Schönberger „Sömi” Zoltán dobossal a 20 évvel ezelőtt megjelent The Haunting albumra emlékezünk
Nem túlzás azt állítani, hogy a szombathelyi Sear Bliss annak idején üstökösként tűnt fel a black metal színtéren a The Pagan Winter demóval, illetve bemutatkozó albumával, a Phantoms-szal, amivel egyben hazánk első számú underground exportcikkévé is avanzsált. Sajnos az ígéretes kezdést követő folytatást tagcserék nehezítették, azonban ez sem gátolta meg a csapatot abban, hogy második nekifutásra is egy remekművel jelentkezzen. Ez lett a The Haunting, amely 20 évvel ezelőtt látott napvilágot. A múlt felidézésében a csapatban akkoriban új embernek számító Schönberger Zoltán volt a segítségemre.
Zoli, köszöntelek magazinunk nevében! Mikor, milyen indíttatásból kezdtél el dobolni?
Szia! Üdvözlöm az olvasókat! Tízéves koromban fogtam először dobverőt a kezemben, és bár akkor már más hangszereken is tanultam játszani, egyértelműen az AC/DC Szóljon a rock! című koncertfilmje döntötte el a sorsomat.
Jártál esetleg zeneiskolába, tanárhoz, vagy autodidakta módon sajátítottad el a tudásodat? Játszol esetleg más hangszereken is?
Mint fentebb említettem, gitározni és trombitálni is tanultam a helyi zeneiskolában. Ott jöttünk össze egy pár sráccal, és csináltuk meg első bandánkat Alfa néven, a stílusunk pedig „űr rock” volt, amiről különben a mai napig nem tudom, hogy micsoda. 🙂 Dobolni magamtól kezdtem el, néhány idősebb dobos srác segítségével. Aztán elkerültem az ország egyik legjobb dobosa, Geröly Tamás „keze alá”, de sajnos Tamás Kőszegről a fővárosba költözött, így ez az időszak körülbelül csak egy évig tartott. Mindenképpen köszönet illeti őt, rövid idő alatt sokat tanultam tőle, elsősorban tisztelet és alázat terén.
Kik a legfontosabb hatásaid, esetleg példaképeid?
Sosem volt kimondott példaképem, a saját utamat járom. Rengeteg kitűnő dobost ismerek, nemcsak a külföldi, hanem a hazai underground színtérről is, akiknek a munkásságát nagyra becsülöm.
Mielőtt a Sear Bliss-hez csatlakoztál, játszottál más zenekarokban is? Milyen zenei múlttal, tapasztalattal rendelkeztél?
Igen, sok zenekarban, több stílusban szereztem tapasztalatot, a popzenétől a countryn át a metalig. Mind jó iskola volt számomra. Azt gondolom, a sok tapasztalat csak színesítette, talán valamelyest egyedivé is tette a dobjátékomat.
Emlékszel még arra, hogy hogyan kerültél a zenekarba? Rajtad kívül mást is meghallgatott a csapat?
Egyik korábbi zenésztársam szólt, hogy bajok vannak a Sear Bliss-ben, kiszállt egy pár ember, köztük a dobos is. Mivel tudták rólam, hogy igencsak kedvelem a műfajt, különösen az akkoriban a Phantoms albummal nagy sikereket elérő SB-t, és mivel az illető Barbarics Jani (az akkori SB-gityós) haverja volt, beajánlott a zenekarba. Innentől aztán felpörögtek az események: felhívott Jani, mentünk együtt próbára, ott ismertem meg a többieket. Rengeteget dumáltunk, meg röhögtünk, persze zenéltünk is, például már ott, az első találkozáskor nagyjából összeraktuk a The Haunting-on szereplő Hell Within nótát. Valószínűleg jól sikerült a meghallgatás, mert nemhogy mást meg sem hallgattak, de több mint egy évtizedig fel sem keltem a dob mögül.
Esetleg már korábbról is ismerted a srácokat?
Személyesen nem ismertem őket. Néha Szombathelyen láttam egy-egy tagot elsuhanni; számomra ők anno igazi Fantomok voltak… 🙂 Winternek például sosem lehetett látni az arcát, még az utcán sem lehetett felismerni.
Milyen véleménnyel voltál a muzsikájukról, addigi kiadványaikról, a The Pagan Winter demóról és a Phantoms lemezről? Egyedinek, különlegesnek ítélted a zenei világukat?
Rajongóként maximálisan pozitív volt a véleményem. Nagyon szerettem mindkét korai anyagot hallgatni, később játszani is. Óriási dolog rajongóként bekerülni egy bandába!
