Köztudott, hogy a zenekar kifejezetten arra tette fel a pályafutását, hogy Chuck Schuldiner és a Death hagyatékát, szellemiségét ápolja. Szó se róla, roppant megtisztelő feladatot vettek a nyakukba, amelyben azért nem kevés rizikó is van, lévén, hogy Chuck egyfelől tekintélyt parancsoló diszkográfiát épített fel, másfelől pedig gyakorlatilag hibátlan, párját ritkító életművet, briliáns lemezeket hagyott az utókorra. Eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha egy banda például a korai Morbid Angel (első négy lemez) irányát alapul véve kívánna alkotni. Hát, nem tudom, hogy érdemes-e vele megpróbálkozni…
Valljuk be őszintén: nagyon kevesen voltak/vannak a színtéren, akik olyan tehetségesek voltak, olyan céltudatosan dolgoztak/dolgoznak, mint Chuck Schuldiner. Mindenesetre a Gruesome nem ijedt meg a kihívástól, és ezt friss anyaguk is kiválóan bizonyítja. A 2014-ben létrejött banda ötlete Matt Harvey énekes/gitáros (Dekapitator, Exhumed, Expulsion), valamint Gus Rios dobos (Evil Amidst, Upon Infliction) agyából pattant ki (nem mellesleg a múltban rengeteg csapatban játszottak már, illetve segítettek ki), amikor mindketten részt vettek a Death to All turnékon.
Még ugyanabban az évben csatlakozott hozzájuk Daniel Gonzalez gitáros (Possessed) és Robin Mazen basszusgitáros (Castrator, Derkéta, Precipice), akik – mint látható – szintén nincsenek híján a tapasztalatnak. Azót ebben a felállásban dolgoznak, bár azt nem tudom, hogy a dalszerzést, a próbákat hogyan oldják meg, hiszen a tagok Arroyo Grande-ban (Kalifornia), illetve Miami-ban (Florida) élnek, de a földrajzi távolság, úgy tűnik, nem okoz különösebb problémát, mert a minőség esetükben konstans tényező. Egy biztos: komolyan gondolják művészetüket, szorgalmasan dolgoznak, hiszen megalakulásuk óta minden évben kedveskednek egy-egy kiadvánnyal rajongóiknak.
Kezdődött minden két demóval (Savage Land, Closed Casket – 2014), ezt követte bemutatkozó lemezük, a Savage Land (2015), majd jött két EP (Dimensions of Horror – 2016, Fragments of Psyche – 2017), és így érkeztünk el új korongjukhoz. Sőt, idén egy speciális felvételt is közzétettek, mégpedig a Death elődzenekarának tekintendő Mantas Legion of Doom című nótáját, amely a Decibel magazin Flexidisc sorozatára került fel.
A Twisted Prayers a Death három korszakát, alkotását, nevezetesen a Leprosy-t, a Spiritual Healing-et, illetve a Human-t veszi alapul, azok jellemzőit, jellegzetességeit gyúrja egybe. Elég belehallgatni a nyitó Inhumane-be, és egyből világossá válik minden, bizonyítást nyernek a leírtak. A Leprosy egy még kicsit primitív, de már előre, a progresszívebb irányba mutató témái keverednek a Spiritual Healing és a Human fémjelezte zenei világgal. Egész konkrétan az A Waste of Life, valamint a Lethal Legacy harmóniái egy az egyben a Human-t idézik; annyira élethűen adják elő azokat, hogy az embernek az az érzése támad, hogy kiadatlan Human-korszakos tételekről van szó.
Véleményem szerint a korai Cancer-re is hajazó Fate és az At Death’s Door akár utalásokként is felfoghatók, lévén előbbi a Death 1992-ben megjelent best of anyaga, utóbbi pedig egy kétrészes válogatás volt, az első korongon az Open Casket-tel, míg a másodikon egy Kiss-feldolgozással, a God of Thunder-rel szerepelt a zenekar. Ha pedig még azt is hozzáteszem, hogy a Crusade of Brutality-ben és az At Death’s Door-ban James Murphy szólózik, akkor a Spiritual Healing-éra hatása abszolút megkérdőjelezhetetlenné válik.
Úgy gondolom, felesleges kitérnem a zenészek egyéni teljesítményére; akik olyan „bátrak”, hogy Chuck emléke előtt adózva írják dalaikat, azoknál a felkészültség, a maximális tudás, a zene iránti alázat alapvető követelmény, ennek függvényében, nem is okoznak csalódást. Ahogy korábbi anyagaik, úgy az új korong borítója is Ed Repka nevéhez fűződik, a hangzás briliáns, azaz egy hibátlan művel állunk szemben.
Az egyik hazai online magazin oldalán egy olvasó úgy kommentelte az albumot, hogy „ha van piaci rés a metálban, akkor ez az”. Maximálisan igazat az illetőnek. Értem azt is, hogy nem eredeti, nem újító a zenéjük, viszont amit és ahogy csinálnak, az előtt maximális főhajtás, nekik pedig maximális elismerés jár. Nem vitás, hogy az idei év legjobb death metal kiadványa.
Leave a Reply