Múltidézés testközelből (Detonator: Demo – 1990)

Az igazat megvallva, egyszer már nekifutottam ennek a cikknek, vagy visszaemlékezésnek, ha úgy tetszik. Aztán kiderült, hogy körülbelül egy éve már megjelent egy cikk ezen az oldalon a Detonator ’90-es demójáról. El is engedtem a témát, mindaddig, amíg nem találkoztam a zenekar egykori énekesével, barátommal, Sipőcz-cel, aki nem mellesleg a Rattle Inc. egyik munkatársa (itt Sipy néven publikál, úgyhogy ezen a néven is fogok rá hivatkozni). Szóval összefutottam Sipyvel a mezőkövesdi Tescóban :-), aki arra biztatott, hogy írjam csak meg a cikket, hiszen én teljesen más szemmel látom a Detonator munkásságát.

Ahhoz, hogy a sztori elejére kanyarodjak, jó három évtizedet kell visszapörgetni az idő kerekén. 1986-ban, amikor még csupán kilenc éves voltam, és semmi más nem érdekelt, mint hogy a Détári vezette válogatott hogy a francba tudott 6-0-ra kikapni a szovjetektől, nem is sejtettem, hogy kicsiny városunkban, Mezőkövesden a Detonator képében már megvette a lábát az extrém death/black metal. Mondjuk, azt sem tudtam, hogy mi az a black metal. 🙂 A nemzetközi death/black élet is csupán a kezdeti időket élte, de valahogy ez a műfaj elég hamar több követőre is talált ebben az országban, gondolok itt a Fantom-ra, a Tormentor-ra, vagy az Antichrist-ra.

A kötelező sorkatonai szolgálat teljesítése a Detonator-t sem kerülhette el. Sajnos sok magyar zenekar végét jelentette a haza védelmében beáldozott másfél év. Ám a banda ezt követően újult erővel vágott bele a zenélésbe, amikor is a miskolci bárdistákat egy mezőkövesdi testvérpárra (Kiss Csabira és Józsira) cserélték. Ekkor már nálam is felszínre került a metal zene, köszönhetően a szintén mezőkövesdi Angel Reaper zenekar névadójának, dobosának, Gyurkó Zsoltinak, aki a bátyám haverja volt, és mintegy száz méterre lakott tőlünk. Ő akkoriban mindenféle zenékkel elhalmozott, amiért utólag is köszönet jár neki! Ő mesélt nekem először a Detonator-ról, a zenekar munkásságáról, koncertjeiről, amelyeken Sipőcz „vérfoltokat” festett magára, és a Bibliából olvasott fel, ezáltal még profibbá és félelmetesebbé téve az előadást.

Már amikor az ilyen koncerteket a hatóságok egyáltalán engedték lebonyolítani… Emlékszem például egy elmaradt, a mezőkövesdi Petőfi moziba beharangozott koncertre. Én akkor mindössze ennyit tudtam róluk, na meg azt, hogy a dobosuk, Dudás Pisti az utcánkban lakik. Nap mint nap láttam, amint a kisállomásról sétál haza, mivel hogy Miskolcon tanult vagy dolgozott. A honvédség által megtépázott lobonca egyre nőtt, és mindig metalos cuccokban, bőrdzsekiben járt. Persze ahhoz nem lett volna merszem, hogy megszólítsam, vagy kazettát kérjek tőle. Hogyisne! 🙂

Sipőcz-öt később ismertem meg. Ő a helyi Stereo boltban volt eladó, ahová egyre gyakrabban tértem be. Itt lehetett kazettákat, pólókat vásárolni a városban. Hamar kiderült, hogy Sipyvel nagyon jókat lehet beszélgetni a zenéről, és minden egyébről is. Bár eleinte nem nagyon mertem megszólítani, hiszen „mégis csak egy metal zenekar énekese, és biztos lenyel engem, taknyos gyereket”, gondoltam, de aki ismeri Sipyt, tudja, hogy ez mennyire nem így van. Emlékszem, a bolt előtt gyakran 8-10 bicikli is egymásnak volt támasztva, hiszen a hely egyfajta találkozó- és beszélgető helye volt a helyi metalosoknak. Nyári szünetben én is már nyitásra ott voltam, és hosszú órákon át beszélgettünk, barátságot kötöttünk a kövesdi metalosokkal. Ha jól emlékszem, Vadi barátommal is ott találkoztam először, és azóta is jó haverok vagyunk.

