„Azt beszéltük Csabával, hogy a harmadik lemezzel fog igazán bejönni”

Bevezetés (prológosz):

Zozzie a Darkness Enthroned Festival előtt ókori görög drámát rendezett az Archaic zenekarral, amelyben Szabó Csaba dobos és Jósa Tamás énekes voltak a főszereplők. A „kórus” EGY kissé A háttérben maradt, sőt, egy idő után már csak egy hős, Tamás maradt életben. Tragédia két felvonásban.

A konfliktus (expozíció):

Zozzie: Az a jó ebben az egészben, ebben az interjúban, hogy kábé 28 éve csináltam ilyet.

Tamás: Igen?

Z.: Igen, ilyen élőt. Olyan kurva rég volt. Még Feszültség fanzine…

T.: Addig e-mailezés volt? Vagy mi?

Z.: Figyelj, én, úgymond, másfél éve tértem vissza az újságíráshoz. 28 év közben eltelt… De Coly-nak, a főszerkesztőnek is 25 év, de ő más témában ugyanúgy újságíró. (Zozzie, bunkó vagy, válaszolhattál volna a kérdésre.)

T.: Egész jól tettétek! Látom, megint lesz közönségtalálkozó.

Z.: Ja, gyertek, gyertek! Mert kurva jó! Megy ez a szar? (Zozzie a telefonját nézi, hogy veszi-e a beszélgetést.)

T.: Megy, megy. Az e-mail-es interjú az szar… előre megírt kérdések…

Közben mozgolódás támad.

Csaba: Ki kell mennem…

T.: (Csabának) Az interjúra meg szarsz rá!

Z.: Menj nyugodtan, majd úgyis összekalapálok valamit, tök mindegy, ki mit mond, majd valamit, …

Cs.: Negyed óra.

Z.: Menj nyugodtan!

T: Ez fontos?

Cs.: Hát, igen.

T.: Kurva sok idő van a koncertig. Mi olyan fontos, Csabi?

Z.: Nyugodtan, folytathatjuk utána is. Nem rohanunk sehová.

T.: (valakinek) Gyere, ülj le te is!

Z.: Figyelj, még utána is lehet…

Cs.: (Tominak) De mindig te beszélsz!

T.: De te sokkal jobban tudod a múltat. Én pár éve vagyok benne, úgy 8 éve, abból, baszd meg, 6 év inaktív.

Cs.: Én meg 16 éve vagyok benne.

T.: Lassan nagykorú a zenekar. Na, akkor nyomd!

A bonyodalom kibontakozása (kardalok):

Z.: A How Much… lemezetek elég nagy dobás lett itthon. Megváltozott a zenekar megítélése? Közel a világhír?

T.: Reméljük, hogy közel van!

Z.: Ugye?

T.: Igen. Éppen ma kaptunk koncertfelkérést, hogy mehetünk a Soulfly elé. Hogy hová? Jekatyerinburgba. Vízumköteles, és a jövő héten kellene menni. Úgyhogy valószínűleg nem megyünk.

Cs.: Fehéroroszországba…

T.: 110 ezer fejenként a repjegy. Jönnek be egyre jobb, izé… ajánlatok, csak mindig a kurva pénz miatt le kell mondani, vagy azt mondani, hogy hát ez így nem jó. Telik az idő, tudod? A zenekar megítélése persze, változott. Hiszen gyakorlatilag addig egy halott dolog volt. Amikor én beszálltam… Mikor? 2011-ben. Három koncerttel jöttünk vissza, aztán mindenki szétszéledt. Most meg Csabáék összerakták a lemezt… (Csabának) Arról te nyugodtan mesélhetsz amúgy, hogy ez hogy történt!

