
Azt mondják, alapvetően vizuális lények vagyunk, hogy az információ átadása-befogadása szempontjából egy kép tízszer többet ér, mint egy mondat. Ugyanakkor maximálisan egyetértek Sipy kollégámmal, aki szerint a zenében a ZENE a lényeg, a többi csak adalék, „ízfokozó”.
„Hallgass bele a YouTube-on!” – ajánlott a múltkor a figyelmembe Zozzie egy számomra ismeretlen előadót. Ami azt is feltételezi, hogy audiovizuális élményt szánt nekem, hogy a fájlmegosztón a hang mellett képek, videó is vár rám.
A problémám ezzel csak az, hogy a látvány, ami ugye hatásosabb, mint a fülön át ható inger, elvonja a figyelmet a zenéről. Az enyémet legalábbis.
Nem vonz az ingereknek ez a fajta komplexitása. A legritkább esetben nézek videóklipeket, nem gyűjtök bakelitalbumokat, jó ideje már CD-ket sem. Bár több előnyük is van az mp3-fájlokkal szemben (hangminőség, a számok folyamatossága, képi kiegészítők), „csak a helyet foglalják”. Számomra már rég nem jelentenek értéket, mert a zenében tényleg a ZENE a lényeg.
Így aztán a múltban gyakran előfordult, hogy egy anyag esetében azt sem tudtam, hogy néz ki a borítója, hogyan festenek az azon játszó zenészek. Ez csak most, a fanzine újraélesztése óta változott meg, amikor a cikkekhez a zenekari fotót és a borítót is illendő mellékelni. De már nem gyönyörködöm az utóbbi képi világában, nem teszek ki posztereket a szobám falára, és videókat is a legritkább esetben illesztek be a posztjaimba.
Nálam ez van. Jöhetnek az ellenvélemények!
Leave a Reply