„Nem voltunk sátánisták”

Beszélgetés Szandrik Lászlóval, az egykori Fantom zenekar gitárosával

1987-ben, amikor a metal zene a látóterembe került, és tudatosan kezdtem el érdeklődni iránta, értelemszerűen a magyar zenekarok anyagai sem hagytak hidegen. Akkor még javában gyerekcipőben járt itthon az underground, tudjuk jól, hogy a politikai rendszer sem támogatta ezt a muzsikát, azonban a föld alatt tehetséges zenekarok kezdték el bontogatni szárnyaikat. Mint például a budapesti Fantom, amelynek demója, a Lucifer jelenj meg! elsőként jutott el hozzám. Máig nem felejtem el azt a döbbenetet, ami kiült az arcomra a felvétel meghallgatása után. Ezt a kultikus, klasszikus demót idén az F.O.A.D. Records vinyl formátumban dobta piacra. Beszélgetőpartnerem a csapat egyik gitárosa, Szandrik László volt.

Laci, köszöntelek webzine-ünk nevében, és örülök, hogy elfogadtad az interjúfelkérést! Egy kis nosztalgiázásra, időutazásra szeretnélek invitálni, rendben van?

Persze, mehet.

Mikor, hogyan alakult a Fantom? Mindnyájatoknak ez volt az első zenekara, vagy esetleg korábban már játszottatok egy-két formációban?

A korunkból adódóan nem nagyon. Én voltam néhány próbán egy középiskolai zenekarban, mint basszusgitáros (!), de abból nem sok minden lett.

Ismertétek egymást korábbról?

A másik gitárossal, Bojtár Tóth Józseffel egy általánosba jártunk, és együtt is kezdtünk el gitározni, teljesen az alapoktól. A Fantomnak volt egy kezdetleges elődje, egy énekes sráccal, de az még egy elég dallamos valami volt. Akkoriban mi is ilyesmiket hallgattunk. Aztán valahogy hozzám került a Slayer Hell Awaits albuma, amitől padlót fogtam…

A szerepek leosztása hogyan történt? Hogyan dőlt el, hogy ki lesz az énekes, a gitáros, kik alkotják a ritmusszekciót stb.?

Sokáig így hárman voltunk, de nagyon szerettünk volna rendes zenekart, amihez nagyon kellett volna még zenész, akiket akkoriban nem volt könnyű találni. Egy koncerten (Ossián/Sámán) találkoztunk Lakatos Lászlóval és Ungvári Tamással, akiket látásból ismertünk az erzsébeti lakótelepről. Kiderült, hogy Laki dobos, és van felszerelése is (!), de egy feltétele volt: Tamás legyen az énekes. Nem tudtuk, milyen hangja van, de jó kiállása volt, hosszú haj stb., szóval igent mondtunk. A basszusgitáros Csősz Balázs volt az utolsó, aki csatlakozott. Őt a metrón szólítottuk le. Destruction-póló volt rajta, és basszusgitár volt nála, ennyi elég volt.

Autodidakta módon sajátítottátok el a zenei tudásotokat, vagy jártatok tanárhoz?

Mi BTJ-vel két évig közösen jártunk gitártanárhoz, de ő külön is. Akkoriban csak jazzgitározást lehetett tanulni. Képzelheted… Laki is vett néhány dobórát, sőt az apja is dobos volt, persze olyan vendéglátós.

Hol volt a próbatermetek, és hogyan nézett ki?

A próbaterem nagy küzdelem volt. Próbáltunk mindenhol: pincében, lakásban, de túl hangos volt, és a lakók hamar kivágtak minket. Egy volt tanárom jóvoltából az MHSZ lőterén is próbáltunk, de az is megszakadt, mert el kellett volna mennünk egy sportnapra zenélni. Nem tudtuk meggyőzni a vezetőt, hogy abból nagy botrány lenne… Aztán a szüleim munkahelyén, a Kontakta Alkatrészgyárban volt egy ifjúsági klub, amit nem használtak. Ott végre nyugodtan nyomhattuk.

Milyen rendszerességgel próbáltatok? Saját dalok megírására törekedtetek, vagy feldolgozásokat is gyakoroltatok?

Hetente egyszer vagy kétszer próbáltunk, de mi BTJ-val már előtte rendesen összepróbáltuk a dalokat. Poénból néha belekezdtünk más zenekarok számaiba, de sohasem lett belőle semmi, kivéve a Sodom-nótát.

Komolyan vettétek a zenekart, a muzsikálást? Milyen célok vezéreltek benneteket, amikor a Fantomot létrehoztátok?

