Érintőlegesen vagy egy picit mélyebben már több cikkben is említést tettünk szavazós játékunk néhány érdekes részletéről. Most megpróbálok egy átfogó képet mutatni arról, hogy miért tartom fontosnak régóta zajló eseménysorozatunkat. Ha valaki esetleg nem tudná, miről van szó (ezt azért kétlem), tömören vázolom: kétnaponta bedobunk egy zenekart, olvasóink (és természetesen a szerkesztőség tagjai) pedig szavazhatnak az adott együttes általuk három kedvencnek tartott kiadványára, majd a beérkezett listákat Coly vagy én összesítjük (attól függően, melyikünk vezényli a voksolást), és végeredményt hirdetünk aszerint, hogy miként rendeződtek a lemezek a kapott pontok alapján (3-2-1 egység albumonként). Úgy tapasztaltuk, hogy sikeres a játék, sokan jelezték, hogy mindig izgatottan várják a következő kört, és szívesen elküldik listájukat.
Coly táblázatban vezeti az eddigi szavazások eredményét, a nyertes albumokat a megszerzett pontszámokkal együtt. Sajnos, egyre jobban közeledünk a végéhez, mert mostanra több, mint 250 (!) zenekart vettünk górcső alá, és hamarosan elfogynak azok az együttesek, amelyeket érdemes játékba vinnünk. Lehet, hogy találunk még olyan bandákat, akik tízen-x éve nyomják a metal-t, van is legalább tizenöt nagylemezük, de ha rajtam kívül senki nem ismeri őket, akkor nem érdemes erőltetni. De ne aggódjatok, nem lesz teljesen vége a szavazásoknak, mert a szerkesztőség már ötletel az újabb típusú játékon.
Mégis, melyik együtteseket érdemes „áruba bocsátani”? Azt hiszem, az nem képezi vita tárgyát, hogy a legnépszerűbb heavy metal brigádoknak itt volt a helyük (egy-két példa: AC/DC, Black Sabbath, Mötley Crüe, Motörhead, Slayer), de jó pár rétegzene, kevésbé ismert banda is előkerült, amelyek már aggodalomra adhattak okot. Volt néhány sikertelen próbálkozásunk, mivel alig jött az adott bandára szavazat, így értékelhető eredményt nem tudtunk felmutatni, vagy csak olyat, amely nem tükrözte hűen a valóságot. Néha megelégszünk nyolc-tíz vokssal is, ezekből már le lehet vonni a konzekvenciát, de azért az az igazi, amikor úgy húsz fölött van a hármas listák száma. Bár, elgondolkodva ezen, lehet, hogy tíz szavazatból is ugyanaz a végeredmény jönne ki, mint százból, de ezt nem fogjuk megtudni. Az biztos, hogy a részt vevő személyek száma és a játék tartalmassága között exponenciális összefüggés van.
Visszatekintve a kezdetekre, azért egy kicsit csalóka a szavazók számbavétele, mert folyamatosan emelkedik az olvasótáborunk, így egyértelmű, hogy egy kevésbé preferált zenekarnak ma már nagyobb esélye van megmérettetni, mint amikor elindult a Rattle Inc. a Facebook oldalon. Az Iron Maiden volt az első „áldozatunk”, akkor még 100-200 kedvelőt tartottunk nyilván (ezt már nem tudom pontosan), ennek arányában nem is érkezett túl sok szavazat Harris-ékre, de a Judas Priest-re, a Metallica-ra vagy a Megadeth-re sem futott be annyi lista, hogy órákig kellett volna összesítenünk. Kíváncsi lennék, hogy most, túl az 1500 „lájkolón”, mennyien küldenék el ezekre a zenekarokra a listájukat. Az ’örökös kedvenc’ szavazás (amely már jelentős(ebb) közönséggel megtámogatva zajlott) megmutatta, hogy az említett együttesek sok zenekedvelőnek favoritjai, így minden bizonnyal rengetegen billentyűt ragadnának, ha ezek a csapatok most kerülnének terítékre.
