„Elképesztő érzés, hogy ezt sikerült egyedül elérnünk”

A svéd Decadence tavaly jelentette meg ötödik nagylemezét, az Undergrounder-t. A death-es beütésű, melodikus thrash-t játszó zenekar központi figurája Kitty Saric énekesnő. Őt kérdeztem a csapat történetéről, filozófiájáról, terveiről.

Szia Kitty! Először is köszönöm, hogy időt szakítasz a kérdéseim megválaszolására!

Üdv, László és a Rattle Inc. olvasói! Részemről az öröm, hogy válaszolhatok!

Bemutatnád a Decadence-t azoknak a magyar metalrajongóknak, akik még nem ismerik a bandát?

A Decadence-t az old school és a new wave rajongók egyaránt élvezik, és a banda száz százalékban underground. Nagyon inspiráló, hogy már az évszázad kezdetétől a banda része lehetek. Eddig öt nagylemezt adtunk ki, ezek közül kettő egy éven belül készült, a legutóbbi anyagot pedig tavaly jelentettük meg. Az underground zenei színteret népszerűsítjük, a „Csináld magad!” mozgalom hívei vagyunk, az albumainkat a saját kiadónkon keresztül dobtuk piacra, és a legjobban fogyó lemezeket három kiadónál is futtatjuk egyszerre. Ezt javasoljuk a többi bandának is, a promóciót pedig maguk a rajongók végzik az utcán, a fan klubokban és egymás között az egész világon.

Rengeteg csodás koncert után, mintegy az elmúlt 10 év megkoronázásaként nemrég jártunk Venezuelában. A Decadence sosem állt le, folyamatosan fejlődik, és most folytatjuk az üzenetünk terjesztését. Ami a zenénket illeti, az elsősorban a thrash metálra épül. Valamiféle átmenetet képez a Testament- és a Kreator-vonal között, egy kicsit több dallammal, valamint olyan durvasággal, ami a Death-re is emlékeztetheti a hallgatót. A vokál szintén ezt a kombinációt követi.

Megosztjátok a feladatokat kettőtök között?

Jelenleg én vezetem a Decadence Underground hálózatot, Kenneth Lantz pedig magáért a zenéért felel. Már a Decadence előtt is ismertük egymást, és 15 éve írunk közösen muzsikát. A legutóbbi lemezünkre, az Undergrounder-re nem írtam zenét. Kenneth csinált mindent, csak ötletekkel támogattam, és visszajelzéseket adtam neki a munkájáról. Korábban én írtam egy-egy album felét, és ő is elmondta a véleményét a zenéimről. Ezúttal szerettem volna teljes szabadságot biztosítani neki, és nagyon büszke vagyok a végeredményre. Mindent megtettünk azért, hogy a legtöbbet hozzuk ki egymásból. A thrash és death metal elemek keveredésének érdekes szinergiáját hallhatjátok az albumon, ami a régi szép időkre emlékezteti a műfaj kedvelőit, energizáló, friss megoldásokkal!

Nem látok Decadence turné időpontokat. Szeretnétek turnézni, különösképpen Európában?

Egy underground bandában játszani azért is jó, mert az ember azt és akkor csinál, amit és amikor csak akar. Legutóbbi albumunkra, az Undergrounder-re teljesen megújult a zenekar, így olyan a anyag, mint egy visszatérő album. Szuper lenne Magyarországra is eljutni, imádnám, ha nektek is játszhatnánk! Drukkolunk, hogy ez is összejöjjön! Vagy tudjátok, mit? Írjatok nekünk, és hívjatok meg, hogy játsszunk nálatok!

Mit tartasz a banda eddigi legnagyobb sikerének?

Lenyűgöznek a Decadence rajongói. Nektek köszönhető az, amivé lett a csapat, és miattatok van az is, hogy visszatértünk. Mindezért nagyon hálás vagyok, és mindenkivel tudatni szeretném, hogy ez a zenekar kiknek köszönheti a létét. Nem nekem, hanem az összes rajongónak. Az Undergrounder albumon található Manifesto című szám refrénje a következő: „Az egy, ami sok”. Ez a sor a Decadence-ről és a rajongóiról szól, akik viszik előre a zenekart. Azt hiszem, ez a legnagyobb sikerünk.

Női énekesként hogy érzed: a metál színtéren hátrány, hogy nő vagy, vagy egyáltalán nem az?

A metál színtéren zenész vagyok, semmi más.

Vannak bálványaid a női metál énekesek között?

Rengeteg rendkívül tehetséges női énekes van, ahogy férfi is. Nem teszek különbséget a kettő között. A bálványokat imádni szokás, és én nem teszek ilyesmit, és remélem, hogy engem sem bálványoz senki. Én is ember vagyok (vagy alien), ahogy mindenki más.

Az utolsó albumotok címe (a lemez egyébként a maximális pontból négyet kapott a fanzine-ünkben) Undergrounder, és ti is folyamatosan azt hangoztatjátok, hogy az underground fontos része a zenei filozófiátoknak. Elmondanád, hogy miért tartjátok több album megjelentetése után is fontosnak az underground-ot a banda számára?

Hűű, 5-ből 4 pont az király, köszi! Az Undergrounder egy olyan meghatározás, amely szerintünk a Decadence-et ennyi idő után is jellemzi, illetve a rajongóinkat is így írnánk le. Ez egyfajta misszió. A Decadence küldetése, hogy a többi zenekart is arra bátorítsa, hogy a „Csináld magad!” irányába menjenek el. Hogy folyamatosan remek anyagokat készítsenek, miközben nem veszítik el a zene iránti szenvedélyüket. Ezért csináljuk ezt az egészet. Elképesztő érzés, hogy ezt sikerült egyedül elérnünk, vagyis egyetlen kiadóhoz sem kellett elszerződnünk. Öt nagylemezt adtunk ki, és volt egy garázs-felvételünk is.

Most tovább folytatjuk az eszme terjesztését. Az üzenetünk az, hogy legyetek függetlenek, és tegyétek, amiben hisztek, anélkül, hogy másokra támaszkodnátok. Az ember büszke lehet arra, ha valamit a nulláról indulva hoz létre, ha lázad, és a saját módján csinál dolgokat, mert hisz bennük. Emellett állunk ki, és ezt jelenti az Undergrounder meghatározás is.

Miket hallgatsz mostanában? Kérlek, sorolj fel három bandát!

Thrash metalt, konkrétan a Bay Area időszakából, mert az áll a legközelebb a szívemhez. Még mindig, minden nap olyan bandákat hallgatok, mint a Testament, a Metallica, a Kreator vagy a Megadeth. De ha egy másik irányzatot említhetek, szerintem a Death minden idők legjobb zenekara. Szóval eléggé old school rajongó vagyok, az új bandák között nem igazán vannak akkora kedvenceim, mint az említettek. Emellett szeretem a ’70-es évekbeli rockot is, amit így szintén elég gyakran hallgatok.

Kitty, köszönöm a lehetőséget és a válaszokat!

Én köszönöm neked és a Rattle Inc. olvasóinak, hogy támogatjátok a Decadence-t! Alig várom, hogy folytathassam, amit tennem kell: hogy még több zenét csináljak.