„Zeneileg a csapat második anyagával is elégedett vagyok”

Byg

Levélváltás Nagy „Byg” Zoltánnal, a Life Discussion egykori gitárosával – 2. rész

(A tegnap elkezdett interjú folytatása.)

Milyen rendszerességgel és hol próbáltatok?

Két próbahelyünk volt. Az egyik Al-ék házában, a XVII. kerületben. Ott készültek a dalok, főleg, mivel ott tudtunk Yule-val és Sanyival hárman bármikor összejönni. Szerintem heti háromszor-négyszer biztos nyomtuk ott, és időnként Vic-éknél is próbáltunk, hogy igazságosabban osszuk meg a távolságot. Ők sokkal messzebbről, a város másik feléről jártak ki hozzánk a XVII. kerületbe.

Saját dalok írására törekedtetek, vagy jobbára feldolgozásokat gyakoroltatok?

Csak saját dalok írásával foglalkoztunk, soha nem gyakoroltunk vagy terveztük feldolgozni más bandák dalait.

Hogyan, milyen módszerrel történt a dalszerzés? Ki írta a szövegeket és ki a zenét?

A Life alapfelállásában, mielőtt Vic és Balage a zenekarhoz csatlakozott volna, Yule írta a szövegeket. Időnként én is hoztam egy pár sort/ötletet, de később a szövegeket Balage és Yule hozta, és – ha jól emlékszem – Vic is összedolgozott Balage-val az ötleteken. A második felállásnál már csak Yule írta a szövegeket. Fazzy nem vette ki a részét ebből a munkából, bár azt is hozzá kell tennem, hogy mire Fazzy csatlakozott hozzánk, mi már eléggé előre jártunk a dalokkal, és így főleg a már meglévő dalokon dolgoztunk vele, egészen a zenekar végső feloszlásáig.

A Life zenéjét eredetileg én szereztem, és a próbákon a dalok mindig sok változtatáson mentek keresztül, attól függően, hogy az ötleteim hogy szóltak dobbal vagy énekkel. Rengetegszer átírtam és változtattam a nótákat az eredeti/korábbi szerkezetekhez képest, amivel sokszor szegény Sanya agyára mentem. 🙂 Mire végre megtanulta, megjegyezte a dalt, a legközelebbi próbára tuti hoztam egy újabb és teljesen más verziót. 🙂

Mindkét demótokat öt évvel a zenekar megalakulása után rögzítettétek. Mi volt ennek az oka?

Ahogy említettem, kezdetben csak hárman voltunk, és közben mindhármunkat – más-más időben – behívtak katonának. Így abból az akkori másfél év szolgálati időből számunkra kettő lett, mivel Sanyát fél évvel korábban vitték be. A leszerelés után a hiányzó, megfelelő tagok megtalálásával is elment egy jó év. Ezek voltak a fő okai annak, hogy nem tudtunk előbb felvételeket rögzíteni.

Csak próbatermi felvételeink voltak: a dalok tökéletesítése céljából mindig rögzítettem kazettákra az ötleteimet a dobokkal vagy az ének ötletekkel együtt. Egy témát általában többféleképpen is kipróbáltam, hogy később friss füllel visszahallgatva érezzem, hogy melyik illik jobban egy adott gitártémához.

A Condemned to Life és a Personal Death demó is 1991-ben látott napvilágot. Nagyjából egy időben születtek a demókon hallható szerzemények?

Nagyjából igen, ami a folyamatos dalszerzésből adódott. Yule, Al és én folyamatosan alkottunk, állandóan a próbateremben lógtunk. Ezért is történtek a tagcserék, mert Balage és Vic az akkori iskolai és családi körülményeik miatt sajnos nem tudtak velünk eleget próbálni, és részt venni a zenekari munka kreatív részében. Ez főleg az első demó felvételei után jött ki igazán. Emiatt visszahúzva éreztem magunkat. Már az első demó felvételeivel egy időben is kész volt több, a második demón hallható dal, de végleges kidolgozásukra az első felállásban már nem került sor.

Emlékszel még a felvételek körülményeire? Hol és hogyan vettétek fel a demókat?

