Az utóbbi hónapokban rápörögtem arra, hogy találjak olyan újgenerációs thrash-csapatokat, amelyek nem vesznek el a „tizenkettő egy tucat” óceánjában, hanem valami egyedit, figyelemre méltót produkálnak. Akiknek a muzsikájára felkapom a fejem, vagy legalábbis egy-egy daluknál elismerően csettintek, hogy „Na, ez az!”
Sajnos elég kevés ilyen banda terem mostanában. A múltkori, Minőség helyett mennyiség? című cikkemben is írtam erről (itt olvasható), és amely lemezeket annak a posztnak a végén felsoroltam, azok is csupán a hallgatható kategóriába tartoztak, esélyük nem volt – nálam – az „új kedvenc” pozícióra. Persze akadt olyan is (Tulkas, Motör Militia), és most megint rábukkantam egy ígéretes formációra.
A Nahaya nevet viselő zenekar 2014 óta létezik, és a texasi San Antonio városából származik. A csapatot Carl Elfin Ford énekes, Ryan Peters és Daniel Abbott gitárosok, Semir Özerkan bőgős, valamint Zachary Herber dobos alkotja. Muzsikájukban izgalmasan keveredik az amerikai melodikus thrash és az ugyancsak dallam-orientált skandináv death metal. Elsőként megjelent dalukban, a videoklipen is élvezhető The Marauder-ben még inkább az utóbbi volt hangsúlyos, idén júliusban napvilágot látott, négyszámos EP-jük viszont inkább thrash, időnként death-es ízekkel.
A dalokban a kellően vastag, basszussal megalapozott hangzásra épülnek rá a változatos gitárrészek, amelyekben érdekesen váltja egymást a Testament-féle és a svéd (In Flames, At The Gates stb.) vonal. A hathúrosok teljesítménye a címadó nótában tetszik a legjobban, mindenekelőtt az, ahogy a dallamos szóló alatt is megmarad a riffelés. Mindezeket Ford szigorú éneke tetőzi be, amelyben csupán a Dig Deep és a Transcendence című dalokban kapnak helyet dallamok. Az anyagnak kifejezetten jót tesznek a széleit itt-ott kirojtozó szinti-effektek (amelyeket már a The Marauder-ben is hallhattunk).
Nem ragozom tovább, a Transcendence egy tehetséges banda ütős bemutatkozása. Az anyag legnagyobb hibája, hogy kevés. Szívesen hallgattam volna akár kétszer ennyi szerzeményt is tőlük, így csak remélni tudom, hogy a debütáló nagylemez is itt van már a kanyarban.
Ja, a srácokkal interjút is készítettem, amelyet az elkövetkező napok valamelyikén olvashattok.
Leave a Reply