Amennyiben a metal műfaj extrém irányzatainak kialakulását kutatjuk, megállapíthatjuk, hogy a thrash/speed, a crossover, a grindcore sohasem jött volna létre a hardcore felfutása nélkül. Utóbbi pedig a punk mozgalom elindulása nélkül nem bontott volna vitorlát, tehát mindennek megvan a magyarázata, ok-okozati összefüggése. Amit Európában – főleg az Egyesült Királyságban – a Discharge, a UK Subs, a Crass, a Conflict, vagy a svéd Anti-Cimex képviselt, azt a tengerentúlon a Minor Threat, a Black Flag, a D.R.I., a Bad Brains, a Dead Kennedys, a Hüsker Dü, vagy az Agnostic Front testesítette meg.
Előzmények: Az Egyesült Államok hc/punk színtere – ahogy később a thrash, illetve death metal esetében is – meghatározó régiókra oszlott el. Los Angeles, Washington, illetve New York vitte a prímet ebben a tekintetben, de más amerikai városokban is alakultak hc/punk bandák, például Minneapolisban, Chicagóban, Detroitban, Phoenixben stb., noha ezek a csapatok korántsem bírtak olyan jelentőséggel, mint, teszem azt, a washingtoni, illetve New York-i formációk. Az utóbbi metropoliszban létrejött NYHC gyakorlatilag ugyanolyan mozgalommá, fogalommá nőtte ki magát, mint például a N.W.O.B.H.M., a német thrash, a norvég black metal, vagy a floridai death metal.
New York City egyik legpatinásabb, legmeghatározóbb együttese mindenképpen az Agnostic Front. Az együttest 1980 decemberében (egyes források szerint 1982-ben, még Zoo Crew-ként) hozta össze Vinnie Stigma (született Vincent Capuccio) gitáros (ex-Eliminators) John Watson énekessel, Diego basszusgitárossal és Rob „Cryptcrash” Krekus dobossal. A nevük úgy született, hogy Vinnie-nek nagyon tetszett az „agnostic” szó, amely mögé – egyfajta mozgalmat szimbolizálva – egy frontot illesztett. Stigma-nak nagy példaképe volt a Youth Brigade Better Youth szervezete, akik „do it yourself” hozzáállással és baráti zenekarok támogatásával próbáltak meg egy szubkulturális punk szcénát létrehozni Kaliforniában. (A gitáros az Agnostic Front nevet először egy fanzine-hez használta, de mélyebb jelentése nincs a kifejezésnek.)
Történetük e korai szakaszában a zenekar amolyan projektjelleget öltött, mivel stabil tagsággal még nem rendelkeztek, első koncertjeik pedig többnyire botrányos verekedésekbe torkolltak. Több énekescserén is átestek (Watson helyére Jimmy „The Mad Russian”, majd Keith Kabula került), mire az ex-The Psychos basszusgitáros, a kubai származású Roger Miret (alias Rogelio Miret Gonzalez) személyében megtalálták a legmegfelelőbb vokalistát, valamint ezzel egy időben a ritmusszekció is lecserélődött, mivel Rob Krekust Ray Barbieri (Raybeez – R.I.P.), míg Diegót Adam Moochie váltotta.
Gyakorlatilag ez az az időszak, ahonnan a NYHC születése datálható (megjegyzem, hogy a hc-színtér a Bad Brains hatására indult el a metropoliszban, akik 1981-ben tették át a székhelyüket Washingtonból New Yorkba). Új bandák egész sora kezdte bontogatni a szárnyait, például a Beastie Boys (nem tévedés, hc/punk zenekarként kezdték pályafutásukat), a Cro-Mags, a Murphy’s Law, a Carnivore, az Adrenalin O. D., vagy a Misfits, a mozgalom központjai pedig az A7 és a CBGB’s klubok lettek. (Utóbbi tulajdonosa, Hilly Kristal karolta fel a hc-csapatokat).
