„Mindenáron zenélni akartunk, és legyalulni a hallgatóság fejét”

Levélváltás Kecskés Péterrel, a Neck Sprain egykori gitárosával

A ’90-es évek közepén beköszöntött modern/nu metal hullám Magyarországot is „rendesen megcsapta”. Idehaza gomba módra jöttek létre az újgenerációs metal csapatok, olyanok, mint az Ektomorf, a Mind Control, az Alfred’s Violin, a Neck Sprain és még sorolhatnám. Gyakorlatilag nem volt az országnak olyan szeglete, ahol ne működött volna egy-egy modern metal zenekar. A tabi illetőségű, eredetileg SzélháMOSH-ként elindult Neck Sprain 1997-es Eden demójával, majd azt követően bemutatkozó lemezével (Overgain – 1998) egy csapásra a modern/nu metal egyik ígéretévé, legnépszerűbb együttesévé lépett elő. Tavaly sajnos komoly tragédia sújtotta őket, mivel az Eden demón gitározó Fung András elhunyt. A zenészről és az Eden demó újrakiadásának ötletéről, annak nemes céljáról az interjú első részében Kecskés Péter gitáros, míg a második részében Nagy Levente énekes/basszusgitáros válaszolt kérdéseimre.

Peti, mindenekelőtt köszönöm szépen, hogy elfogadtad az interjú-felkérést! Mielőtt rátérnénk e levélváltás aktualitására, egy kis múltidézéssel szeretném kezdeni. 1992-ben alakultatok SzélháMOSH néven, a tagságot pedig Nagy Levente énekes/basszusgitáros, Fung András és Kecskés Péter gitárosok, valamint Gyuricza László dobos alkotta. Emlékszel még arra, hogy hogyan jöttetek össze? Esetleg korábbról is ismertétek egymást? Mit érdemes tudni a zenei múltatokról?

Szia Laci! Először is köszönöm a lehetőséget és az érdeklődésedet. Előre szeretném vetíteni, hogy nem minden kérdésre fogok tudni választ adni, mert nem feltétlenül vagyok benne érintett. A zenekar annak idején, mint sok más csapat, iskolai barátságokból alakult ki. Hasonló volt az érdeklődési körünk, így aztán adta magát a dolog, hogy kipróbáljuk magunkat egy közös felállásban. Andris már a középsulis éveink után került be a zenekarba. Ennek mindössze annyi volt az oka, hogy mivel ő eredetileg veszprémi származású volt, akkoriban ismertük meg egymást.

Milyen tervekkel, elképzelésekkel kezdtétek el a zenekart?

Nagy álmokat szövögettünk, viszont technikailag még nem voltunk felkészültek. A hangszereink is igen kezdetlegesek voltak, de hát saját erőnkből oldottunk meg mindent. Ez persze nem szegte kedvünket. Mindenáron zenélni és zenekarozni akartunk, nagy színpadokon játszani és legyalulni a hallgatóság fejét. 🙂

1993 elején egy hatszámos demót rögzítettek; azt annak idején terjesztettétek is?

Amerre csak jártunk koncertezni, ott mindig adtunk el belőle, de boltokba nem nagyon került. Nem volt mögöttünk kiadó, vagy menedzser stáb. Akkoriban más világ volt, de ezt te is tudod. 🙂

Mikor és miért döntöttetek úgy, hogy a SzélháMOSH-ból Neck Sprain lesz, illetve, hogy a magyar nyelvű szövegek helyett az angolt használjátok?

Úgy véltük, hogy a zene, amit játszunk, egy komolyabb név alatt kell, hogy megjelenjen. Az angol pedig szerintem mindig is jobban passzolt a metal muzsikához.

Gyuricza Lászlót idővel Bakos Csaba váltotta; erre a cserére miért került sor? Baky milyen zenészi tapasztalatokkal rendelkezett, játszott-e ezt megelőzően egyéb csapatokban is?

Lacinak a magánéletében történt változás. El is költözött, és azóta se tudunk róla sok mindent. Baky pedig hozzánk hasonlóan lelkes amatőr volt. 🙂 Kézenfekvő volt, hogy kipróbáljuk, meg aztán más lehetőségünk nem is nagyon akadt. 🙂 Akkoriban kezdett el dobolni, és viszonylag gyorsan fejlődött. A sok munkaóra aztán meghozta a gyümölcsét, mert hamarosan vele is el tudtunk kezdeni koncertezni. Az Eden demóhoz gyakorlatilag az ő neve köthető, azokat a dalokat már vele írtuk.

A korai időkben rengeteg tehetségkutatón fordultatok meg. Milyen eredményeket értetek el ott, illetve milyen tapasztalatokra tettetek szert? Arra kérlek, beszélj bővebben ezekről az eseményekről!

Kerestük a lehetőségeket, hogy egy kicsit jobban előtérbe kerülhessünk. Manapság is rengeteg ilyen műsor van, és jó páran élnek is vele, ami persze nem baj. Nekünk azok voltak a lehetőségeink. És az az igazság, hogy általában véve nagyon jó eredményeket értük el. Sok ismeretség születik egy-egy ilyen eseményen. Több zenekarral is így találkoztunk, és közülük jó pár zenésztárssal a mai napig kapcsolatban vagyunk.

A ’90-es évek közepén a modern/nu metal lett az új trend, nemzetközi szinten olyan csapatok bukkantak fel, mint a Korn, a Deftones, a Machine Head, a Misery Loves Co. stb. Mindez hazánk underground színterére is kifejtette hatását: ekkor indult a Strong Deformity, az Alfred’s Violin, az Ektomorf, a Mind Control, a Neck Sprain, a Cadaveres De Tortugas stb. Hogyan emlékszel vissza ezekre az időkre?