Mindkétszer a Black Hole stúdióban, vagyis a Fekete Yuk-ban dolgoztunk, Füchsel Titi hangmérnökkel. Nagyon kevés pénzünk volt a felvételekre, így mindkét alkalommal mindössze nyolc óra alatt vettük fel és kevertük meg a dalokat. Az első anyagnál valahogy természetesebben állt össze a hangzás, és bár Füxinek sem volt még gyakorlata ilyen durva hangzású anyag felvételében, és mi is inkább csak fejben tudtuk, hogy mit akarunk, de dolgozott velünk, nem kritizálta a stílusunkat. Elfogadott bennünket olyannak, amilyenek voltunk, és így jó hangulatban, könnyedén állt össze a kép. Jó hangszerek, erősítők és idő hiányában is kihozta belőlünk, ami lehetséges volt.

A második demónál voltak technikai problémáink, a beállítgatások elég sok időnket elvették, így mire a számok felvételére került sor, már nem tudtam a gitároknak erőteljesebb hangzást adni. Ha meghallgatod a második anyagot, a dobok jobban szólnak és a basszusnak is testesebb a hangja, de mivel a gitár gyenge, az egész zene veszített az energiájából. Sajnos egy erőteljes gitárhangzás nélkül minden műfaj halott. Főleg, hogy ebben a stílusban, mint a legtöbb metal zenénél, tulajdonképpen a gitár az egyetlen valamilyen harmóniát, melódiát hozó hangszer, és a ritmusszekcióban is erősen ott a helye, így a hiánya vagy a gyengesége nagyon kiüt. A basszusgitárt mindig is a ritmusszekcióhoz számítottam, mert annak ott jön ki az ereje, a dobokkal együtt.

A második demóra több zeneileg érettebb dalt írtam, mint bármikor azelőtt. Gondolom, ezért is lehet az, hogy a rossz hangzásbeli minősége ellenére egy pár későbbi banda ezekből a számokból is dolgozott fel. 🙂 Hiszem, hogy ha a második anyagunk úgy szólalt volna meg, ahogy kell, akkor zeneileg erős folytatása lett volna annak, amit a Life Discussion korábban elkezdett.

Arra kérlek, hogy jellemezd mindkét anyagot: a hangzásukat, a borítójukat, a zenét, a szöveget stb.!

Mivel nem olvastam előre a kérdéseket, amiket küldtél, így egy pár dologra – mint, mondjuk, az anyagok hangzása vagy a zene/a dalok minősége, már korábban kitértem. Úgyhogy onnan folytatnám, amit még nem érintettem. Mind a mai napig lenyűgöz és megérint Yule szövegírói tehetsége. Úgy érzem, pont ez volt az egyik legfontosabb része a zenénknek. Az én fejemben ez, vagyis a mondanivaló adott okot a csapat létezésére; ezért is lett a zenekar neve Life Discussion, ami annyit jelent, hogy „az élet megvitatása, elemzése”, ahogy azt akkoriban a zenénkkel ki tudtuk fejezni. E nélkül a plusztöltet nélkül számomra nem lett volna értelme csinálni.

Nem akartam sátánista vagy gusztustalan szövegeket, mert olyat könnyű írni, de szóban is megfogalmazni és értelmet adni az érzéseinknek, amivel a zene is eggyé olvad, az már több mélységet kíván. Ha ma az eredeti, magyar, lefordítatlan verzióját olvasom a szövegeinknek, megdöbbenek azon, ahogy Yule megfogalmazta a gondolatait a világról. Számomra versértékű írások ezek, és ha arra gondolok, hogy egy, a tízes évei végén, húszas évei elején járó sráctól származtak, akkor meghajtom a fejem.

A borítók esetében mindkét demónál én voltam az elkövető. 🙂 Mint az akkori kezdő bandák többségének, nekünk sem volt pénzünk design-ra, profi nyomtatásra. A világ minden pontján a legtöbb, lemezzel nem rendelkező underground bandának házi készítésű borítói voltak. Úgy emlékszem, egy éppen akkoriban, a tévében futó Columbo-filmből vettem az ötletet, amiben egy gyilkos zsaroló betűkből kivágott üzeneteket küldött egy nőnek. 🙂

Tetszett a dolog egyszerűsége és sejtelmessége. Így kezdtem neki a Life Discusson logónak, amit újságokból külön-külön kivágott betűkből raktam össze. Már akkor sem igazán vonzott a krikszkraksz, olvashatatlan, sátánista logó formula, ez viszont bejött, stílusosnak tűnt, és így megmaradt. És mivel a logó betűi is így jöttek, gyűjtöttem a magazinokat, hogy az éppen aktuális dolgokat kivágjam belőlük a borítóhoz. Semmi extra, csak egy ötlet, ami a mi szintünkön pénz nélkül megoldható volt. 🙂

Szerinted zeneileg volt-e különbség a két demó között? Mai fejjel mi a véleményed róluk?