A Kiss testvéreket nem igazán ismertem, de egyszer, amikor felmerült, hogy én is megpróbálnék játszani valamilyen hangszeren, Sipy elvitt a bőgősükhöz, Csabihoz, aki éppen árulta a gitárját, Ha jól emlékszem, házi készítésű hangszer volt, de igen szép munka, feketére festve, a test pedig James Hetfield gitárjára hasonlított. Amikor megláttam, hogy milyen vastag húrok vannak rajta, és belegondoltam, hogy hogyan pengetném én meg ezeket, azonnal elment a kedvem a basszusgitározástól! 🙂 Sok-sok évvel később úgy alakult, hogy körülbelül 30 méternyire laktunk egymástól Csabival, a fiaink nagyjából egyidősek, és gyakran fociztak együtt.

Az 1990-es demójuk Csehszlovákiában készült, az Exit (később Sexit) zenekar segítségével, az ő próbatermükben. Vagyis sajnos ez sem egy stúdió demó, a minősége már csak emiatt sem vetekedhet a floridai bandák demóival, pláne albumaival, de mint azt már annyiszor tapasztalhattuk, lelkesedéssel, akarattal a nagyobb hátrányok jelentősen csökkenthetők. A Detonator demója ugyanis annyira sötét, szinte félelmetes, hogy azt sok normális cuccal, háttérrel rendelkező banda megirigyelhetné. Ki is hozták belőle a fiúk, amit csak lehetett.

Abban az időben egyébként is jellemző volt, hogy a zenekarok állandóan pénz és megfelelő felszerelés hiányában voltak. Nagy volt a szegénység, kérem! A már említett Gyurkó Zsolti mesélte nekem, hogy a Metallica Hungaricában, ha nem is dicsérték az első, 1987-es Angel Reaper demó megszólalását, de elfogadhatónak ítélték, pedig az Zsolt körülbelül 3×3 méteres kisszobájában készült, úgy, hogy a szoba közepére letették a szörnyű Europastar magnót, benyomták a felvétel gombot, és nekikezdtek. 🙂 Ebből is látszik, hogy sokszor a véletlenen vagy egy szerencsésen elkapott beállításon múlhatott a minőség.

De vissza a Detonator demóhoz! A felvétel a 2001 Űrodüsszeiából kölcsönzött Intróval indul. A múltkori cikkemben egy általam leszólt film után kapott kommentek miatt félve írom le, nem is igazán tartozik ide, de máig nem értem, sokan miért tartják annyira nagyra ezt a filmet. A majmos jelenet az elején még oké, de később… Na, mindegy.

Az Intro után robban be a Ravatal című szám, ami egykor, még a Detonator előtt a banda neve is volt. A dal már a ’86-os demón is szerepel, itt egy kissé átgyúrták. A gitár éles pengeként hasít, a cinek egy kicsit hangosak, de pont így hatásosak. A dob hangzása kiválóan passzol a számhoz: nem erőtlen, nem kattog, nem pufog. Ott van. Nem fogok címeket írni, mert biztos, hogy kapnék érte, de jó pár magyar kazettaalbum vagy akár nagylemez is eszembe jut, ahol hiába volt meg a stúdiós háttér, a profi felszerelés, mindössze annyit értek el, hogy kiveszett a dög, a zene lelke a felvételből. Na, ez itt bizony megvan! A felvételen hallani, hogy a dalok készek, kidolgozottak, sok próba áll a srácok mögött. Sipőcz hangja pedig minderre még rátesz egy lapáttal: olyan szinten gonosz és félelmetes volt számomra 13 évesen, hogy komolyan azt gondoltam, a Sátán, Lucifer, Belzebub, vagy az ördög tudja, ki földi helytartójának éppen ilyen lehet a hangja. 🙂

A Halál angyala is szerepelt már a ’86-os demón; ebbe is jócskán belenyúltak, többek között egy ízesnek mondható keleties szólóval. Alatta jól hallani a basszust. A tempó itt többször is egy kissé belassul, súlyossá téve Sipy szövegét. A banda egyik legjobb száma.