Nagyon csíptem ezt a fajta „vérfrissítést” a metal zenén belül. Annyira jókor jött, hogy nagyon nagy hatást gyakorolt a mi generációnkra, és persze a hasonszőrű csapatokra is. Minket is letaglózott a Machine Head Burn My Eyes-ának hangzása, és a dalok összessége. A Pantera pedig maga volt a pokol! Mi is ilyen zenéket szerettünk volna csinálni. Sajnos ez technikailag is nehéz kihívás volt, mert a hazai a hangmérnökök még nem voltak felkészülve az ilyen jellegű zenékre. Még koncerteken is furán néztek ránk a keverős szakemberek, hogy mit művelünk a színpadon. 🙂

Beszélgetésünknek szomorú apropója van, így arra kérlek, hogy annak, aki nincs tisztában a történtekkel, foglald össze, mi is történt pontosan Fung Andrissal?

Andris a múlt év szeptemberében sajnos elhunyt. Egy csúnya betegség vitte el, amire semmilyen formában nem lehet felkészülni. Ritkán találkoztunk, de ha összefutottunk, az első, ami szóba került, mindig a zene volt. Nem hiszem, hogy most ne zenélne valahol. Ez neki is az élete része volt. Mindannyiunkat borzasztóan megviselt a halála. A családjának még nagy szüksége lett volna rá.

Kitől jött az ötlet, hogy az Eden demót idén megjelentessétek, és az abból származó bevételt András családjának a megsegítésére fordítsátok?

Levente volt az ötletgazda, és mivel ő a mai napig aktívan zenél, az egészet az ő kapcsolatai révén fogjuk lebonyolítani. Folyamatosan tájékoztat a fejleményekről, de az irányítás az ő kezében van.

Neck Sprain-ként amúgy ez volt a legelső anyagotok?

Igen. Ami napvilágot látott, azok közül igen.

Az eredeti felvételt használtátok fel, és teszitek közzé feljavítva, remaszterizálva, vagy mindent újravettetek?

Az már nagy kihívás lenne, hogy mindent újra felvegyünk, így az eredeti lesz egy kicsit feljavítva.

A demó dalain kívül egyéb nóták is felkerülnek majd a kiadványra? Annak idején születtek olyan szerzemények, amelyeket végül nem használtatok fel a demóhoz?

Ezt nem tudom megválaszolni. Ezzel kapcsolatosan Leventének vannak tervei.

Ki felelt az anyag újrakeveréséért, illetve remaszterizálásáért? Melyik stúdióban folytak a munkálatok?

Erre is Levente fog tudni válaszolni.

Annak idején sikeres volt a demó? Fel tudtátok hívni vele a figyelmet a Neck Sprain-re?

Úgy gondolom, hogy igen. Elég lendületet adott ahhoz, hogy belevágjunk egy komolyabb anyagba, az Overgain megírásába. De ez már egy másik fejezet. 🙂

Ti magatok elégedettek voltatok a felvétellel?

A hangzásával nem, de be kellett látnunk, hogy azt, amit elképzeltünk, az akkori technika itt, nálunk még nem tette lehetővé. Pedig szerintem nagyon jó kis számok születtek, és kerültek fel erre az anyagra.

Egyetértesz azzal, hogy a Neck Sprain annak idején fokról-fokra, lépésről-lépésre dolgozta be magát a hazai underground köztudatba, és vált hazánk egyik legjobb extrém metal bandájává?

Ez így volt. Sok koncert és rengeteg munka állt mögötte. Sok időt töltöttünk együtt, és egy csapattá kovácsolódtunk. Jó emlékeim vannak erről az időszakról. Ami koncertlehetőség volt, azt kihasználtuk, így egyre nagyobb rutinnal rendelkeztünk, és egyre jobbak is lettünk. És mindezt úgy, hogy mindannyian dolgoztunk mellette. Nem volt könnyű, de az volt az álmunk, hogy a Neck Sprain minél jobb és nagyobb zenekar legyen.

Annak idején a fanzine-ektől is komoly támogatást kaptatok, igaz?

Igen, és erre szükség is volt. Akkoriban még nem volt annyira kézenfekvő, hogy a Hammer írjon rólunk, vagy más hasonszőrű csapatról. Ha nincsenek ezek a helyi fanzine-támogatások, aligha lett volna népszerű egy-egy zenekar az adott vidéken.

Korlátozott példányszámú lesz az Eden?

Úgy tudom, hogy igen.

Hogyan lehet majd beszerezni? Saját kiadásban jelentetitek meg, vagy valamelyik hazai kiadó gondozza majd?

Ezt is Levente tudja megmondani. 🙂

Esetleg koncerteket is terveztek az anyag reklámozása, támogatása érdekében?

Még nem került szóba, de az is lehet, hogy valamikor erre is sor kerül.

Ma is kapcsolatban vagy még egykori zenésztársaiddal? Ők mivel foglalkoznak manapság?

Igen, valamilyen szinten tartom velük a kapcsolatot, kivéve Gyuricza Lacit, vele nem tudom, hogy mi van. Mindenki a családjának él, és persze dolgozik. Baky időközben Kanadában is megfordult, de pár éve már újra itthon van. Zsolti (Kovács Zsolt gitáros) is többnyire a családjával van, persze azért még gitározik. 🙂

Peti, köszönöm szépen a válaszaidat, és további sok sikert kívánok!

Szívesen, és jó egészséget!!!