Heavy metal: a tudás tárháza

Jerikó lerombolása

„Tudjátok, ma is tanultam valamit” – mondja a South Park számos epizódjának végén a jó gyerek Stan Marsh. Az elmúlt évtizedekben én is számtalanszor éreztem így a heavy metal muzsikákkal való ismerkedés kapcsán. Nem feltétlenül a dalszövegekből okultam, viszont azok tettek kíváncsivá, ösztönöztek, hogy utána olvassak bizonyos témáknak, eseményeknek, jobban megismerjek egyes történelmi személyiségeket.

Csak hogy néhány példát említsek, az Iron Maiden nyitotta rá a szemem Nagy Sándorra, a Manowar a germán mitológiára, a Helloween a bibliai Jerikó városának elestére, a Running Wild pedig a kalózok világának legendás figuráira.

Nagy Sándor

De olyan „közelmúltbeli” sztorikat is említhetnék, mint Jim Jones tiszteletes dél-amerikai szektájának pusztulása, Charles Manson követőinek rémtettei, a Morgue utcai gyilkosságok, Hasfelmetsző Jack rejtélye, a prágai Gólem legendája, vagy éppen Dorian Gray története, amelyek metal albumok vagy nóták révén kerültek közelebb hozzám. Akiknek/amelyeknek egy részéről egyébként szépirodalmi művek is szólnak, ám lehet, hogy azokat zenei inspiráció hiányában soha nem vettem volna a kezembe.

Zozzie tavaly nyáron már írt itt, az oldalon egy négyrészes cikksorozatot a heavy metalról, mint művészetről (az első részt itt olvashatjátok, a többit pedig közvetlenül utána), amelyben szintén említést tett arról, hogyan jelenik meg kedvenc műfajunkban a szépirodalom és a képzőművészet.

A prágai gólem

Amiről ott nem esett szó, viszont az én életemben nagy jelentőséggel bírt, az az, hogy tulajdonképpen a metal ismertetett meg a komolyzenével, hozta közel hozzám ezt a műfajt. Alapvetően nem hallgatok operát, sem klasszikus muzsikát, ám a nehéz fém művelőinek köszönhetően ismerek fel, illetve mélyedtem el jobban egyes művekben. Íme, néhány példa:

Accept: Metal Heart (Beethoven: Für Elise)
Helloween: Gorgar (Grieg: Peer Gynt/A hegyi király csarnokában)
Stormwitch: Rondo alla Turca (Mozart: Török induló)
Mekong Delta: Night on a Bare Mountain (Muszorgszkij: Éj a kopár hegyen)
Mekong Delta: The Hut of Baba Yaga (Muszorgszkij: Egy kiállítás képei)
Manowar: William’s Tale (Rossini: Tell Vilmos – nyitány)
Manowar: Sting of the Bumblebee (Rimszkij-Korszakov: A dongó)
Manowar: Nessun Dorma (Puccini: Turandot)
Therion: O Fortuna (Orff: Carmina Burana)

Persze, a legtöbb esetben „fél füllel” már hallottam az eredeti művet, de igazán a feldolgozás révén rögzült bennem.

Úgyhogy a metal nemcsak művészet, hanem kapu is a műveltség, a társművészetek felé. Köszönöm, hogy részt vehetek ezen az élethosszig tartó kurzuson!

 A hegyi király csarnokában

Baba Yaga kunyhója
Tell Vilmos
A cikk szerzője: Coly 902 további cikk
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*