Ahogy emlékszem, nagyon lelkesek és elkötelezettek voltunk. Akkoriban csak a Pokolgépnek volt egy nagylemeze, mindenki más kazettákkal nyomult, így a mi céljaink sem voltak nagyok. Persze láttuk, hogy a kortársaink, például Németországban (Kreator, Destruction) szintén srácok, de ők ott voltak, mi meg itt.

Ami a hatásaitokat illeti, melyek voltak azok? Azonos hullámhosszon voltatok a kedvenceket illetően?

Mindenkinek voltak saját kedvencei, amivel aztán lehetett őket/minket húzni… Szerencsére voltak közösek is, és szerintem jó hatással volt ez a mix a zenénkre. Például amit kevesen tudnak, vagy hallanak ki a Fantomból, hogy nagyon sok Mercyful Fate-t és King Diamond-ot hallgattunk. A kezdeti gyors egyszerűségből az egyre technikásabb zenék irányába mentünk. A Slayer, és különösen a Reign in Blood közös kedvenc volt.

Az underground idehaza a ’80-as évek második felében kezdte el bontogatni a szárnyait. Olyan csapatok alakultak meg ekkoriban, mint a Tormentor, a Detonator, de már létezett a Beyond, az Atomic. Nyomon követtétek, hogy mi történik itthon a metal életben? Mélyen beleástátok magatokat az undergroundba?

Először nem nagyon ismertünk senkit. Nagyon kezdetleges volt akkoriban a kommunikáció, volt a Metallica Hungarica és néhány fénymásolt cucc, de ennyi. Gyakorlatilag a koncerteken ismertük meg egymást.

Első és egyetlen demótokat, a Lucifer jelenj meg!-et 1987-ben rögzítettétek. Emlékszel még arra, hogy mennyi idő alatt rögzítettétek, illetve hol, hogyan zajlottak a felvételek?

Persze, felejthetetlen volt. Egy óvóhelyen vettük fel a Kugli együttes volt dobosával. Ha jól tudom, a Tormentor is nála vette fel a maga anyagát. Volt egy keverője, mikrofonjai és egy kétsávos (!) szalagos magnója. Egy full beton helyiségben, egyszerre játszottuk fel a számokat, csak az ének és a szólók mentek utólag. Nekünk ez akkor is egy csoda volt a diktafonos felvételhez képest. És persze szar szocialista cuccokon (Regent, Musima, Jolana, Tacton stb.) nyomtuk.

A dalok hogyan álltak össze? Milyen munkamódszerrel dolgoztatok? Ki írta a zenét és ki a szövegeket?

A zene 80 százalékban tőlem jött. BTJ-vel kidolgoztuk a részleteket, majd a dalokat a próbán véglegesítettük. A szövegekért Tomi, illetve Laki öccse, Gyuri volt a felelős. Ő egyébként egyfajta hatodik tag volt, ő tervezte a logónkat is.

Mai fejjel/füllel mi a véleményed a demóról?

Maguk a dalok, a hangzást leszámítva abszolút vállalhatók, sőt, nem biztos, hogy ma el tudnám játszani ezeket a témákat… 🙂 Meglepően gyorsak és pontosak voltunk. A korai, próbahelyi felvételek már neccesebbek, de hát mi is fejlődtünk. A szövegek is folyamatosan változtak, volt olyan dal, amelynek kompletten lecseréltük a szövegét (például az Antidisco/6 perccel a vég előtt-ét).

Gondoltátok-e akkoriban, hogy a magyar underground egyik klasszikusát készítettétek el? Ti magatok akkoriban elégedettek voltatok vele?

Mi akkor nagyon büszkék voltunk rá, mert tényleg oda lehetett tenni bármelyik kortársunk cucca mellé. Az viszont, hogy még milyen sokan emlékeznek rá, nagyon meglep. Én azt hittem, hogy mindenki elfelejtette.

Milyen úton, hogyan terjesztettétek, reklámoztátok a demót? Annak idején mennyi fogyott belőle?

Ha jól emlékszem, kb. 150 darab másolt kazetta fogyott el, de az két koncert alatt. Máshová nem tudtuk vinni.

Sikerült általa felhívni a Fantomra a rajongók figyelmét?

Akkoriban más út nem is létezett, csak a koncert és a kazi.

Extremitásban, brutalitásban kevesen vették fel veletek a versenyt, tulajdonképpen csak a Tormentor és a Detonator (volt) említhető veletek egy lapon. Erről mi a véleményed?

Igen, elég durvák voltunk. Hamar rájöttünk, hogy nem elég jól játszani, a színpadon is mutatni kell valamit. Sokszor az többet számított, mint maga a zene.

A korai időkben mennyit koncerteztetek? Hogyan emlékszel vissza a bulijaitokra? Melyek voltak a legemlékezetesebb fellépéseitek?