Cs.: Az inaktív idők… Nem volt nagyon inaktív időszak, csak kifelé tűnhet annak. Valójában Lacival folyamatosan játszottunk a próbateremben. Lementünk, és állandóan berúgtunk… Mindig az volt bennem, hogy indítsuk el a felvételt, ha már egyszer ott  kalimpálunk a teremben. És az évek során összejött annyi anyag, hogy szóltam Lacinak, hogy mi lenne, ha ezt elkezdenénk összerendezgetni. Amiből végül úgy nagyjából kikerekedett valami anyag.

T.: Ja, és az fontos, hogy ezt a fióknak írtuk. Na, amikor jött a Csaba, hogy ezt az anyagot meg kéne baszni, akkor azt mondtam, hogy persze, szövegeljük fel, meg feléneklem, meg minden, hogy legyenek meg a nóták a fióknak. Tudod, hogy lehessen mit mutogatni az unokáknak.

Cs.: Így indult, még Vörös Attilával, akit felhívtam, hogy segít-e felvenni, mert mindig dumáltuk, hogy persze, persze, majd egyszer… És akkor mondtam neki, hogy nagyjából összejött pár szám…

T.: Meg lehet nézni a YouTube-on, van fönt egy stúdió-session videó, nagyon vicces. Hogy hogyan történtek a dolgok.

Cs.: És akkor mindig átmentünk hozzá, ittunk vele, ilyesmi, és elkezdtük felvenni a dalokat, és ahogy mutogattam ennek a fasznak a nótákat (Tomira mutat), azt mondta, hogy ez kezd így…

T.: Mutattál tíz vagy tizenegy nótát, vagy mennyit, abból ismertem egyet, a Bulletproof-ot, amit játszottunk korábban, meg a Lifebringer-t, igen. De mondtad (Csabára néz), hogy a Bulletproof nem is lesz a lemezen, én meg mondtam, hogy a faszt nem! ?

Cs.: Igen. (óriási röhögés)

T.: És írj szöveget a többihez, mondta, én pedig hallgattam a nótákat, meg minden, és asszem’ kettőhöz jött valami kurva jó ötlet, a Two Minutes of Hate-hez, meg az …After a Kill-hez, és azt mondtam, hogy na, ezt a kettőt megírjuk, a többi meg lesz valahogy. És ez lett a végeredmény.

(Itt kisebb közjáték következett, ami kibogozhatatlan.)

T.: Szóval, ez a két dal tényleg baszott jól sikerült. Aztán volt a reunion koncertünk, talán tavaly augusztusban.

Cs.: Szeptember 1., itt.

T.: Ja, szeptember 1. volt, itt a Dürer-ben, a nagyteremben Vörös Attiláékkal. Mi volt ez? A Strenght Of Will, és meglepően kurva sokan voltak, tele volt az egész terem. (Csabához) Az a buli telt házas is volt?

Cs.: Telt házas volt.

T.: Mondjuk, 500 forint lefogyasztható volt a belépő árából, ha jól tudom.

Z.: Ja, az csalogató.

T.: Az baromi csalogató volt. Kurva jó dolog volt.

Z.: Csalogatta az embereket: 500 forintot leihattak.

T.: Nyomtuk két gitárossal, mert volt a Sipos Andris, aki a műsor egyik felét tolta, Erdélyi Peti tolta a másik felét, és akkor ilyen Mortal Kombat-os képet is kiraktunk az internetre, hogy akkor melyik gitáros fog maradni. Andris inkább a lassabb, Pantera-sabb témákat szereti, Peti meg ugye kurvára thrasher, ő tényleg szakértője ennek a műfajnak, és ő maradt. Egyértelműen rá esett a választás, már csak azért is, mert neki hosszú haja van, Siposnak meg nem. (röhögés) És így már csak a Csabának nincs hosszú haja.

Cs.: Egyre rövidebb, egyre kevesebb.

T.: Befelé nő neki, azért is szőrös a szájpadlása. (még nagyobb röhögés)

Z.: És én mit mondjak?

T.: És az új anyag megítélése olyan volt, hogy azt mondta a Hammer, hogy akkor, figyu, adjuk ki ezt a lemezt, és voltunk náluk párszor…

Z.: A Hammer szénné dicsérte.

