Elöljáróban Zozzie rövid véleménye a My Space Odyssey lemezről:
Rendkívül igényes és intelligens album, ami zeneileg stoner rock, progresszív és pszichedelikus elemekkel megtűzdelve. Ének nincs benne, narrátorszöveg, beszédfoszlányok tarkítják a dalokat. A zene rendkívül jól illeszkedik a lemez történetéhez, nem is szükséges vokál, mert maguk a számok tökéletesen elmesélik a sztorit. Arányosan, jól szól minden hangszer, a dob különösen tetszik, de a basszusgitáros is végig remekel. Ajánlom minden zenerajongónak, stílusoktól függetlenül, mert nagyon kellemes hallgatnivaló a Dr. Sludgelove.
Papp János bemutatja zenekarát:
„A Dr. Sludgelove egy fős zenei projektként indult 2016-ban, azzal a célzattal, hogy a meglévő zenei ötleteimnek koncepciót és keretet adjon. A 2017 december 31-én megjelentetett első album a 2001 Űrodüsszeia című Stanley Kubrick remekmű előtt tiszteleg. Fontos, hogy nem zenei feldolgozásról, hanem a film által keltett élmények megzenésítéséről van szó.
2017-ben basszusgitárosként csatlakozott a projekthez régi zenésztársam, Temesvári Attila, aki egy dalt jegyez az albumon, 2018 márciusában pedig megtaláltuk a posztra a megfelelő dobost, Molnár Álmos személyében. A próbák elkezdődtek, élő megszólalás 2018 végére várható, ahogy a következő album megjelenése is digitális és fizikai formátumokban, az amerikai Forbidden Place Records segítségével.”
A Dr. Sludgelove együttes:
Stílus: stoner, pszichedelikus, sludge, progresszív
Lokáció: Budapest
Tagok: Papp János, Temesvári Attila, Molnár Álmos
Alant olvasható egy összefoglaló a dalokról:
Dawn of Man
Az emberiség éppen megszületett, emberszabásúak kezdik benépesíteni a bolygót. Életük napról napra telik, nyomorúan, étel után kutatva, félelemben. A Föld ebben az időszakban nagyon barátságtalan hely, nagy viharokkal tarkított, kevés növény és állat létezik. Egyik reggel egy emberszabású csoport barlangja előtt egy fekete, téglatest alakú tömb jelenik meg a semmiből. Egy monolit. Az egyik emberszabású érdeklődést mutat iránta, elkezd táncolni körülötte, nézegeti, de csak tisztes távolból. A társai nem mernek a közelébe menni, csak a barlang szájából kémlelik társukat. Egy idő után úgy dönt a majom, hogy közelebb merészkedik a tömbhöz, egy-egy pillanatra megérinti, aztán egyszer csak ráteszi a kezét, azonban semmi látható nem történik.
Néhány nappal később hősünk egy elhalt állat csontjaival kezd játszani, amelyet a földön, a porban fekve talált. Rövid idő után felismeri a lehetőséget, hogy mire tudná használni a csontot. A magasba emeli, majd teljes erejével lesújt vele. Ebben a pillanatban megtörténik a felismerés, hogyan tud használni egy tárgyat, amivel nagyobb erőt tud kifejteni, mint a saját kezeivel. Ez az eszközhasználat első példája, az intellektus megjelenése, ami az emberiséget egyre komolyabb és nagyobb célok elérésére sarkallja. Ebben a pillanatban születik meg a modern ember, a monolitnak köszönhetően.
Discovery One
Az emberiség már az űrben van. A Naprendszerben, bolygók között utazik. Létezik bázis a Holdon, amely az átlagember számára is könnyen látogatható. Az űrutazás ebben az időben már nem nagy kihívás. Miután egy kutatócsoport felfedezte a Hold felszínén álló monolitot, egy elit asztronautákból és tudósokból álló csoportot küldenek a Discovery One nevezetű úrhajó fedélzetén a Jupiter közelébe, hogy tanulmányozzák a monolit által jelölt, az űrben elhelyezkedő anomáliát. A tudósok hibernációs fázisban utaznak, csupán két asztronauta van talpon a hosszú út során. Egy mesterséges intelligencia, HAL-9000 segíti őket az űrhajó alacsony szintű vezérlésének elvégzésével. A dal közben interjút hallhatunk az asztronautákkal, illetve a mesterséges intelligenciával.