1997-ben a csapat újra megjelentette a The Pagan Winter demót, az In the Shadow of Another World dallal megtoldva. Az a nóta már veled készült?
Nem, azt még Csejtey Zoli játszotta fel. A mai napig imádom azt a nótát! Hihetetlen hangulata, hangszerelése van. Amikor azt mondják, „atmoszferikus black metal”, pontosan erre a dalra gondolok! Semmihez nem hasonlítható.
Az első lemezhez képest jelentősen módosult a felállás, miután Winter billentyűs, Csejtey Csaba gitáros és Csejtey Zoltán dobos elhagyták a zenekart. Milyen volt akkoriban a hangulat a bandában? Esetleg tudsz valamit a tagcserék okairól?
Nyilván komoly gondot okozott a régi tagok távozása, miután a Marduk turnén rájöttek, hogy ez így nem fog tovább működni. Az okokról nem tudok semmit, de azok nem is tartoznak rám. Viszont az ürömbe egy csapásra öröm is vegyült, mihelyst megtaláltak engem és Scheer Viktort. 🙂
Scheer „Max” Viktor lett az új gitáros; ő veled egy időben érkezett? Korábban milyen csapatokban játszott Max?
Viktor körülbelül két héttel utánam került képbe. Mindig is jó arcnak és kitűnő gitárosnak ismertem. Láttam anno pár bandával, amelyek Guns N’ Roses stílusú rock and roll toltak. De most, a producerkedés mellet is van zenekara, egy jó kis blues-rock csapat, ahol a gitározás mellett énekel is. Mostanában szívesen látom őt az Arkhé soraiban is, ami az egyik kedvenc zenekarom a nem brutál metál stílusból.
Mikor álltatok neki az új dalok megírásának? Hogyan zajlott a dalszerzés?
Amint mondtam, már a belépésem pillanatában megkezdtük az új témák kidolgozását, hiszen a lemezszerződés miatt nagyon kellett sietnünk, ugyanis mindössze három és fél hónapunk volt a felvételekig.
Volt esetleg egy kijelölt irány, amerre el akartatok indulni?
Ezt frissen érkezett tagként nehéz lenne megmondanom, hiszen egy kész valamibe érkeztem, de úgy emlékszem, a többiek leginkább az In the Shadow…-vonalat akarták tovább vinni.
Ezúttal a hollandiai Beaufort stúdióban dolgoztatok. Felkészülve érkeztetek a munkálatokra? Hogyan zajlott a stúdiózás, mennyi időt vettek igénybe a felvételek?
Igen, Han Schwagerman irányítása mellett, Max közreműködésével dolgoztunk. A rövid felkészülési idő ellenére egész jól álltunk; tíz napot töltöttünk Hollandiában, ennyi idő alatt játszottuk fel az anyagot. Remek hangulatban, gyönyörű környezetben dolgozhattunk, sokat kirándultunk, néha benéztünk Amszterdamba egy kicsit lazítani.
Véleményem szerint az első albumhoz képest lassabb, összetettebb, talán nehezebben emészthető is lett az anyag. Szándékosan lassítottatok a tempókon?
Nem tudom, mennyi előre kitervelt szándékosság volt ebben; ösztönösen jöttek az ötletek, nem nagyon gondolkodtunk azon, hogy ez most akkor túl gyors, vagy lassú. A hangulat volt a fontos, és hogy szeressük játszani ezeket a dalokat.
Úgy vélem, a dallamosságra is komoly hangsúlyt fektettetek, ahogy az például a Hell Within-ben is hallható. Ez tudatos döntés volt a részetekről?
Erről ugyanazt tudom elmondani, mint az előbb, azzal kiegészítve, hogy a trombitás és szintis Szűcs Gergő volt a „hangulatfelelős”, már csak a hangszerei miatt is. De valóban remek ötletei voltak; rendkívül jó zenész, nagyon kreatív ember.
Nagyon hangulatos a Land of Silence-ben felbukkanó akusztikus rész, valamint az egész korongot átszövi egyfajta sötét, komor atmoszféra. Erről mi a véleményed?
Tökéletesen egyetértek! A komor atmoszféra nélkül a Sear Bliss nem is lenne az, ami.
Kinek az ötlete volt, hogy a Tunnels of Vision-be beleszőjétek a Kis kece lányom című népdal motívumát?
Ha jól emlékszem, ezt is Gergő hozta elő. Imádtam játszani azt a nótát!
Osztod azt a nézetet, hogy az itt-ott felbukkanó kozmikus töltet, hangulat megelőlegezte a későbbi alkotások, különösen a Glory and Perdition világát?
Ezzel teljesen egyetértek. Véleményem szerint ez azóta is jellemzi a zenekart.
