Art Of Butchery: Flashback (2001)

Jogosan merül fel egy kritikusban, hogy érdemes-e foglalkozni egy olyan zenekarral, amelyik megszűnt, és amelynek a kiadója is már csak történelem – és ez a kérdés az olvasóban is jogosan fogalmazódik meg. Nos, a csurgói Art Of Butchery egyetlen nagylemezének esetében a válasz egyértelműen „igen”, hiszen egy remek munka, és teljesen mindegy, mi történt velük vagy a kiadójukkal később.

Nyugodtan kimondhatjuk, hogy a death metal szcéna tekintetében ez volt az egyik legerősebb anyag a győri Nephilim Recordstól, azonban ahogy a borító dizájnjába nem öltek túl sok energiát, úgy a bandába se. A csapat, mint már említettem, csurgói, valamikor a 90-es évek közepén alakult, és nem sokkal a Flashback megjelenése után fel is oszlott. A banda jó pár demóval jött elő, de lényegében e kritika tárgyával próbált meg nemzetközi (de legalábbis egy korrekt belföldi) ismeretségre szert tenni, ami az album minőségét és a zenészek összjátékát tekintve nem volt egy „veszett fejsze nyele” terv, ám végül mégis feledésbe merültek.

A csaknem félórás anyag hangzása nem rossz (bár lehetne jobb is, de béküljünk meg vele, 2001-et írunk és hazai csapatról van szó), a külsőségek viszont, mint már említettem, elég gyengére sikerültek (nem beszélve pár kifelejtett betűről etc.), pedig ha korrekt design és menedzsment állt volna a Somogy megyei srácok mögött, akkor valószínűleg egy mai is létező és az Age Of Agony szintjén mozgó csapatról beszélnénk. Na, de ez elmaradt, így nincs más lehetőségünk, mint elemezni és hallgatni…

Az ötletek változatossága, a dalok felépítése és a zenészek tudása olyan nagy neveket juttat eszembe, mint a Dismember, a Death, a Malevolent Creation, a Krabathor, a Desultory, a Pestilence, a Bolt Thrower, vagy az Arch Enemy, tehát nem beszélhetünk arról, ami elsőre bevillan a banda neve és az album címének olvastán. A Flashback telis-tele van jobbnál jobb dallamokkal, szólókkal és komplex ötletekkel, amelyeket kellően ki is dolgoznak, a nóták kerekek és felépítettek. Rengeteg helyen érezni heavy vagy thrash hatásokat, már-már progresszívnek tűnő szólókkal, de alapvetően egy melodikus death metált kapunk, egy pár gyors és durvább nekifutással, amit jól kiegészít Tóth M. Szabolcs kíméletlen és masszív hörgése.

A szövegek is hozzák a műfaj elvárásait: a dalok az elmúlásról, halálról, vezeklésről, semmibe hullásról, elszigeteltségről, depresszióról szólnak, némi társadalomkritikával fűszerezve. Az angol kiejtés nem rossz, bár alapvetően mindegy is, hiszen vajmi keveset lehet érteni belőle. A dalok nagy részére jellemző a középtempó, aminél lassabb nem is nagyon lesz a zene, de igazán cséplő sebességet is ritkán produkálnak a srácok. Komoly szerepet kapnak a remek szólók (Laki Tamás), amelyek mellett nem mehet el az ember szó nélkül – ügyes, színes, tehetséges az összjáték.

Bár a zenei megoldások nagy része hallottuk már a már fentebb említett zenekaroktól, és ezek több, mint hatásként érvényesülnek, de mivel a csornai srácok egy kicsit másképpen oldják meg, így annyira nem zavaró a dolog. (No, meg ez is olyan, mint a magyar narancs A tanú című filmben: „Egy kicsit sárgább, egy kicsit savanyúbb, de a miénk.”)

Pont ennek okán gondolom úgy, hogy nemzetközi szinten mérve a Flashback nem egy maximális pontszámmal bíró album, de ha azt nézem, hogy mikori és hogy magyar alkotás… Némi sarkítással bár, de az egyik legjobb hazai death metál albumot tették le a fiúk az asztalra, és csak sajnálni lehet, hogy nem lett folytatása…

Kiadó: Nephilim Records

1. March to Decay 03:27
2. Back from the Dead 03:43
3. The Smoke 03:23
4. The Doomed One 04:32
5. Another Kind of Hate 02:11
6. Lost in Society 02:55
7. Bloody Grounds 03:23
8. Levels of Reality 03:15
9. Day of Glory 02:22

About haragSICK 73 Articles
A NUskull és a Fémforgács web'zine-ek egykori szerkesztője.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*