Négy, egymástól kissé eltérő banda lépett fel egy szeptemberi péntek este a Darkness Enthroned Festival-nak elnevezett koncerten a Dürer Kert nagytermében. A Bornholm ritkán játszik itthon, ellenben az Archaic old school thrash metal-ja gyakori vendég a honi klubokban, fesztiválokon, a másik két együttesről viszont még nem hallottam, és miután megnéztem/meghallgattam őket, azt mondom, a zenéjük a két végpontot képviselte aznap. Szóval, egy kicsit vegyes volt a felhozatal, de mégsem éreztem azt, hogy bármelyik zenekar kilógott volna a sorból, ráadásul mind a négyen színvonalas produkcióval szórakoztatták a (sajnos nem tengernyi) közönséget. A sort az Andartar nyitotta, és ahogy elolvastam róluk az információt, kiderült, hogy nem számítanak teljesen zöldfülűnek. 2008-től 2011-ig léteztek, majd 2016-ban alakultak újjá. Jelenleg csupán egy EP-vel rendelkeznek, de ha aktív marad a debreceni brigád, valószínűleg a nagylemez megjelenése sincs messze, a Facebook-oldalukon található hírmorzsából erre következtetek. Muzsikájuk black metal, az is az igényesebb fajtából. Jól és összeszokottan zenéltek, nem tűntek lámpalázasnak. Ami nagyon tetszett bennük, hogy változatos volt az előadásuk, nem csak szélvész-gyors tekeréseket hallhattunk, hanem sok váltás és technikás elem, valamint hangulati betét színezte dalaikat. Jól indult a fesztivál.
Ezután a miskolci Svoid következett, akiknek muzsikája inkább dark rock, mint metal. Érdekes jelenség, azt olvastam róluk, hogy korábban black metal-hoz közeli zenében utaztak, de nem olyan rég stílusmódosuláson esett át a banda. Nekem semmi bajom nincs a Fields Of The Nephilim-féle zenei vonallal, a Svoid is kellemes muzsikával állt ki a színpadra; a karcosabb vonalat képviselik, nem a lágy dark/gót stílust. Ezt támasztotta alá a színpad jobb szélén álló gitáros, aki rendesen kicsavarta hangszeréből a riffeket, szóval nem volt annyira puhány a Svoid. Az énekes sokat mozgott, jól énekelt és keveset beszélt, átéléssel adta elő a dalokat. Egy picit fura volt zenéjük ebben a közegben, de szerintem jól megállták a helyüket.
Az Archaic-kal kapcsolatban ezen az estén csak a legjobbakat tudom mondani. A koncert előtt sikerült hosszan beszélgetnem Jósa Tamással és Szabó Csabával, akik rendkívül közvetlen, barátságos arcok, így egy élmény volt velük a terefere, nagyon jót dumáltunk. Ehhez hozzájött még a remek koncert, úgyhogy tízből tízet kap az Archaic tőlem. Ha lenne olyan verseny, hogy Magyarország legjobb koncertzenekara, akkor az Archaic pályázhatna az elsőségre. Jósa Tomi született frontember, a kiállása, a szövegelése mind-mind ezt a tényt támasztják alá, nem beszélve intenzív előadásáról, amit produkált. A zenekar többi tagja sem tétlenkedett, óriási elánnal nyomták hangszereiken az old school thrash-t. Erdélyi Péter gitárosnak a koncert elején rögtön mutattam, hogy ő is, én is Voivod-pólóban jelentünk meg, ami mosolyra késztette, és ez az arcmimika megmaradt az egész fellépés alatt, de nem csak ő élvezte a zenélést, hanem mindenki. A koncert gerincét természetesen a How Much Blood… album képezte, de előkerült a True Death of Life és a The Archer is a régmúltból. Etalon az Archaic koncert.
Sallai Péterrel (Sahsnot), a Bornholm énekes-gitárosával/zenekarvezetőjével is sikerült pár mondatot váltanom a koncert előtt, a hét valamelyik napján pedig chat-en beszélgettünk egy keveset. Ebből megtudtam, hogy nagyon készült a zenekar erre a koncertre, Péter rengeteget szervezett, rohangált, hogy együttese a maximális élményt nyújtsa rajongóinak. Úgy vélem, ez sikerült, mert a Bornholm is egy nagyszerű fellépéssel örvendeztette meg a közönséget. A buli előtt Sahsnot saját maga állítgatta a színpadképet, ebből is kitűnt, hogy nagyon szívügyének érezte a szeánszot. Különleges is volt a koncert, mert több kamerával rögzítették, remélem, egy DVD hamarosan megjelenik erről az eseményről.
Korábban azt olvastam egy-egy itthoni Bornholm koncertről, hogy a hangzással kisebb gondok akadtak, szerintem most nem volt ilyen probléma. Sahsnot remekül vezényelte a bulit, a zenekar tagjai is rendesen odatették magukat, nekem nagyon tetszett a jelenlegi Bornholm. Különösen Dávid dobjátékát tartom nagyra, ezt így élőben is élmény volt hallani/látni. A néha nem egyszerű témákat kiválóan hozta, húzósan, de egyben technikásan játszott az ütőhangszeren. De, mint mondtam, az egész banda jól teljesített. Sajnos egyetlenegy nagy problémám volt, ami miatt nem a zenekart terheli a felelősség, mégpedig az, hogy nem tudtam végig ott lenni a fellépésen. A több hete zajló rengeteg munka és hajnali ébredés „megtette” hatását, ráadásul másnap is korán kellett kelnem, ezért kénytelen voltam idő előtt lelépni, és fájó szívvel búcsút venni a zenekartól. Nagyon rossz érzés volt eljönni, mert szívesen maradtam volna, de ez most így alakult. Legközelebb másként lesz.
Leave a Reply