, felhajtást generálva a zenekar körül.
(A Bonded by Blood egyfajta kötelékre utalt Hammett, Holt, Hunting és Baloff között, ugyanis egy átitalozott éjszaka után arról diskuráltak, milyen jó egy zenekarban lenni, és azt a zenét játszani, amit szeretnek, és egy ponton eldöntötték, hogy ennek fizikai tanúságát adják. A négyes tagjai egy borotvapengével vágásokat ejtettek a kezükön, és vérüket összekeverve „vérszövetséget” kötöttek.)
Ahogy fentebb utaltam rá, már sohasem tudjuk meg, mi lett volna, ha a lemez megjelenése nem tolódik el egy esztendővel, és a tervezetteknek megfelelően 1984-ben lát napvilágot. Jelentősége, hatása azonban így is felbecsülhetetlen. Megkerülhetetlen alkotás, nem vitás, hogy a thrash műfaj Top 10-ében a helye.
Leave a Reply