Hogy hogyan találkoztam ezzel a zenekarral? Izraeli metal csapatokat kerestem a neten, és többek között ők jöttek szembe velem. A lexikonok meghatározása szerint thrash-t, saját definíciójuk szerint tech-thrash metalpunk-ot játszanak. Én inkább azt mondanám, hardcore thrash-t: nyers, alapvetően magas sebességfokozaton pörgő muzsikájuk egy System Of A Down-ízekkel megbolondított Suicidal Tendencies-re emlékeztet (hardcore-szakértő olvasóink nyilván jobb példákat is tudnának említeni).
A muzsika sokszor szimpla punk rock, szélsebes tekerésekkel, futó szólókkal, dallamtalan kórusokkal, amelyekhez természetesen társadalomkritikus szövegek társulnak. A zenészek a bennük felgyülemlett dühöt humorban igyekeznek feloldani; mondjuk, a Soher-ben (ami egy feldolgozásnóta) ezt egy kicsit túlzásba is viszik, a dalt ugyanis az élvezhetetlenségig szétpoénkodják.
A csapat Petah-Tiqua városából származik. 2010-ben alakultak, és mind ezidáig egyetlen hanghordozójuk jelent meg. A kvartettet jelenleg Eliran Balely énekes, Dor HaShamen Plaut gitáros, Yuval Rozin basszusgitáros, valamint Hadar „Radar” Salingre dobos alkotja. (A lemezen bőgősként még Lidor Sharaby, ütősként pedig Noam Chizo Salingre játszott.)
A fiúk nem nagyon akarják rabolni az időnket: az album 10 szerzeménye 22 perc alatt fut le. Kiemelkedő pillanatokat így nem is nagyon érdemes említeni. A Marx Was Right-ban Balely Tom Araya-s sikolyokat hallat, plusz a dallamos énekkel is megpróbálkozik – kevés sikerrel, máshol pedig idétlenül bugyborékolóssá torzítják a hangját. A lemez meglepően jól – kellően karcosan és tisztán – szól. Ütős anyag, mostanában, ha gyors zenére vágyom, ezt hallgatom.
Leave a Reply