Meg kellett várnunk, amíg elmúlik az esztendő első negyedéve, hogy a lemezmegjelenéseket illetően mind mennyiségileg, mind minőségileg javuljon a helyzet. Ami a műfaji lebontást illeti, külön örömömre szolgál, hogy az old school thrash fókuszba került, az eltelt bő másfél hónap során több kiváló, régi iskolás thrash metal hanghordozóba „botlottam bele”.
A németországi Gladbeck (Észak-Rajna Vesztfália) városából származó Teutonic Slaughter az utóbbi évek egyik legjobbjának tűnik old school thrash fronton, jóllehet, nem feltétlenül veszik véresen komolyan a zenélést. Legalábbis ez a véleményem. Idestova kilencéves múltra tekintenek vissza, lévén, hogy 2009-ben alakultak, akkor még Bone Shatters néven, a Teutonic Slaughtert 2011 óta használják.
Kevés példa akad arra a metal világában – legyen szó mainstream vagy underground csapatról –, hogy egy banda változatlan tagsággal dolgozzon, a teuton mészárosok azonban a kezdetektől fogva konstans legénységet tudhatnak magukénak. Nevezetesen Fabian basszusgitáros, Christian Vollmer dobos, Jan Heinen gitáros és Philip Krisch gitáros/énekes alkotják a zenekart, mi több, kizárólag a Teutonic Slaughter-ben érdekeltek, egyéb formációkban, projektekben nem vesznek részt.
Sem Facebook-oldaluk, sem hivatalos honlapjuk nem bővelkedik információkban; röviden, tömören foglalják össze mindazt, amit érdemes tudni róluk. Ami tudható róluk, első ízben 2012. december 7-én mutatkoztak be élőben, azóta viszont szétszedték a színpadokat. Azért írtam feljebb, hogy nem feltétlenül veszik komolyan az együttest, mert – ha a Bone Shatters korszakot is beleszámítjuk – ezidáig két EP (Teutonic Thrash Terror – 2013, United in Hate – 2014), a Darkness-szel közös megosztott EP (2017), illetve a Witches Rock ’n’ Roll lemez (2016) fűződik a nevükhöz.
Aztán az is lehet, hogy „a kevesebb néha több” mondás szerint működnek, gondolkodnak, mivel eddigi kiadványaikkal maximálisan, abszolút hitelesen ápolják a ’80-as évek német thrash metaljának szellemiségét; az old school thrasherek semmiképpen nem fanyaloghatnak a minőséget illetően. Hatásaik között a Sodom-on kívül jobbára másodgenerációs alakulatokat (Violent Force, Darkness) említenek, a Destruction mindössze Philip itt-ott eleresztett sikolyai miatt nevezhető meg. Ahogy talán már ebből is kiderül, nem egy túlbonyolított, agysebész muzsikáról van szó, az „egyszerű, de nagyszerű” elvét tartják szem előtt.
A The Puppeteers Tale intrójából kifejlődő dob/basszussal kezdődő címadó tétel, a Teutonic Thrash, az Eternal Darkness, vagy az Insane Minds egyértelműen a 31-32 évvel ezelőtti „állapotokra” utalnak, ugyanakkor, némi változatosságot csempészve a zenébe, helyenként – igaz, csak pillanatokra – középtempós részekre is bukkanhatunk, ahogy az a Your Birthright … Is Death-ben hallható. A Damnation and Violence (ez a dal szerepelt a split anyagon) málházós ütemekkel nyit, míg a The Slaughter Is Back akusztikus felvezetőjével hívja fel magára a figyelmet.
Az eredetileg tíznótás album digipack verziója egy bónusznótát is tartalmaz, mégpedig az EP-ről ismerős Thrash Mania újra rögzített változatát. Sőt, arra is ügyeltek, hogy a hangzás is a régi időket idézze; köze nincs a mai, modern sound-okhoz, ugyanakkor telten, erősen szólal meg az anyag.
Mindent egybevetve, kifejezetten szórakoztató az anyag, kellemes hallgatnivaló nosztalgiázáshoz, fiatalságunk felidézéséhez. Véleményem szerint ezeknek a fiatal srácoknak semmi más céljuk nincs, mint hogy példaképeik, hatásaik előtt róják le tiszteletüket, azt viszont nagyon jól csinálják.
Leave a Reply