Már tavaly rájuk találtam, meghallgattam néhány dalukat a YouTube-on, írtam róluk (itt), interjút is készítettem velük (itt olvasható), így nagy várakozásokkal tekintettem az új-zélandi csapat bemutatkozó albuma elé.
A zenekart egy testvérpár, a 18 éves dobos, Henry de Jong és nála két évvel fiatalabb öccse, az énekes-gitáros Lewis, valamint az utóbbival egyidős bőgős, Ethan Trembath alkotja. Produkciójuk különlegessége, hogy hazájuk őslakosainak történetét maori nyelven éneklik meg (a többi szöveg angol nyelvű). Mivel imádom az országot, és valamennyire a kultúráját, történelmét is ismerem, nekem nagyon bejön, amit csinálnak, ahogy a kemény zenét helyi folklórelemekkel ötvözik.
Bár a legtöbb virtuális és valódi lemezboltban a thrash címke alatt találkozunk a nevükkel, sokkal inkább groove metal az, amit játszanak, ami sok esetben modern megszólalással vegyül, így akár még metalcore csapatnak is nevezhetnénk őket. Muzsikájuk középpontjában a vastag riffek és Lewis mérsékelten dallamos hangja áll; Henry profin hozza a könyörtelen ritmusokat, Ethan-nek pedig az alapozás mellett időnként egy-egy szólisztikus basszusfutamra is lehetősége nyílik.
Gitárszólókat nemigen hallunk, megszólal viszont néhány tradicionális hangszer, a haka nevű táncot járó maori harcosok kórusa, plusz a zene komor szikárságát egyes számok előtt hangminták, beszédrészletek tarkítják.
Nem tudom, másnak mennyire tűnik változatosnak vagy egyhangúnak az anyag; minthogy az általam korábban hallott öt dal erre a lemezre is felkerült, így ezek már ismerősként köszöntek vissza rám. Másrészt, a maori nyelvű dalokat egyfajta összefüggő történetként fogom fel, amelyek így, ha fizikailag nem is, tematikailag mindenképpen elkülönülnek, kontrasztot képeznek a jelen társadalmának visszásságait boncolgató, angolul előadott szerzeményektől.
Érdekesen találkozik az anyagon a modern és a tradicionális – talán ez adja az Alien Weaponry zenéjének legfőbb pikantériáját. Egy biztos. unikum az, amit csinálnak. Hogy mennyire lesz vevő erre az európai közönség, előbb-utóbb kiderül. Én nagyon megnézném őket koncerten is; a fiúk zenéjéből áradó energia élőben még inkább lehengerlő lehet. (Most júliusban nagyobb fesztiválon lehet elcsípni őket Európában.)
Leave a Reply