Igazából nem volt sok koncertünk. A csepeli Black Metal fesztiválokon léptünk fel, egyszer Kelenföldön a Tormentor előtt, egyszer pedig a Sámán előzenekaraként. Hát, nagyot néztek…

A demó megjelenése után további dalokat (például Antidisco, Sátán én vagyok, Ne nézz fel az égre!, Sátán játéka, Black metal) írtatok, legalábbis a Native Pride Productions által, 2004-ben megjelentetett Próbafelvételek 1987-1988 ezt igazolja. Ezeket a nótákat magatoknak rögzítettétek, vagy tervben volt esetleg egy második demó is, netán egy lemez? A maguk idejében miért nem jelentek meg ezek a szerzemények?

Helyesbítek: az említett próbahelyi felvétel a korai időkben készült. Még basszusgitár sincs mindegyik szám alatt, mivel akkor még nem volt velünk Balázs. Ezekben még elég erős a heavy metal-hatás. A „Lucifer jelenj meg!” idején már elhagytunk jó párat, illetve módosítottuk rajtuk. Persze vannak későbbi felvételek, amelyeket más felállásban rögzítettünk (új dobossal, hárman stb.), de új szám már nem készült. Majdnem mindent felvettünk, mert ez volt a módszerünk arra, hogy megjegyezzük a dalokat, és nagyon sokat tanultunk belőle.

Ezen az anyagon hallható a Sodom-tól a Sodomy and Lust. Ezen kívül más feldolgozást is rögzítettetek?

Nem. Én szerettem volna, mert a koncerteken másoknál nagyon működött, amikor valakinek a számát játszották, de Tomi nem szerette az angol szövegeket.

A sátánista (okkult) és halállal kapcsolatos szövegeket komolyan gondoltátok, vagy az egész csak image volt, polgárpukkasztás?

Nem voltunk sátánisták. Érdekelt bennünket a téma, az okkultizmus, a szervezett egyházak szarságai, és persze a legkeményebb zenéhez a legkeményebb szöveg kellett. 🙂

Mikor és miért lett vége a Fantomnak? Személyi, zenei ellentétek merültek fel, esetleg beleszólt a katonaság is, ami annak idején több zenekar fejlődését, pályafutását megnehezítette, esetleg kerékbe törte?

1988 tavaszán váratlanul kilépett Laki és Tomi. Várhatóak voltak a bevonulások, de még nem történtek meg. Ekkor lett a dobosunk Dilk Miki, és Balázs lett az énekes. Aztán én augusztusban katona lettem. Nélkülem talán egy vagy két koncert volt. Aztán vége lett, mert a többieket is utolérte a zöld egyenruha.

Tartod még a kapcsolatot az egykori Fantom-muzsikusokkal?

Tomival, Lakival és Gyurival szinte folyamatos volt a kapcsolatom, a többiekkel nem nagyon. A Facebook-on vettem fel a kapcsolatot és találkoztunk BTJ-vel, de Balázzsal csak leveleztünk.

Ahogy fentebb említettem, 2004-ben jelent meg CD-R-en a Próbafelvételek 1987-1988, illetve azt megelőzően, 2002-ben a Lucifer jelenj meg!, valamint 2007-ben a Fantomania, 2009-ben a Fantomania II és két évvel ezelőtt a Fantomania Ultra. Utóbbi hármat hallottad-e? Ha igen, mi a véleményed róluk?

Az említett anyagok nem olyan régen jutottak el hozzám. Érdekes. Mindenképpen megtisztelő.

Idén az F.O.A.D. Records adta ki 12” vinyl-en a demót. Ki szorgalmazta az anyag újra kiadását?

Bevallom, én most hallok erről először. Szóval…

Fizetett a kiadó nektek jogdíjakat? Mindannyian beleegyeztetek a vinylen történő újra kiadásba?

A korábbi kiadásokat én hagytam jóvá, de a lemezről nem tudtam. De nem igazán számít.

A bakelit révén egy új generáció fedezheti fel a Fantomot, olyanok, akik még nem is éltek akkor, amikor ti aktívak voltatok…

Igen, ez már egy teljesen másik generáció.

Egyetértesz azzal, hogy a Fantom komoly „hagyatékot” hagyott maga után, és még élénken él a hazai rajongók emlékezetében? Meglep téged, hogy a mai napig is érdeklődnek a rajongók a zenekar iránt?

Reálisan akkor tényleg a közelében voltunk a nemzetközi szintnek, és ez elismerést érdemel. Sajnálom, hogy nem tudtuk folytatni. Szerettem volna elhagyni a sátános szövegeket, és egy intelligens, de durva zenét játszani. Ez végül nekem összejött a Mantrával.