A Nyugtalan emlékek zaklatott, szélvészgyors tempóval indul, ami a refrénnél szintén egy kissé lassul. A dal második felében már nincs ének, csupán instrumentális pusztítás.

A következő, Életképtelen címet viselő tétel lassan építkezve indul, Sipy súlyos mondanivalójával, többek között a gyarló, bűnös emberekről. A dal később jócskán begyorsul, a vége felé érkező thrash-es rész pedig a demó legjobb pillanata.

Az Iszonyat birodalma folytatja az előző dalban abbahagyott tempót, a holokausztot is emlegető szöveggel.

A demót a Fertőzött lelkek zárja, amely a gyengébbik nemet idézi meg, valamint a legősibb mesterségét taglalja, brutális tempóval. A számban a ’86-os demó Kaiza című tételéből vélek felfedezni részeket.

A szövegek – a zene és az ének stílusa miatt – sokszor nehezen kivehetők. Emlékszem, ez engem mennyire zavart, hiszen pontosan szerettem volna tudni, hogy miről is van szó a szövegekben, úgyhogy addig nyúztam Sipyt, míg többhetes unszolásomnak engedve lediktálta nekem a dalok szövegét. Ez úgy ment, hogy bementem a boltba tollal, papírral, és Sipy egy-egy eladott Bonanza Banzai- és Lagzi Lajcsi-kazetta között, amíg a vásárlók fizettek, felém fordult, és mondta:

– Hol tartottunk? Ja, igen, írd: „Sötét jövőt jósolnak fekete próféták, az életképtelen emberi faj önmagának megásott sírjába zuhan”. 🙂

Nem is tudom elmondani, mekkora király voltam a haverok között ezzel a hevenyészett szövegkönyvvel!

A demót Nagy Feró is felkapta, és Garázs című rádióműsorában egy időben szinte minden alkalommal leadott róla egy-egy számot. Hál’istennek, sok akkori Garázs fel van véve kazettára, és ezeket utólag visszahallgatva is feltűnik Feró lelkesedése a banda iránt. Interjú is készült a zenekarral a rádióban, és az első Garázs klub rendezvényen is a Detonator zenélt. Feró szerette volna támogatni a zenekart egy kazetta megjelentetésével, sőt Sipy egyszer egy borítótervet is ecsetelt nekem, ami, ha jól emlékszem, a Kreator Coma of Souls albumának borítójához hasonlított volna. Ha tévedek, Sipy majd biztos kijavít. A Metal Hammerben pedig egy egész oldalas, színes cikk jelent meg a Detonatorról.

Aztán hirtelen, számomra minden előzmény nélkül a bandából előbb a gitáros Kiss Józsi szállt ki, majd fel is oszlottak. Mérhetetlenül csalódott voltam ekkor (mint ’86-ban a bizonyos 0-6 után); bár azt mindenki tudta, hogy Arany Zsiráf-díjat sosem kapna a Detonator, de egy kazettaalbum mindenképpen benne volt a zenekarban.

Jelen cikk egyik aktualitását az adja, hogy a klasszikus, ’90-es demó most újra kijött CD-formátumban. Ugye 2004-ben a Native Pride már kiadta az anyagot, de egyrészt az ma már beszerezhetetlen, valamint az akkori DVD-borítós forma helyett immár CD-n, háromféle színben tarthatjuk kezünkben a demót: 100-100 darabra limitált piros és sárga változat mellett 300 darab szürke szín-összeállításban látott napvilágot. Ezzel szinte teljesen helyre lett téve a Detonator-sztori. Már csak a bakelit-változat hiányzik, remélem, egyszer azt is a kezemben foghatom majd!

Sipy a legutóbbi találkozásunkkor lelkendezve mesélte, hogy megkeresték Detonator-póló ügyében, amire ő áldását adta. Mondtam is neki:

– Józsi! Te ezt a zenekart nem tudod feloszlatni!
– Hát nem, baszki! Hahaha!

Ha valaki szeretne ilyen pólót, az, gondolom, Sipyt keresve hozzá tud jutni, a CD pedig a Metal Ör Die Facebook-oldalán biztosan beszerezhető.

Ennyi volt a kis mezőkövesdi mese, aki valamelyik részét nem hiszi, vagy máshogy emlékszik, Sipynél járjon utána!