Az újszülötteknek napokban, a csecsemőknek hetekben, hónapokban mérik a korát. Szülőként, ki tudja, mikor hagyunk fel a „félévezés”-sel, amikor még fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a lányunk/fiunk három és fél vagy éppen öt és fél éves? Nem emlékszem, annyi azonban bizonyos, hogy a Rattle Inc. kapcsán mögöttünk álló időszakot már nem hónapokban számoljuk, a fél-szülinapokat azonban még fontosnak tartjuk megünnepelni.
Ma lettünk másfél évesek, és ha összegezni akarnám, hogy mi történt velünk az elmúlt 18 hónapban, sokkal fontosabbnak tartanám kiemelni azt, ami nem változott, mint azt, ami igen. Azt gondolom, a Rattle Inc. ma is az, ami volt, és aminek szántuk: egy személyes hangvételű, a mi ízlésvilágunkhoz és kapacitásainkhoz illeszkedő blog, hobbioldal, és ezen az irányon a jövőben sem kívánunk módosítani.
(Szerzőtársaimtól és olvasóinktól is elnézést kérek a fejedelmi többes számért: könnyen lehet, hogy egyes kollégáim máshogy képzelik az oldal jövőjét, mint én, de erről nem szoktunk beszélni. Nincsenek szerkesztőségi értekezleteink, sem nagy koncepciók, amelyek mentén alkotunk. Ugyanaz a lendület, szenvedély visz bennünket egy irányba. Mindenki arról ír, amiről akar, és olyan gyakorisággal, ahogy tud, a főszerkesztő pedig mindebből összeállítja a heti programot. Ennyi.)
Amikor valakit ismerősként, barátként megkedvelünk, azért szeretjük, amilyen, nem pedig azért, amilyen egyszer majd lesz, vagy amilyennek lennie kellene. Jó esetben nem várjuk el tőle, hogy változzon, a jelenlegi tulajdonságaiért érezzük magunkhoz közel állónak. Éppen ezért mi nem „fejlődni” szeretnénk, hanem ugyanolyannak maradni, mint amilyenek most vagyunk. Tudom, ez egy álláskereső motivációs levélben kevés lenne, de ez szerencsére nem az a szituáció. 🙂
Személy szerint két dolgot csinálnék máshogy, mint jelenleg. Az egyik, hogy szívesen visszatérnék a napi két cikkhez. Úgy érzem, akkor pezsgett, mozgott látható sebességgel előre az oldal, volt indokolt gyakrabban felkeresni, szolgált önmagához képest elég tartalmas, változatos olvasnivalóval. A mostani napi egy, néha két cikk az egyensúlyt jelenti egyéb elfoglaltságaink (család, munka) és itteni jelenlétünk között.
A másik dolog: a rattle.hu oldal 99 százalékban olyan, amilyet elképzeltem magunknak (köszi, Imi!), eltekintve attól, hogy a váza egy sablon (template), ami nem tesz akármilyen vizuális elrendezést lehetővé. A kezdőkép ablaka meghatározott szélességű és magasságú, így nekünk erre a méretre kell megvágnunk a fotókat. A lemezborítók emiatt itt csonkulnak, ezért is jelenítjük meg ezeket az ismertetők végén is, a maguk teljességében. Ráadásul a kezdőoldalon, a cikkek egymásalattiságában is más a képek mérete, úgyhogy ami az írások nyitóképeként teljes egész, a főoldalon ismét csak töredéknek látszik. Ez egy kötöttség, amivel nem igazán tudunk mit kezdeni. Viszont apróság, soha nagyobb bajunk ne legyen.
A napi egycikkes intenzitás miatt mostanában az új lemezeket és a jubileumi anyagokat részesítjük előnyben, holott egyéb írásaink is állnak talonban – arra az időszakra, amikor a nyaralások miatt éppen nem lesz időnk, lehetőségünk az oldallal foglalkozni. Ez utóbbiakat is hamarosan (júliusban) olvashatjátok.
Egyik kollégám a múltkor lelkesen-viccesen megjegyezte: egyes exkluzív tartalmainknak köszönhetően hamarosan jobbak leszünk, mint az egyik „konkurens”, régóta létező, általunk is kedvelt webzine. Neki is azt válaszoltam: a Rattle Inc. nem másokkal kíván rivalizálni, a magunk (és remélhetőleg olvasóink) örömére létezünk, és csináljuk, amit csinálunk. Nincsenek hosszú távú terveink: a mának és a holnapnak élünk, ezzel együtt remélem, hogy még jó ideig leszünk veletek, és maradunk ugyanolyanok, mint most.
Természetesen szívesen vesszük észrevételeiteket, visszajelzéseiteket azzal kapcsolatban, hogy szerintetek miben kellene másnak lennünk. 🙂
Olvassatok, lájkoljatok, osszatok, ajánljatok bennünket! Zenei élményekben is gazdag nyarat, jó fesztiválkoncerteket kívánok mindenkinek!
Leave a Reply