Milyen élmények, emlékek ugranak még be neked a The Haunting időszakából?
Kevés lenne bármennyi hely ezt felsorolni. Akkoriban teljesen megváltozott az életem, végre volt igazi értelme a zenélésnek. Remek volt a fogadtatás, nagyon jó volt a koncerteken a hangulat, igazi jó barátokra találtam, úgy a zenekar, mint a közönség soraiból.
Melyek a kedvenc dalaid a korongról?
A Hell Within, a Tunnels… és a címadó szerzemény.
Milyen fogadtatásban részesült annak idején az album?
Számomra meglepően pozitív volt a fogadtatása. Óriási élmény volt a visszajelzéseket látni, hallani. Persze mindig vannak, voltak elégedetlenkedők, de minimális volt a negatív kritika.
A lemez megjelenése után a norvég Ancient-tel indultatok volna egy háromhetes európai turnéra, azonban a körút sajnos meghiúsult. Miért? Lett volna később lehetőségetek bepótolni a turnét?
Erre már nem emlékszem pontosan, hiszen azért néhány év csak elrepült. De úgy emlékszem, iskolai és munkahelyi problémák miatt nem mentünk.
Akkor jó párosításnak tűnt az Ancient–Sear Bliss közös turné?
Persze, miért ne? Később, itthon játszottunk is velük, úgyhogy szerintem remekül működött volna a dolog.
A kiadó mennyire állt a Sear Bliss mögött? Mindent megtett a lemez reklámozásának érdekében?
Teljes mértékben mögénk álltak: jó volt a reklám, a terjesztés, sőt, a kiadó főnökei a stúdióban is meglátogattak bennünket, még sört is hoztak, szóval nem panaszkodhattunk. 🙂
1999 elején újabb tagcserék történtek, amikor is Szűcs Gergely trombitás/billentyűs, illetve Barbarics János és Scheer Viktor elhagyták a zenekart. Milyen okok vezettek a távozásukhoz?
Ahogy az élet más területein sem feltétlenül működnek jól a dolgok hosszú távon, így nálunk is volt egy kis klikkesedés, feszkó, főleg a zenei irányvonal kijelölése, folytatása, vagy teljes megváltoztatása tekintetében. Végül a távozó kollégák belefogtak egy új projektbe, helyet adva a saját ötleteiknek, de nem volt hosszú életű a dolog.
Ketten maradtatok Nagy András basszusgitáros/énekessel. Nehéz volt megtalálni az új tagokat?
Nagyon nehéz korszak következett a zenekar életében, de Andrással igazán ekkor erősödött meg a barátságunk. Tudtuk, hogy számíthatunk egymásra, és afelől sem volt kétségünk, hogy ez még korántsem a vég. Nem volt egyszerű megtalálni a megfelelő embereket, rengeteg időt, energiát emésztett fel a keresés. De közben már írtuk a következő anyaghoz a témákat, minden nap lejártunk a próbaterembe, és gitár-dob felállásban alkottunk.
Miután lejárt a szerződésetek a Mascot-tal, új kiadót is kellett keresnetek. Kiadókeresés céljából felvettetek egy négyszámos promóciós anyagot; ezen már az új zenésztársaitok is játszottak?
Hát igen, nyilván a holland kapcsolat sem tartott örökké, úgyhogy váltás következett. És igen, a Souldive promón már valóban az új arcok játszottak.
Ami téged illet, 2009-ig erősítetted a Sear Bliss sorait, a The Arcane Odyssey-en játszottál utoljára. Hogyan jellemeznéd a csapat addigi fejlődését?
Szerintem óriási volt a fejlődés, a korai ösztönösség mellé rengeteg tudatos, jól átgondolt ötlet társult. Nyilván az új tagok is mindig (na jó, nem mindig :-)) hoztak valami újabb, jobb dolgot. A csapat legújabb dolgai is tetszenek, máig megmaradtam Sear Bliss-rajongónak.
Követed a zenekar pályafutását? Milyen viszonyt ápolsz egykori társaiddal?
Abszolút képben vagyok velük kapcsolatban, várom az új lemezt. Amit eddig hallottam belőle, az nagyon tetszett! A viszonyunk teljesen baráti, bármikor le tudunk ülni dumálni egy sör mellett, nagy ritkán egy-egy túrára is elkísérem őket. Segítek, ahol tudok.
Zoli, köszönöm szépen a válaszaidat! Az utolsó szó joga téged illet.
Köszönöm az érdeklődést, remélem, érdekesnek találtátok a válaszaimat! Hallgassatok jó zenéket, járjatok sok koncertre, ott akár még találkozhatunk is! 🙂
Leave a Reply