Mindwars. Do Unto Others. Előbbi lemez, utóbbi dalcím, s a nóta egyben a szóban forgó kiadványon is hallható. A régi rajongók valószínűleg kapásból rávágják, hogy Holy Terror. Talált, süllyedt.
Erről a kultikus formációról Coly már megemlékezett a SÜLLYESZTŐ rovatban (itt), tehát a csapat pályafutásáról nem szükséges regélnem, de azt meg kell említenem, hogy a banda egyik gitárosa Mike Alvord volt. A Holy Terror megszűnése után a muzsikus nem sokat hallatott magáról, mígnem 2013-ban, két olasz taggal, Danny „Z” Pizzi basszusgitárossal és Roby Vitari dobossal (Creepin’ Death, ex-Jester Beast, ex-Headcrasher) kiegészülve, életre hívta a Mindwarst. Mondhatni, szinte fű alatt.
Alvord munkásságához hozzátartozik, hogy „veterán” a szakmában, lévén pályafutását a ’80-as évek legelején kezdte a Black Widow-ban, amely a Blitzkrieg dallal szerepelt a legendás Metal Massacre válogatás harmadik részén, mégpedig olyan további, Los Angeles-i előadók társaságában, mint a Slayer, a Medusa, a Sexist, a Marauder és a La Mort, de hírnevét – ha lehet ilyet mondani – értelemszerűen a Terror and Submission-ön, valamint a Mindwars-on nyújtott teljesítményével vívta ki.
A Mindwars Facebook-oldaláról tudható, hogy Rob és Mike 1989-ben véletlenül ismerkedtek meg, amikor a Holy Terror Európában turnézott a Mindwars albumot népszerűsítendő. Rob, aki eredetileg Dél-Olaszországból, Calabria tartományból származik, felfedezte, hogy Mike-kal közösek a zenei gyökereik, és hogy Mike nagyszülei ugyanabból a régióban nőttek fel.
Megközelítőleg 25 év elteltével vették fel egymással újra a kapcsolatot az interneten keresztül, majd beszélgetni kezdtek arról, hogy mindketten valami olyat hoznának létre, amelyről úgy vélekednek, hogy elveszett. Ez lett a Mindwars. The Enemy Within (2014), Sworn to Secrecy (2016), Do Unto Others (2018) – ez a csapat diszkográfiája. Annyit tennék csak hozzá, hogy idén kerültek a Dissonance-hez, eleddig a Punishment 18 Recordsnál dolgoztak.
Amennyiben valaki egy tipikus Holy Terror albumra számít, nem lő mellé, azonban szó sincs a kultikus együttes másolásáról, inkább annak hagyatékának, szellemiségének ápolásáról. Továbbá a „Slayer meets Holy Terror” definíció is nagyon helyén való, ugyanis Alvord játéka, a hangzás teljes egészében a korai Slayert idézi. Ahogy a nyitó The Fourth Turning elkezdődik a Black Magic-re hajazó riffeléssel, az ember szinte várja Tommy Araya sikolyát. Miután Mike a legendás ’80-as évekbeli Los Angeles-i színtér aktív résztvevője volt, alanyi jogon illeti meg, hogy a Mindwars nótái magukon viseljék az ős-Slayer jellegzetességeit. Feltételezem, annak a világnak a megidézése volt a céljuk, amelyről egyébként úgy hiszik, hogy elveszett.
A Holy Terror az atmoszféra, a technikás megközelítés, valamint a változatosság révén jön a képbe; nyomasztó, fenyegető hangulat járja át a felvételeket. Talán mondanom sem kell, hogy Mike sziporkázik, hangja teljes mértékben passzol a muzsikához, erőteljes orgánumával tolmácsolja a szerzeményeket, ugyanakkor nem szorítja a háttérbe társait, akik magabiztosan, precízen hozzák az alapokat. Klasszikus ’80-as évekbeli thrash/speed metal hallható az anyagon, itt-ott poweres elemekkel vegyítve; gyakoriak a váltások, ahogy azt az olyan szerzemények, mint az I Am the One, a Blacklisted, a harangzúgással kísért Conspiracy, az Allegiance to Death, vagy a Wall of Fire is tökéletesen példázzák.
Miután 2018-at mutat a naptár, egy csipetnyi mai, modern felhangja is van a korongnak (főként a hangzás tekintetében), de ez nem veszélyes, ugyanis többségben a ’80-as évek stílusjegyei dominálnak. Nagyon okosan építették fel az albumot, mert a 11 nóta 47 és fél perc játékidőt tesz ki, tehát nem eresztik túlságosan bő lére a mondanivalójukat.
Mike Alvord nem hazudtolta meg önmagát: a csaknem negyedszázadnyi „önkéntes száműzetés”, zenei inaktivitás nem hagyott nyomot rajta, egy remekbe szabott, hagyományőrző alkotást tett le az asztalra. Minden elismerésem az övé, az idei esztendő egyik legjobb alkotása a Do Unto Others. Nem kérdés, hogy a stílus szerelmeseinek kötelező az anyag beszerzése.
Leave a Reply