Nehéz lenne szóban megfogalmazni a különbséget zeneileg a két anyag között, főleg, hogy az egyik a hangzása miatt esélyt sem kapott a bizonyításra. Azt tudnám mondani, hogy függetlenül a második anyag hangzásától, az egy érettebb muzsikát és zeneileg profibban felépített dalokat tartalmazott, megőrizve a zenekar kezdeti koncepcióját. Úgy érzem, volt egy természetes, jó értelemben vett zenei fejlődésünk. Kezdtünk egyre jobban összeérni, és ráérezni egymás stílusára. A sok próba, gyakorlás is egyre magasabb szintre emelte zeneileg a tagokat, és ez a dalok minőségére, színvonalára is kihatott.

Sajnálatos módon a második anyagunk egy gyenge, rossz minőségű stúdiómunka áldozata lett, ami nem a stúdió, a dalok vagy a zenészek hiányosságaiból adódott. Eleve sokkal több dalt hoztunk a második demó felvételeihez, mint az első alkalommal, és mivel már dolgoztunk abban a stúdióban, azt gondoltuk, hogy könnyebben kell összeállnia a hangzásnak vagy egy hangszer esetében a mikrofonozásnak. Ez nagyon naiv gondolat volt, ami a tapasztalatlanságunknak tudható be; élő felvétel esetében sajnos nincs egy jól bevált formula, különösen egy olyan stúdiónál, ahol minden nap másik zenekar készít felvételeket, és mindent naponta állítanak át, mindig az aktuális csapat hangzásához, igényéhez.

Már senki nem emlékezett az előző felvételnél használt beállításokra. Utólag azt gondolom, nem lett volna szabad ott megállni, és kiengedni a kezünkből az anyagot úgy, azzal a hangzással, ahogy akkor elkészült. Be kellett volna fejeznünk a dalokat, egy másik alkalommal, friss füllel, de az anyagi helyzetünk megkötötte a kezünket. Ettől függetlenül én zeneileg a Life Discussion második anyagával is elégedett voltam és vagyok.

Hogyan, milyen csatornákon keresztül terjesztettétek az anyagokat? Mekkora kereslet mutatkozott irántuk, és végül mennyi fogyott belőlük?

Főleg rajtam keresztül lehetett beszerezni őket. Én postázgattam a demókazettáinkat mindenfelé. Még külföldre is, meglepő módon nem csak Európába. Általában underground metal fanzine-ekből tudtak rólunk a műfaj rajongói, vagy én küldtem ezeknek a ’zine-eknek kazettát, vagy valamilyen módon ők találtak ránk, és egy interjúban bemutattak bennünket, a véleményüket is csatolva az anyagunkról.

Ezen kívül jártam a város metalzenéhez fűződő lemezboltjait, az Elektromos Krokodilba a Blahán és egy másikba, ami a Rákóczi térnél volt. Utóbbit Yule-val csak Venom boltnak hívtuk, mert az együttes ördögfejes logója volt kiakasztva a bolt fölé. 🙂 Ott mi is sok jó zenét szereztünk be. 🙂 Vittem magammal kazikat, és szórólapot is, ha éppen volt aktuálisan közelgő fellépésünk. Olyankor ingyen osztogattam a demókat azok között, akik kinézetre beleillettek a stílusba, vagy láttam, hogy hasonló műfajú albumokat vásároltak. 🙂 Sok későbbi rajongónkat ismertem meg ilyen módon. Így találkoztam szlovákiai/felvidéki barátainkkal is, akikkel azután írásban és személyesen is tartottuk a kapcsolatot. Meghatott a stílus iránti hűséges rajongásuk, hogy fél napokat utaztak Pestre, egy metal koncertre.

Hogy mennyi fogyhatott a demókból, az elég relatív. Túl sokat nem adtunk el belőlük. Nem tudnék pontos számot mondani, de nem is ez volt a lényeg: terjesztésre csináltuk, biztos szétosztottam belőlük pár százat. Akkoriban még mindenki másolta a kazikat a haveroknak, szóval, gondolom, körülbelül ugyanannyi másolat is készülhetett belőlük.

