Azt nyilván nem tudjuk ellenőrizni, hogy a szavazó valóban ismeri-e a teljes diszkográfiát, de ez nem is érdekes, mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy így vagy úgy vesz részt a játékban. Van, aki csak egy, esetleg két albumot „tesz be a közösbe”, de ezzel sincs gond. Nemrég éppen Király Zoltán kedves olvasónk írta az Arcturus-játék kapcsán, hogy csak két lemez címét küldte el, mert a többit nem tartja odavalónak; azok is jó lemezek, de nem véli őket kiemelkedőknek, ezért nem látja értelmét, hogy csak azért írjon egy harmadikat, mert ismeri mindet. Személy szerint akkor írok teljes listát, ha az együttes kiadványainak, ha nem is mindegyikét, de jelentős részét ismerem, és természetesen van legalább három kedvencem. Ha egy, esetleg két albumot hallottam a zenekartól, de legalább az egyik nagyon bejön, esetleg a sok ismertből csak egyet vagy kettőt szeretek, akkor én is azt az utat választom, hogy hiányos lesz a lajstromom. Minden egyéb variáció nem szül rangsorolt címeket.
Néha azt is érdekes megnézni, hogy mennyire hasonlítanak vagy különböznek egymástól a listák. Ez leginkább zenekarfüggő. Izgalmas jelenség, ha a célkeresztbe került együttes az évek alatt jelentős stílusváltás(ok)on ment keresztül, mert ebben az esetben nagyon eltérő szavazatokat figyelhetünk meg. Vannak, akik a korai éra anyagait favorizálják, néhányan pedig a „megújult” korszakot részesítik előnyben. Természetesen az is előfordul, hogy innen is, onnan is bekerülnek albumok a Top 3-ba. Néha pont emiatt válik izgalmassá a játék: vajon a kezdeti időszak győz, esetleg a késői, stílusmódosuláson átesett lemezek diadalmaskodnak? A Death-szavazás elsőrangú volt, mert szinte ugyanannyian értékelték a nyers death metal-t, mint a komplex vonalat, de hasonlóan alakult a Bathory-játék is, ahol a black metal versengett az epikus, dallamos stílussal.
Ha egy zenekar nem igazán változtat a muzsikáján, és ugyanazon a vonalon halad (ez leggyakrabban a dallamos rockzenékre és a death/black metal-ra igaz), ráadásul végig magas színvonalon alkotnak, szintén meg tudnak oszlani az albumokra adott voksok. Nehéz, de megpróbálok visszaemlékezni, mely esetekben volt ez így. Ha jól rémlik, a következő bandáknál nagyjából ez volt a helyzet: Aerosmith, Asphyx, Ayreon, Behemoth, Cathedral, Darkthrone, Dokken, Iced Earth, Meshuggah, Nile, Rush, Rollins Band, Ten – a teljesség igénye nélkül.
Néhány együttesnél előre borítékolható, hogy melyik lemezük végez majd az élen, időnként Coly-val „ki is jelentjük” ezt a játék indulásakor a felvezető szövegben. Egy-egy zenekar letett az asztalra egy (esetleg két) olyan művet, amellyel nagyon magasra helyezték a lécet, de ezt nem sikerült elérni más időszakban (ez nem feltétlen jelenti azt, hogy a többi kiadvány gyenge lenne, csak az adott munka kimagasló), így eléggé kiszámítható, hogy mi lesz az első hely sorsa. Nem volt kérdés, hogy az Annihilator – Alice in Hell, a Fear Factory – Demanufacture, a Ministry – Psalm 69, a Machine Head – Burn My Eyes, a Queensryche – Operation: Mindcrime, a Pearl Jam – Ten, a Strapping Young Lad – City albumok lesznek a befutók, de a Biohazard, a Skid Row, a Soundgarden és a Pokolgép esetében is csak két nagylemez volt esélyes a győzelemre.
De ne csak a célszalagot elsőként átszakító, valamint a második, harmadik helyre befutott albumokat emeljük ki. Gyakran érdekes a további helyezések sorsa is, néha még az ötödik, hatodik helyen állomásozó lemezek is rengeteg pontot gyűjtenek, és csak hajszállal maradnak le a dobogóról, de olyan is volt, amikor az első és egy középmezőnyben végzett album között alig volt pontszámbeli különbség. Nem is ez a leglényegesebb, hanem az, amikor azt látjuk, hogy sok embernél első helyen van az a korong, ami az összesítéskor mégsem fér fel a dobogóra. Megint csak a Death-szavazással példálóznék, ahol még az utolsónak befutott album (ha jól rémlik, a The Sound of Perseverance volt) is remek eredményt ért el, nem volt oka szégyenkezésre.