A Diabolus in Musica lemezismertetőmben (itt) arról elmélkedtem, hogy egy adott bandának általában melyik korszakát tartjuk a legjobbnak. Vegyük csak azokat a zenekarokat, amelyek már évtizedek óta a pályán vannak, és bő diszkográfiával rendelkeznek. Ezeknél nagyon ritka, amikor a legfrissebb kiadvány győzedelmeskedik, valamint az sem túl gyakori jelenség, hogy legalább a dobogó alsóbb fokára odaérjen. Többnyire egy remek bemutatkozás vagy a már kiforrott második-harmadik-negyedik album vitte a prímet ezeknél a „rutinos” zenekaroknál, de természetesen voltak formabontó eredmények is. Ritka kivételnek számítottak például a Devin Townsend- és a Threshold-játékok, ezeknél a Transcendence, valamint a Legends of the Shires lettek a legnépszerűbbek olvasóink körében; akkor éppen azok voltak a legutolsó lemezei mindkét formációnak.
Amire kihegyeztem a mostani cikkemet, az nem más, mint kedves olvasóink aktivitása. Néha olyan együttesek is sorra kerülnek, amelyek nem rendelkeznek sok kiadvánnyal, de nem csak azt nézem, hogy melyik album a legnépszerűbb, és melyik lesz a második, a harmadik, a sokadik, hanem azt, hogy hányan küldik el a listájukat. Ezt azért követem figyelemmel, mert lényegesnek tartom, hogy tisztában legyek azzal, milyen együttesekről érdemes írnom a továbbiakban, mennyien érdeklődnek irántuk. Ez nem kőbe vésett szabály, mert általában a saját kedvenceinkről alkotunk cikkeket, de mindenképpen fontosnak tartom, hogy átlássam az érdeklődési kört.
Néha azon lepődöm meg, hogy alig jön voks, máskor viszont nem győzöm összeszámolni a szerzett pontokat, annyi komment érkezik. Nem mindig kiszámítható. Nos, arra álmomban sem gondoltam volna, hogy a Pokolgép- és a Moby Dick-szavazás ennyire jól fog menni. Persze, ez a két banda nagyon népszerű (még mindig) Magyarországon, de minden várakozásomat felülmúlta az a töméntelen mennyiségű voks, ami ránk zúdult. Ezzel ők ketten tartják a rekordot az eddigi játékainkban, mind a legtöbb szavazó egyén, mind a legtöbb pontot szerző lemezek számával. És gyorsan kijelentem, egyáltalán nem volt teher az összesítés, nagy örömmel vettem, hogy ennyien részt vettek!
A két csúcstartó magyar bandán kívül kellemes meglepetésként hatottak a következő zenekarok is: Akela, Bathory, Biohazard, Cadaveres De Tortugas/Cadaveres, Carcass, Death, Entombed, Machine Head, Obituary, Omen, Pestilence, Sacred Reich, Sear Bliss, Skid Row, Tankcsapda, Thy Catafalque. Ezekre az együttesekre is jóval több szavazat jött, mint amennyire előzetesen számítottam. Oké, ezek sem ismeretlen bandák, sőt, mondhatni, a metal krémjéhez tartozik mind, de így is pozitív reakciót váltottak ki belőlem a végelszámolás eredményei.
Csalódásként éltem meg (azért nem dőltem a kardomba, pedig mindhárom zenekart nagyon kedvelem) a Moonsorrow, a Queens Of The Stone Age és a Within Temptation játékokat, mert ezekre olyan kevés lista jött, hogy nem hirdettem végeredményt. Persze, néhányan meg is magyarázták, hogy miért lettek bukták: „Senki sem kedveli, mert annyira gáz.”, „Nunimetál, ami érdektelen.” stb. – nem szó szerint idézve. ?
Ehhez az elemzéshez kapcsolódva egy másik aspektusból is érdemes megvizsgálni az eddigi szavazásokat; és igen, megint a lelkes közönségünk a lényegi tényező. Nagyjából számon tartom azt is, hogy kik azok, akik rendszeres „vendégei” a voksolásoknak. Örülök, hogy nem is kevés ember hihetetlen sok zenekart ismer és kedvel, ráadásul a heavy metal-on belül szinte minden műfajban otthonosan mozog. Úgy érzem, én sehol nem vagyok hozzájuk képest. ? Akadnak persze olyan zenerajongók, akik szűkebb területen mozgolódnak, ez is teljesen rendben van. Viszont, mondjuk, ha death metal zenekarok kerülnek sorra, mindig ott vannak a szavazók között, tehát egy adott stíluson belül rengeteg bandát kedvelnek.
A befejező rész holnap következik.
Leave a Reply