Esetleg emlékszel még arra, hogy milyen kritikákat kaptatok rájuk?

Az első demónk elég jó kritikákat kapott. Még az akkori Metal Hammer is megemlített bennünket, és egy időben a Nagy Feró-féle Rockkalapácsban is visszatérő téma voltunk. Feró hetekig nyomta a számokat a demóról. Műsorában el is nyertük A Kultúra Fáklyavivői címet. 🙂 Sok hallgatói levelet beolvasott, amelyek velünk kapcsolatban érkeztek a stúdióba, és emiatt később egy interjúra is behívta a zenekart. (Byg minden bizonnyal a Garázs rádióműsorra gondolt – D. L.).

Főleg az első demónk hozott számunkra jó visszajelzéseket a metal műfaj kedvelőitől. A második demónkat már mi magunk sem nyomtuk annyira. Tisztában voltunk a hangzásbeli hiányosságaival, de mivel itt-ott híre ment, hogy van egy ilyen felvételünk, azért pár példányt abból is szétküldtem azoknak, akik kérték.

Milyen gyakran koncerteztetek? Hogyan emlékszel vissza a Life Discussion bulikra?

Hát, túl sok Life-buli nem volt: mindkét formációt beleszámítva talán ha tíz fellépésünk lehetett. Kezdetben sokkolóan hatottunk az emberekre, főleg hogy előttünk ilyen stílusban nem igazán volt még fellépő zenekar. És mivel a rendezők sem tudtak bennünket hová tenni, eleinte többször is előfordult, hogy olyan hardcore vagy punk bandákkal léptettek fel bennünket, mint az AMD vagy a Leukemia, de még azok közönségét is megleptük egy kissé a hangzásunkkal és a dinamikánkkal. 🙂 Szerencsére nem fütyültek ki, vagy dobáltak meg bennünket. 🙂 Később már mi is jobban körülnéztünk, hogy kivel is tudnánk fellépni. Ott volt például az akkoriban alakult Intense Agonizing vagy az Extreme Deformity…

A Life Discussion 1992-ben, a te kilépéseddel szűnt meg. Milyen okok vezettek ehhez? Barátilag váltatok el egymástól?

Igen, akkoriban megint elérkeztem egy határhoz: az volt az érzésem, hogy én viszem a hátamon a csapatot. Zeneszerzés, koncertszervezés, plakátolás, terjesztés, rajongói levelekre és fanzine-eknek válaszolni… Arra vágytam, hogy ezek a többieknek is fontosak legyenek, hogy mindenki egyformán kivegye a részét a munkából.

Az utolsó csepp az volt a pohárban, amikor az egyik este Fazzy nem jelent meg az egyik fellépésünk kezdetére a Fekete Yuk-ban. Ott kellett hagynom a zenekari beállást, és elindultam a városban, hogy megkeressem. Az Örs Vezér terén találtam rá: nem mondom, hogy szomjas lehetett. Egy fapadon aludt. Épp’ hogy visszaértünk a kezdésre, a zenekari beállásunk természetesen ugrott. Szerencsére kialudhatta magát, mert mire a koncert elkezdődött, addigra valamennyire összeszedte magát. A koncert után összehívtam a bandát, és mindennel kapcsolatban elmondtam az érzéseimet. Úgy gondolom, ezt akkor barátilag sikerült elintézni. Szerintem megértették, hogy mi volt a bajom.

Bár külföldön élek, a kapcsolatom azóta sem szakadt meg a többiekkel. Sanyához és Yule-hoz több mint 30 éves barátság köt. Sanyával körülbelül havonta egyszer beszélünk telefonon. Még mindig órákig tudunk dumálni. 🙂 Yule-t hazalátogatásaim alkalmával szoktam felkeresni. Összejövünk, zeneket hallgatunk, iszogatunk, ahogy régebben is mindig. 🙂 Flashy-vel ritkábban sikerül beszélnem, ő már már öt gyermek apja. 🙂 Fazzy-ról nem tudok túl sokat, vele sajnos megszakadt a kapcsolatom.

About Dávid László 822 Articles
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

1 Comment

  1. Jo interju a Zoli megfogalmazta szepen . Csak egy pici dolog,hogy a muvesz neveinket en soha nem csiptem . Koszonom a munkadat es energiadat David Laszlo amivel hozzajarulsz a zenei kozosseg emlekeinek megmaradasahoz. Udv Sanyikatol !

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*