Jó érzésekkel emlékezve az áprilisi, Dürer Pince-beli, Thrash-Mosh Clubbal közös rendezvényünkre, ez alkalommal ismét az önálló szervezés és a belvárosi helyszín mellett döntöttünk. Szakítva az eddigi hagyományokkal, nem zenészeket, hanem a szcéna egyéb szereplőit invitáltuk pódiumbeszélgetésre, remélve, hogy a hozzájuk kötődő témák is mozgósító erővel bírnak majd olvasóinknál.
És bár tény, hogy látogatottság tekintetében negatív csúcsot állítottunk fel (aminek hátterében Zozzie rajongói körének távolmaradását sejtjük :-), hiszen nagyra becsült kollégánk sem tudott eljönni, így a sokak által várt zenei kvíz is elmaradt), a megjelentek, azt gondolom, érdekes és szórakoztató estének lehettek részesei. Mostanra kezd kialakulni egy „kemény mag”, amelynek tagjai rendre megjelennek, és persze mindig vannak újoncok is, akiket szintén örömmel látunk.
Ezzel együtt felmerült bennem a kérdés, hogy egyáltalán van-e értelmük ezeknek az olvasótalálkozóknak. Hiszen ahhoz képest, hogy mennyi embert szólítunk meg, elég kevesen jövünk össze. Aztán arra gondoltam, vegyük úgy, mintha egy baráti társaság járna össze negyedévente; egyesek ráadásul egészen messziről érkeznek, hogy részesei lehessenek a szeánsznak.
Az is újdonság volt, hogy ezen az estén nem egy, hanem két beszélgetésre került sor. Kíváncsi voltam, a hallgatóság elunja-e magát a nagyjából kétórás disputa végére, de nem, hősiesen helyt ültek, igaz, közben volt egy hosszabb cigi- és sörszünet. Többen is azt mondták, lekötötték őket az interjúk, úgyhogy lehet, a program ilyen felosztásával a jövőben is élni fogunk.
Elsőként Binder Gáspárt, a Cudi Purci Booking vezetőjét faggattam a koncertszervezés kulisszatitkairól. Részletekbe most nem mennék bele, hiszen a vele folytatott kérdezz-felelek-et hamarosan oldalunkon is olvashatjátok. Ami talán az egyik legérdekesebb dolog volt számomra, hogy mennyire bizalmi alapon egyeznek meg a fellépésekről a külföldi zenekarok és itthoni vendéglátóik (legalábbis Gazsi cége).
És igen, a kis létszámból adódó meghitt légkör és a visszajáró „vendégek” okán, úgy érzem, valóban közvetlen volt a viszony a hallgatóság, az interjúalany és a műsorvezető között. Előbbiek mertek kérdezni, Gáspár pedig néhány off-record információt is megosztott a résztvevőkkel – amelyek persze kimaradnak a weboldalunkra felkerülő cikkből. 🙂
Ezen az estén műsorvezetőként is debütált az élő és e-mail-es interjúkészítésben igen rutinos Dávid László kollégánk, aki Török Imrét, az egykori Tüzes Víz metal barlang vezetőjét faggatta a rendszerváltás környékének klubéletéről. Előtte persze a skót focit is alaposan kitárgyalták, majd a legapróbb részletekbe is belementek a ’80-as/’90-es évek fordulójának vendéglátózásával, a Tüzes Víz úttörő szerepével, az eszement bulikkal és persze Imi személyes ellentétekből fakadó távozásával kapcsolatban.
S hogy vendégeink mennyire benne vannak a jelen rockzenei életének körforgásában: Gazsi egy fellépésre, Imre pedig egy Zorall-koncertre indult tőlünk, amely remek alkalmat teremt számára a régi ismerősökkel való találkozásra.
Számunkra pedig ez az olvasótalálkozó teremtett remek alkalmat arra, hogy együtt maradjunk, és az asztalon egyre szaporodó üres üvegeket és poharakat körbeülve hosszabban is elbeszélgessünk egymással. Közben egyesek távoztak, helyettük új emberek jöttek, és egy idő után azt vettem észre, többen vagyunk, mint amikor elkezdtük. Én este 10 körül léptem le, jó páran viszont még maradtak, úgyhogy ők majd – kommentben – elmesélik, hogyan ért véget az este.
A lényeg azonban az, hogy januárban folytatjuk!
Annyit tennék én is hozzá a részemről, hogy a látogatottság ezúton hagyott némi kívánnivalót maga után, amelynek biztos megvan a magyarázata (időbeosztás, egyéb programok, betegség stb.) Ettől függetlenül jó magam is készül az ötödik találkozóra.