Felfedezőutunk szeszélyesen kanyarog a rock/metal végeláthatatlan metropoliszának labirintusában. Bizonyos tereket érintünk, egyes utcákat – tudtunkon kívül vagy szándékosan – elkerülünk, attól függően, milyen útvonalat, látnivalókat néztünk ki magunknak, vagy ajánlottak nekünk mások.
A „látnivalók” ebben a képben az egyes előadók, a „főbb nevezetességek”, „tájékozódási pontok” pedig azok az ikonikus zenekarok, amelyek egyetemes népszerűségük miatt vonzanak, vagy éppen ezért maradunk távol tőlük, és keresünk magunknak másféle, személyre szabottabb kedvenceket.
Nem akarom tovább kuszálni a gondolati szálakat, a lényeg, hogy ha nem is áll feltétlenül közel hozzám egy-egy ilyen nagyság zenei világa, mégis késztetést érzek arra, hogy rövidebb-hosszabb felfedezőutat tegyek az általa alkotott univerzumban. Ők a megkerülhetetlenek, akiknek munkásságát illik ismerni, ha máshogy nem, hát egy válogatás erejéig. Számos olyan meghatározó zenekar létezik a rockzene világában, akiktől máig egyetlen teljes albumom sincs (csak best of-kollekcióm), vagy ha van, az is „véletlenül”. Belebotlottam, felvettem, de utána már megelégedtem egy szelekcióval az általam legjobbnak tartott dalokból.
Az én életemben sokáig ilyen banda volt az AC/DC, a Motörhead, a Venom, a Kiss, vagy a Van Halen. Később olyan, a metal perifériáján, szomszédságában nagyot alkotó zenekarok birodalmába is bemerészkedtem, mint az Aerosmith, a The Ramones, vagy a Z. Z. Top. De sokáig a Fates Warning, az Amorphis és a Kreator is csak puzzle-darabkák képében létezett számomra.
Így aztán ezeknél a zenekaroknál az albumszavazáskor gondban voltam, azt viszont elmondhatom, hogy az erősebb oldalukról ismerem őket, és ezért egy kicsit fel is értékelem a munkásságukat.
A ti életetekben is vannak ilyen nem óriási kedvenc, ám megkerülhetetlen csapatok?
Nálam ilyen a Def Leppard, a Guns’N’Roses, a Van Halen-Aeorsmith páros nekem szintén, Bon Jovi, Beatles, hogy az csak az igazi nagyágyuk kozul mondjak párat. Az underground metal világában is vannak ilyenek, pl. Savatage, VoiVod, de az ilyenek inkább a modern idok információ áradatában, ahol minden zene elérheto, idohiány miatt sikkadtak el, de sorra fognak kerulni. És van egy személyes fóbiám is: kimondottan irtózom a szent tehénként kezelt csoda-zeneszektol is, Pl Malmsteen, Dream Theater, Nevermore. Tudom, talán sokat vesztek ezzel, de ez van.
Hát, mindent nem ismerhetünk, nem szerethetünk. Szerintem mindenkinek vannak ilyen bandái, más kérdés, hogy a „kötelezőket” is hallgatja-e.
ACDC – 1-2 lemezt ismerek mindössze + a klasszikusokat
Van Halen – Eruption és Jump
Rolling Stones -jóformán semmi
Kiss – válogatás
Black metal – Bathory és Celtic Frost, de pl. a norvég vonalból max. az Emperor és DarkThrone 1-1 lemeze
Aerosmith – alig valami ) – Walk This way – haha
Punk – alig valami