Ahogy fentebb említettem, ez az új muzsika a punkból merített, de annál sokkal gyorsabb, brutálisabb, súlyosabb, agresszívebb és vadabb volt, ugyanakkor mondanivalóját, a szövegeket tekintve hasonlóságot mutatott azzal (lásd politika, személyes szabadság, fasizmus, erőszak, szociális jelenségek stb.). Noha sohasem érdeklődtem egy-egy zenekar szövegei, álláspontja iránt, az Agnostic Front kapcsán meg kell jegyezni, hogy még a hardcore sztenderdjei között sem tartozik az óvatoskodó bandák közé: kifejezetten jobboldali álláspontjuk és hűséges nacionalizmusuk arra szolgált, hogy megkülönböztesse őket más punk és hardcore zenekaroktól. Ahogy később Miret fogalmazott: „Skinhead-ek vagyunk, és a skinhead-eknek Angliában nagyon rossz hírük van, mint a fasisztáknak és hasonlóknak. De ez Amerika, nem Anglia. Csak azért, mert a skinhead-ek fasiszták odaát, még nem jelenti azt, hogy megnövesztjük a hajunkat, ha nekünk ahhoz nincs kedvünk. Szeretjük az országunkat – de nem feltétlenül azt, ahogy a kormányunk dolgozik.”
Felvételek: Mielőtt erre rátérnék, elöljáróban annyit mondanék el, hogy a két anyagot nem választom el egymástól, lévén, hogy egy tőről fakadnak. Nincs közöttük lényegi különbség, ezek a felvételek hamisítatlan hc-t tartalmaznak, annak prototípusai. Mind az EP, mind a lemez a New York-i Demo stúdióban, a produceri munkálatokért felelős és a keverési feladatokat elvégző Don Fury segítségével kerültek felvételre. Előbbit az AF Records, Bridge9, utóbbit pedig a Rat Cage Records jelentette meg.
Dalok, végeredmény: 1983-ban a hardcore már jócskán nem járt gyerekcipőben, a Black Flag, a Dead Kennedys, a Minor Threat, a T.S.O.L. és a Misfits is túl volt bemutatkozó anyagán, azonban az Agnostic Front új kontextusba helyezte a műfajt. Amíg előbbiek „hosszú”, itt-ott dallamokkal megspékelt szerzeményekben gondolkodtak, addig a New York-iaknál a bárdolatlan, pőre agresszió, a muzikális káosz volt a mérvadó. Roppant beszédes adat a kiadványok játékideje, hiszen az EP tíz dala hat és fél, míg az album tizenegy szerzeménye tizenöt és fél perc játékidőt tesz ki.
A villámgyors riffek, a lehangolt basszusgitár-orientált megközelítés, a koszos, nyers hangzás, mint a hardcore ismertetőjegyei, itt is adottak, Miret hadarós/szavalós előadása, hangja valahol Henry Rollins-éhoz és Jello Biafra-éhoz hasonlítható, de azokénál véleményem szerint agresszívebb, hamisabb, ráadásul a dobtémák is elemi erővel aprítanak. Különbség mindössze a ritmusszekcióban mutatkozott a két anyag között, az EP-t rögzítő Adam Moochie/Ray Barbieri párost ugyanis a lemezen a Rob Kabula basszusgitár, Dave Jones dobos duó váltotta fel.
Last Warning (mindkét kiadványon helyet kapott), Fiend or Foe, United Blood, Blind Justice, United and Strong, Your Mistake – nem hiszem, hogy ezekhez a nótákhoz különösebb kommentár szükségeltetik. Egyedül a Victim in Pain korong zárótétele, a két perc fölé nyúló With Time lóg ki a sorból: lassabb, vontatottabb bármelyik másik darabnál, amivel mintegy megelőlegezte a metal (crossover) irányába történő elmozdulást.
Cél: Provokálni a társadalmat, az összetartást szimbolizálni, új szintre emelni a hardcore-t.
Koncertek: Két buli 1984 októberében, „hazai pályán” (10. – CBGB’s, 11. – The Ritz), majd 1985 januárjától „egész pályás letámadás”, azaz egy amerikai turné következett.
Folytatás: Az 1986-ban kijött Cause for Alarm már egy (mind emberileg, mind zeneileg) jelentősen megváltozott Agnostic Frontot mutatott. Tulajdonképpen azt az utat járták be, amelyet a D.R.I., a C.O.C. és még sokan mások, tehát metal-elemekkel kezdték muzsikájukat gazdagítani, létrehozva ezzel a crossover stílust.
Hatás, konklúzió: Úgy vélem, későbbi alkotásaikkal sem vallottak szégyent, amit az is jelez, hogy a komplett metal színteret tekintve az egyik legfontosabb tényezővé nőtték ki magukat az évek során, lemezeik generációkat befolyásoltak döntő módon. Korai műveik simán kiérdemlik a „klasszikus” jelzőt, dalaikat pedig rengetegen feldolgozták. Ez a két alapvetés számomra a hc punk non plus ultrája.
Leave a Reply