T.: Igen, megkaptuk a Hónap Lemeze címet is, meg minden, egész jól indult, meg azóta benyomogattak minket egész jó helyekre. De náluk tényleg az volt, hogy „Hoppá, srácok, a lemezt ki kéne adni”, és rávettek minket, hogy adjuk ki a Hammerworld mellékleteként.

Z.: Tulajdonképpen akkor most nagyon bejött minden.

T.: Azt beszéltük Csabával, hogy a harmadik lemezzel fog igazán bejönni, akkor lehet majd egy ütős koncertprogramot összerakni, akkor lesz elég dalunk, hogy nyugodtan változtathassunk. A közönség is azt mondja, hogy „Hm, igen, de az előző lemezen az a dal…”, akkor van választási lehetőségünk, úgy játszhatunk különböző korszakokat.

Cs.: Majd 10 év múlva meglátjuk!

T.: Ja, ja.

Z.: Újabb 10 év múlva…

T.: A harmadik lemez vízválasztó lesz, mint minden egyes zenekarnál. Ha megfigyeled, a nagyoknál is a harmadik lemez volt, ahol kurva nagy váltás történt.

Z.: Akkor most már ne várjunk újabb 10 évet!

T.: Hát, most már nem, úgy felet kell még.

Z.: Jól van, az szuper! Erről majd úgyis lesz kérdésem.

T.: Ne hülyéskedj! Na, mondd tovább!

Zozzie nem tagadhatja le, hogy ott volt az Archaic koncerten (fotó: W’S Photos)

Z.: Na, azt mondja: a Facebook-on azt láttam, hogy négyen vagytok, négy tag.

T.: Hol láttál te ilyet?

Z.: Komolyan, a Facebook oldalatokon négyen vagytok.

T.: Hát, ezt én kurvára lecsekkolom, lehet, hogy akkor nem frissítettük a tagokat? (nyomkodja a telefonját)

Z.: De ugye akkor nem volt tagcsere?

Kórusban: Neeeem.

Z.: De akkor ki hiányzik? Egy gitáros szerintem hiányzik.

T.: Peti?

Cs.: Lehet, hogy a Peti nincs odaírva. Ő nem szólt erről.

Z.: Nem szólt????? Meg sem nézi ezek szerint? De a fényképen öten vagytok.

T.: Háhá! Tényleg nincs ott a Peti!

Cs.: De amúgy öten vagyunk.

Z.: Ajaj.

T.: De ez augusztus 29-i. Akkor még nem volt Peti. Szabó Dani lett volna a gitáros ugyebár, aki régebben is volt.

Z.: Akkor mégiscsak volt tagcsere!

T.: A Szabó Dani nem vállalta ezt a dolgot, neki nem fért bele. Igen, és, mondjuk, én ennek egy kicsit örülök, mert van épp elég dolog, amire kettőnknek kell koncentrálnunk. Megy az még? (a telefonomat nézi, mert éppen nyomogatom)

Z.: Megy, csak közben írt a Balázs.

T.: Melyik Balázs?

Z.: A Fábián. Ismered őt is, a barátnőjével fotózkodtál DivideD-en. (Timi a sztár, nem a Tomi – a szerk.)

T.: Ja! Jaja, puszilom őket!

Z.: Mindjárt itt vannak.

T.: Nagyon jó! És, izé… Nem, nem, öten vagyunk, csak ezt nem frissítettük, mert baszunk a Facebook-ra, kábé. Legalább olyan gyakran frissítünk, mint amilyen gyakran adunk ki lemezt. (azóta megtörtént a frissítés – a szerk.)

Vége az első felvonásnak. Holnap folytatjuk.

About Zozzie 316 Articles
Először 15 éves korában kóstolt bele a fanzine-újságírásba (Feszültség), sok évvel később, teljesen véletlenül került ismét közelébe a „szakmának”. Civilben egy mikrobiológiai fermentációs cégnél üzemvezető.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*