Kellemes meglepetés volt, amikor zenészek is szavaztak saját zenekaraik legjobbnak tartott albumaira (Kátai Tamás – Thy Catafalque, Nagy András – Sear Bliss, Körmöczi Péter – Cadaveres/CDT), de egyébként is van néhány aktív/inaktív muzsikus olvasónk, aminek én nagyon örülök. Szintén jó érzéssel tölt el, hogy a legnagyobb hazai szaklap munkatársai, ex-munkatársai is képviseltetik magukat játékainkban (Szénégető Richárd, Zubor Olly, Kovács Péter, Uzseka Norbert, Szarka Joseph). Úgy látszik, Lénárd László még nem gyűjtött elég bátorságot hozzá, de egyszer biztos ő is bekapcsolódik. ? Mivel nem sűrűn olvasok más metal honlapokat, és egyébként is sok újságíró kolléga művésznevet használ, nem tudom pontosan megmondani, hogy hányan vannak a „körzetből”, akik szavaznak, de a nyakamat teszem rá, hogy páran megfordulnak a voksolásokon. Mindenkinek nagy-nagy köszönet, hogy emelitek magazinunk színvonalát!
És itt jön a képbe az a fogalom, amivel egy kicsit hazabeszélek, de szerintem minden weboldal, Facebook-on létrejött „vállalkozás” ezt tartja a legfontosabbnak, mégpedig a megosztást. Természetesen mi is azt szeretnénk, ha mindenhová eljutna a hírünk, és ehhez remek lehetőség az album-szavazós játék. Hálásak vagyunk minden olvasónak, zeneiparban dolgozó illetőnek, ha valahol megjelenik a Rattle Inc. logója, mert ezáltal sokan megismerhetik a nevünket. Nem egyszer mi is megtettük ezt egy-egy zenekar Facebook-oldalán, de sajnos volt olyan, hogy a szavazásra került banda nem reagált pozitívan erre a felkérésre, pontosabban valamiért nem hagyták jóvá a megosztást. Mindegy, ezen nem kesergek, szerencsére az együttesek zöme örült neki, hogy említésre kerültek, szerintem ebből ők is profitálhatnak.
Az egyik legfontosabb dolog számomra ebben a játékban, hogy gyakorlatilag ezzel is ajánlani tudunk a rajongóknak (és magunknak) remek kiadványokat. Jómagam is sokat csemegézek, mert az együttesek egy részét nem ismerem, és a dobogón végzett lemezekből már jó néhányat meghallgattam, és volt is nem egy, amelyik megtetszett. Az is gyakori, hogy az általam „beszerkesztett” zenekart már rég vettem elő, és ennek következtében benyomtam a lejátszóba valamelyik albumát. De a legjobban annak örülök, amikor egy olvasónk írja azt, hogy milyen jó, hogy terítékre került az adott banda, mert nagyon szereti, de már rég hallgatta, és a játék miatt elő is kapta valamelyik lemezüket, amivel egy jó napot szerzett magának. ?
Zárszóként a zenei listákról. Nem tudom, más zenei stílusokban mennyire jellemző kedvenc együtteseket, lemezeket, koncerteket stb. tetszési sorrendbe rendezni, de az biztos, hogy az általunk kedvelt műfajban gyakori jelenség. Mondjuk, ha valaki olvasta Nick Hornby Pop, csajok, satöbbi című könyvét, akkor valószínűsítheti, hogy a könnyűzene egyéb ágaiban is vannak rajongók, akik gyártják sokszínű lajstromaikat. Én már nagyon régen elkezdtem rangsorokat felállítani különböző szempontok alapján, és ahogy egyre több fémzenét megismertem, annál jobban szaporodtak ezek. Voltak külön death metal, thrash metal, black metal listáim is, de természetesen az éppen aktuális abszolút favoritok is mindig sorra kerültek. Emlékszem, volt egy olyan Top 10-em, amelyben csak olyan albumok szerepelhettek, ahol a zenekarnév és a korong címe megegyezett. A szavazós játék is voltaképpen egy „listába rendezés”, úgyhogy én nagyon élvezem!
És a ráadás. Többen jelezték honlapunk indulásakor, hogy a szavazós játék maradjon meg a Facebook-oldalon, mert kíváncsiak a többiek szavazataira, hozzászólásaira. Nos, én is emellett törtem lándzsát, mert néha nagyon vicces kommentek érkeznek, amelyeken jól szórakozok. Ez mindig megnevettet: „1. X nagylemez 2. Y album, a többi kuka.” Magam is próbálok poénosan hozzászólni egy-egy bejegyzéshez, mert szeretek nevetni, és remélem, olvasóink is értékelik ezeket. Mindig jót mosolygok azon, amikor Zsákai Tamás és Norbert Hellacopter egymás vérét szívják eltérő ízlésük miatt, de azokat a beszólásokat is kedvelem, amikor valaki „zsörtölődik”, hogy jól kicsesztünk vele, mert minden lemezét szereti a szavazásra váró zenekarnak, és emiatt marha nehéz kiválasztania azt a hármat, amelyek ténylegesen a legnagyobb kedvencei. Nem emlékszem már, ki írta, de folyamatosan ezen nevetek, így nincs más hátra, mint hogy az idézett sorral búcsúzzak: „Ez most olyan, mintha meg kellene neveznem azt a gyermekemet, amelyiket a legjobban szeretem!”. ?
Leave a Reply