HAL-9000
HAL-9000 valamilyen addig tisztázatlan oknál fogva meghibásodik, ennek okán pedig megpróbálja megölni a Discovery One fedélzetén utazó asztronautákat. Dave Bowman egyedül marad a hajón, miután HAL-9000 sikerrel jár, és az összes, hibernációban lévő tudóst, valamint asztronauta társát is elteszi láb alól valamilyen módon. Dave ezek után úgy dönt, hogy lekapcsolja HAL-9000 magas szintű működését, amellyel meggátolhatja a számítógép ámokfutását. A lekapcsolási fázis során az űrhajós űrruhát visel, mert a számítógép oxigén elvételével is próbálkozhat. A jelenet során végig hallhatjuk Dave lélegzését szkafanderében, ami rendkívüli feszültséget szül. Az űrhajós a lekapcsolási fázis során komputer kártyákat húz ki HAL-9000 hardveréből, miközben a számítógép megpróbálja meggyőzni Dave-et arról, hogy már minden jól működik, az áramkörei tökéletesek, és nem fog több hibát elkövetni. Egy bizonyos ponton túl HAL emberi érzésekkel is próbálkozik, azt mondja, fél, majd könyörögni kezd. Miután Dave végez a kártyák kihúzásával, HAL csökkentett módba kerül, majd „énekelni” kezdi azt a dalt, amelyet a tanára, Mr. Langley tanított neki.
Alone in the Void
Miután Dave Bowman sikeresen lekapcsolta HAL-9000 magas szintű funkcionalitásait, folytatja útját a Jupiter felé, hogy kivizsgálja a Holdon található monolit hatalmas másolatát. Kollégája, Frank Pool és az összes tudós, akik mély hibernációban utaztak, már halottak. A Földdel való kapcsolat is megszűnt. Teljes magányban van, útja a Jupiterig hosszú hónapokba telik. Próbál a küldetésre fókuszálni, azonban a kommunikációs lehetőségek hiánya miatt sokat gondol a jövőjére. Vajon mit fog találni a Jupiter közelében? Hogyan fog viselkedni a monolit, ha megközelíti? A rendkívül sok kérdés, a válasznélküliség és a nagy nyomás az ismeretlenben depresszióba és őrület közeli állapotba taszítja.
My God, It Is Full of Stars!
Dave Bowman megközelíti a monolitot. A következő szavakat mondja, mielőtt megszakad a rádiós kapcsolat: „Ez szinte végtelen… Istenem! Tele van csillagokkal!” A monolit tulajdonképpen egy féreglyuk bejárata. Az út során a csillagokat csak villanásnak érzékeli, az ismert háromdimenziós világ darabjaira esik. Az idő, az irányok, a megszokott fizika itt már nem érvényes. Bowman az út során egy ismeretlen naprendszerbe jut, hatalmas csillagközi transzferállomásokat érintve, ahol más típusú fajokat, űrhajókat és civilizációkat lát.
Death of Man, Born of the Starchild
Dave végül megérkezik. A monolit egy barátságos, otthonos, hotelszobára emlékeztető hellyel várja az asztronautát. Kiszáll az apró űrhajójából szkafanderében, alig hisz a szemének, de aztán elkezdi felfedezni a szobát. Lát egy telefonkönyvet, illetve egy telefonnak látszó eszközt, azonban a telefon nem működik, a könyv pedig nem tartalmaz bejegyzéseket. Egy másik helyiségben egy hűtőgépet talál, ahol különféle ízletes ételek várják, hogy megegyék őket, azonban színük egységesen kékes, ízük nincs. A gardróbban kényelmes ruhák sorakoznak, bár kicsit divatjamúltak, de megfelelnek a célnak. Dave úgy dönt, hogy megbízik a környezetben, és leveszi a szkafanderét. A levegő teljesen normális, lélegezhető. Eszik a hűtőben található ételből, vizet iszik, majd lezuhanyozik, felöltözik és bekapcsolja a televíziót, amelyben évekkel ezelőtti adások mennek. Ezután lefekszik a kényelmesnek tűnő ágyba, utoljára. Dave Bowman elalszik. Álmában a monolit mögött rejtőzködő erő átalakítja Csillaggyermekké. Az evolúció következő fázisa ez, az emberiség következő lépése a fejlődésben.
Linkek:
https://www.youtube.com/watch?v=aXGpF-LdP2w
https://www.facebook.com/pg/drsludgelove
https://drsludgelove.bandcamp.com/
Leave a Reply